vissza a főoldalra

 2008.04.11. 

Bűntudat vagy félelem?

A nyugati világ minden vezetőjének előbb-vagy utóbb el kell zarándokolnia Izraelbe. Ott mindenekelőtt ellátogatnak a Holokauszt Múzeumba, találkoznak vezető politikusokkal, elítélik a „terrorizmust”, és sürgetik a „közel-keleti válság békés rendezését”. Majd elmennek Sderotba, ahová a legtöbb palesztin rakéta becsapódik. Itt ismét szörnyülködnek a „terroristák” embertelen akciói miatt, aztán a következő állomás a ciszjordániai Ramallah, ahol az amerikai-izraeli járszalagra fűzött Abbasz elnökkel folytatnak „gyümölcsöző” megbeszéléseket. Gyönyörű szavakat mondanak a békéről, majd hazautaznak. Ha a vendég nagyon befolyásos politikus, akkor beszédet is mond a knesszetben. Nos, Angela Merkel német kancellár március 18-án felszólalhatott az izraeli képviselőházban. Érdemes alaposabban megnézni, mit is mondott, mert szavai pontosan megmutatják: mennyire elfogult, megtévesztett, tudatlan, illetve hazug a nyugati világ a közel-keleti konfliktus természetét illetően. Merkel azzal kezdte, hogy hazája a mai napig mélységesen szégyelli magát a holokauszt miatt. Majd így folytatta: „Miközben itt állunk és beszélünk, több ezer ember retteg a terrorista Hamasz rakétatámadásaitól.” Arról nem beszélt, hogy több millió palesztin viszont az izraeli hadsereg betöréseitől, bombázásaitól, „célzott gyilkosságaitól”, házrombolásaitól, letartóztatásaitól és brutalitásától retteg. A kancellár asszony megemlítette ugyan a palesztinokat is, az alábbi összefüggésben: „A terrortámadások nem jelentenek megoldást a konfliktusra… azok beárnyékolják mind az izraeliek, mind a palesztinok életét.” Így, így… vagyis a „terrortámadások” „árnyékolják be” a palesztinok életét is, vagyis maguk az ellenállók, azaz a „fő terrorista szervezet”, a Hamasz keseríti meg a palesztinok mindennapjait. Angela Merkel ennyire tudatlan, vagy szándékosan hazudik? Mert hát a palesztinok életét nem a Hamasz keseríti meg, hanem az izraeli megszállás, a kegyetlen katonai akciók, a katonai ellenőrzőpontok sokasága, a Gázai övezet elleni blokád, az újabb és újabb telepek építése. Merkel persze nem „megszállt”, hanem „vitatott” területeket emlegetett, meg a „palesztin önkormányzatról” beszélt, ami persze nem létezik. Miféle önkormányzat létezhet az izraeli megszállás alatt álló Palesztinában? Semmilyen. A német kancellár asszonyt láthatóannem hatotta meg az izraeli hadsereg március eleji gázai vérengzése sem. Nem érdekli őt az övezet másfél millió lakójának tragikus sorsa sem. Ami érdekli: a zsidó állam biztonsága. Ez a legfontosabb. Különös, hiszen Izrael legalább 300 atombombával rendelkezik, és a világ egyik legütőképesebb, legmodernebb hadserege védi az országot. Továbbá mögötte áll az USA és az egész nyugati világ. A zsidó lobbi Amerikában is, Európában is rendkívüli hatalommal rendelkezik. A palesztinoknak se pénzük, se hadseregük, és egyetlen szuperhatalom vagy akár csak nagyhatalom sem támogatja az ügyüket. Aki mögöttük áll – a Hezbollah, Szíria, Irán – a legveszedelmesebb ellenfelek, akikkel le kell számolni, mert „Izraelt fenyegetik”. A legtöbb arab állam az USA csatlósa, és amúgy is sokkal gyengébb Izraelnél, amelyet amerikai szövetségese állig felfegyverzett, és pénzzel is bőkezűen ellát. De azért Merkel is Izrael biztonságáért aggódott beszédében, nem pedig a kiéheztetett, nyomorba döntött, hazájuktól, földjeiktől megfosztott palesztinokért. Akiknek Izrael és a nyugati világ véleménye szerint abba kellene hagyniuk mindenféle ellenállást, el kellene ismerniük Izraelt (vagyis bele kellene nyugodniuk földjeik, hazájuk elvesztésébe), és utána lehetne megkezdeni a tárgyalásokat a „végleges rendezésről”. Képzeljük csak el, ha mondjuk a török uralom idején azt mondják a magyaroknak: tegyék le a fegyvert, „ismerjék el” a török megszállás törvényességét, és utána majd lesznek valamiféle „megbeszélések”. Mit szóltak volna egy ilyen ajánlathoz az egri várvédők vagy Zrínyi Miklós vitézei? Németország támogatja, jelentette ki Angela Merkel, hogy „két, egymás mellett békében élő állam, Izrael, illetve Palesztina… jöjjön létre.” Szép, szép, immár 60 éve mondják ezt a legkülönbözőbb politikusok, és a zsidóknak van ugyan államuk, de a palesztinoknak továbbra sincsen. Viszont a zsidó állam egyre több palesztin területre terjeszti ki uralmát, és az illegális telepek szépen szaporodnak – a megszállt nép földjén. Merkel ezen a ponton Izrael első miniszterelnökét, David Ben Guriont idézte: „Aki nem hisz a csodákban, nem lehet realista” – mondta. De bár ne hozta volna föl ezt az idézetet, mert a palesztinokban ezek a szavak keserű emlékeket ébresztenek. Mert miféle csodára is gondolt Ben Gurion annak idején? Izrael létrejöttére nyilván, amely azonban több millió palesztin számára borzalmas katasztrófát jelentett. Hiszen 800 ezer embert űztek el földjéről, és sok tízezer palesztinnak az életébe került az a bizonyos „csoda”. A kérdés, amit sokan feltettek már, így hangzik: miért a palesztinokkal fizettetik meg a zsidók ellen Európában elkövetett bűncselekmények árát? És ha már így van, a német kancellárnak nem lett volna kötelessége legalább néhány szóban megemlíteni a palesztin nép tengernyi szenvedését? Mert most akkor a dolog úgy áll, hogy a németek teljes támogatásukról biztosítják egykori áldozataiknak egy másik nép ellen elkövetett bűncselekményeit. Bűntudatból, vagy félelemből cselekszik ezt? Nagy kérdés, jó lenne rá a választ megtalálni.

Zábori László