vissza a főoldalra

 2008.04.11. 

Kunhegyesi emlékezés Zsigmond Ferenc akadémikus tanárra

A Debreceni Református Kollégium közel fél évezredes történetét bemutató fényképkiállítás nyílt Barcza János alkotásaiból a kunhegyesi református templomban 2008. április 6-án, a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében. A gyülekezet lelkipásztora, Nagy Kálmán "a nagy halfogás" története (Ján 21,1-14) alapján igehirdetésében hangsúlyozta, hogy személyre szabott missziói küldetésünk mellett a történetben szereplő háló az egyház egészének metaforája is. Az egyház hálóját a történelem viharai sokszor megszaggatták; a mögöttünk hagyott évszázadban leginkább akkor, amikor az iskolák államosításával az egyházat külső erők a templom falai közé próbálták kényszeríteni. A mindenkori tanítvány feladata az, hogy a reménytelennek tűnő helyzetben is ismételten kivesse hálóját.

A prédikációt követően dr. Győri János debreceni gimnáziumi tanár kiállítást megnyitó beszédében emlékeztetett arra, hogy a kunhegyesi református elemi iskola, számos hazai vidéki iskolával egyetemben, évszázadokon át a Debreceni Kollégium partikulájaként (leányiskolájaként) működött, ami azt jelentette, hogy onnan kapta nemcsak tanítóit, hanem tanterveit, tankönyveit, sőt a helyi iskolai törvények is debreceni szellemben születtek. Elmondta, hogy a kiállítás anyaga a Debreceni Kollégiumban működő Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet közvetítésével az ország több településén megfordult az elmúlt két esztendőben. Legutóbb egy másik egykori debreceni partikula, Kunmadaras református általános iskolájában volt látható. A vándorkiállítás létrehozásával a Kutatóintézetnek az a szándéka, hogy szellemi hidakat építsen az egykori debreceni anyaiskola és valamikori partikulái között.

Az istentisztelet után a református általános iskolában a Zsigmond Ferenc-terem felavatásával folytatódott az ünnepség. Ünnepi beszédében dr. Győri János ismertette a névadó 20. századi debreceni tanár életútját és tudományos tevékenységét.

Zsigmond Ferenc (1883-1949) Kunhegyesen született, a mezőtúri református gimnáziumban érettségizett, majd a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-latin szakos diplomát. Előbb a karcagi, majd a debreceni református gimnázium tanára lett. 1923-ban egyetemi magántanári vizsgát tett, s ezt követően egy évtizeden át a debreceni egyetem diákjai is hallgathatták irodalmi előadásait. Az országban ő szólt elsőként egyetemi katedráról Ady Endre akkor még igencsak vitatott költészetéről. Nagyhatású oktatója volt az 1925-ben Debrecenben alapított Református Egyetemi Tanárképző Internátusnak is, amely a református középiskolai tanárutánpótlást hivatott biztosítani. Érzékeny idegrendszere korai nyugdíjazását eredményezte. Ezután előbb Budapestre költözött (1934), ahol még aktívan részt vett az irodalmi életben, majd a háborús időben szülővárosába húzódott vissza (1942), s itt is hunyt el. A konzervatív, keresztyén szemléletű irodalomtudós önálló kötetet szentelt Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc írói munkásságának, s az ifjúság számára az Ady-kérdésről is írt könyvet. A Debreceni Kollégium alapításának 400. évfordulójára önálló kötetben dolgozta fel az intézmény történetét (A debreceni Református Kollégium története 1538-1938), majd külön monográfiát készített a Debreceni Kollégium és a magyar irodalom kapcsolatáról (A debreceni kollégium és a magyar irodalom, 1940). A református gimnáziumok diákjai számára készített két kötetes tankönyve (A magyar nemzeti irodalom története, 1932) ma is tanulságos olvasmány, hiszen ő volt az első és talán máig egyetlen tankönyvíró, aki irodalomtörténeti adathalmaz helyett magát az irodalmi szöveget helyezte a tárgyalás középpontjába. Tudományos munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (1925), majd rendes tagjai (1942) sorába iktatta. Budai Ézsaiás, Péczely József, Kerekes Ferenc, Lugossy József és Szűcs István 19. századi neves professzorok után ő volt a hatodik debreceni kollégiumi tanár, aki a legmagasabb hazai tudományos elismerést kiérdemelte.

Az ünnepség záró mozzanataként Nagy Kálmán lelkipásztor leleplezte a tanterem bejáratánál elhelyezett emléktáblát (Győrfi Sándor szobrászművész alkotása), majd a debreceni vendégek a Kollégium ajándékaként átadták a Zsigmond Ferencről 1936-ban készített s Debrecenben őrzött olajfestmény másolatát (Félegyházi László festőművész alkotása), amely mostantól a Kunhegyesi Református Általános Iskolában a neves tudós tanárról elnevezett tanterem egyik ékessége. (Képünkön a kunhegyesi református templom.)

 (Forrás: reformatus.hu)