|
 2008.04.18.
Friedrich
Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
(József Attila Színház)
Dürrenmatt
német nyelven írt, 1921-ben született Svájcban, evangélikus
lelkészcsaládban, így pályakezdésének világképét a
protestáns színezetű egzisztencializmus határozta meg: „A
világ abszurd, érthetetlen, mint ahogy Isten akarata sem érthető.”
Ehhez a világnézeti koncepciójához a groteszk komédiában találta
meg a megfelelő formát. Első jelentős műve, A nagy Romulus,
amit 1949-ben vetett papírra. A múltba helyezi a cselekményt,
de saját korának kihívásaira keresi a választ, ugyanis Dürrenmattnak
a történelem csupán példatár. Az 1953-ban írt Angyal szállt
le Babilonba című komédiája meglehetős iróniával előadott
megváltástörténet, amiben a jóléti állam eszményének
ellentmondásait mutatja meg. A tudományos felfedezések veszélyeiről
szóló tragikomédiájában, A fizikusokban a hidegháború és a
fenyegető világkatasztrófa ellen emeli fel a szavát. Dürrenmatt
sokat merít a régi és a modern dráma mestereitől,
gondolataikat, módszereiket új köntösbe bujtatja, sajátos
hangvétellel adja tovább. Brechttől átveszi az elidegenítő
technikát, a példázatszerűséget, ugyanakkor olyan fejtetőre
állított világot jelenít meg, mint az abszurd drámaírók. A
naturalista formát elveti, de megőrzi a hagyományos hely-idő-cselekmény
hármas egységét. Színpadi műveiben a drámai feszültség
forrása valamilyen erkölcsi, történetfilozófiai kérdés. Komédiái
erős gondolatiság mellett tragikus élményeket fejeznek ki.
Dürrenmatt 69 évet élt, 1990-ben halt meg.
 Dürrenmatt
1956-ban írta Az öreg hölgy látogatását. 1964-ben már film
is készült belőle Ingrid Bergmann és Anthony Quinn főszereplésével.
Magyarországon is gyakran játsszák, olyan nagyformátumú művészek
alakították az öreg hölgyet, mint Sulyok Mária, Psota Irén,
Ruttkai Éva. A József Attila Színházban ez év január 13-án
mutatták be. Dürrenmatt ebben a drámájában találja meg
leginkább azt az optimális egyensúlyt, ami a groteszk-komikum
és korunk démoni megnyilvánulásainak súlyos mondanivalója között
feszül. A dráma hátborzongatóan abszurd példázat arról a társadalomról,
amelyben a pénz ereje mindenható, és a jólét ára a bűn. A
cselekmény színhelye egy képzeletbeli kisváros, Güllen. A város
egykori szülötte, a milliárdos Claire Zahanasssian hazatér,
hogy megbosszulja sérelmét: egymilliárdot ajánl fel a városnak,
ha első szeretőjét, az időközben tekintélyes polgárrá és
kiváló családapává vált Ill boltost, aki őt lánykorában
megalázta és elhagyta, megölik. A gülleniek először felháborodva
utasítják vissza az ajánlatot, azonban nem tudnak ellenállni a
pénz csábításának. A cselekmény a sorstragédiák könyörtelenségével
halad előre, a „becsületes polgárok” kollektív gyilkosság
résztvevőivé válnak. A dráma a személytelen hatalom
megfoghatatlan működését teszi érzékelhetővé, egy képtelen
társadalom modelljét állítja elénk, amelyben a bérgyilkosság
ilyen természetes kényszerűséggel bekövetkezik. A milliárdosnő
a pénz, a hatalom megszemélyesítője, aki megvásárolja a kisváros
lelkiismeretét.
 Zsótér
Sándor rendezi az öreg hölgyet, az általa rendezett darabokról
örömódákat zengenek az úgynevezett szaksajtó meg a liberálbal
napilapok ítészei. Pedig nem csinál egyebet, mint alaposan átforgatja,
különböző ötletsziporkáival fölturbózza a drámákat, és
a jelen politikai helyzetére utaló beszólásokkal dobja fel. A
korrektségre természetszerűen kényesen ügyel, így van böszmézés
és ’sokan vagyunk, de nem elegen’ is, oszamázás és
terroristázás is. Különleges megoldásokat is alkalmaz, ilyen
amikor a zsenge és ártatlan Claire lépked a fiatal fiúk vállán,
a koros, feketelelkű öregasszonyt viszont fejjel lefelé cipelik
a városka lakói. Meghökkentő jelenet is akad, például az
egyik férfiember lantpengetés gyanánt a nemi szervét
vakargatja. Az első felvonásban a gülleniek szegénységét
Benedek Mari jelmezei úgy fejezik ki, hogy a nők kombinéban, a
férfiak meg alsógatyában feszítenek, a másodikban – amikor
már eladták a lelküket – akkor egységes homokszínű kosztümben
meg öltönyben, csiricsáré blúzban, hawai mintás ingben parádéznak.
A József Attila Színház produkciójában sokat énekelnek,
mindenki dalra fakad, kivéve az öreg hölgyet, ő csak kopogós
vezényszavakat ejt ki a száján. Gebora György és Erős Csaba
a darab tartamához illő fülsiketítően éles zenei anyagot állított
össze.
Zsótér
Sándor Claire Zahanassian szerepére az érdemes művész, Liszt
Ferenc- és Harangozó Gyula-díjas
Ladányi Andrea táncművészt kérte fel. A balerina légies
külseje, valószínűtlen soványsága beleillik a rendező
koncepciójába. A Ladányi Andrea által megformált gyűlölködő
öreg hölgyben végtelenül gonosz indulatok feszülnek. Rezzenéstelen
arccal közli akaratát, önző és becstelen bosszúhadjáratához
csak eszközként használja a városka lakót. Méhes László
alakítja a szerencsétlen Ill boltost, akit infarktusba kerget a
nép, csakhogy hozzájusson a milliókhoz. A József Attila társulatának
jóformán minden tagja helyet kap a produkcióban, mert sok színészt
igényel a darab színrevitele. Zsótér Sándor öreg hölgye nem
más, mint a rendező mai köntösbe bújtatott példabeszéde,
ami a pénz mindenhatóságáról, az emberek szolgalelkűségéről
és befolyásolhatóságáról szól.
Dr.
Petővári Ágnes
|
