vissza a főoldalra

 2008.04.18. 

Kormányozni, kisebbségben

Kisebbségben nehéz lesz kormányozni, az MSZP-nek változtatni kell programján,  mentalitásán, stílusán, vissza kell szereznie az emberek bizalmát – mondta újságunk kérdéseire válaszolva Tóth Károly Békés megyei szocialista képviselő, a Honvédelmi Bizottság alelnöke. A végzettsége szerint matematika-fizika szakos tanár szembefordult pártjának egészségügyi reformpolitikájával, s most úgy érzi, az események őt igazolták.

 – Képviselő úr, tavaly ősszel, ha elfogadja a kormány az ön javaslatát, miszerint vonják vissza a vizitdíjat, kikerülhették volna az MSZP számára kellemetlen népszavazást, talán nem került volna sor a koalíciós botrányra sem.

 – A múlt elmúlt. Én mindent megtettem, hogy elfogadják az előterjesztésemet, fegyelmezett voltam mindvégig. Sajnos a képviselőcsoport támogatását nem élvezte a javaslat; nem fogadták el. Ezek után egy népszavazás kellett ahhoz, hogy megszűnjön a vizitdíj és a kórházi napidíj. A kormánynak és az MSZP-nek most a legrosszabb forgatókönyv szerint kell cselekedni.

 – Kuncze Gábor, az SZDSZ volt elnöke egy szegedi fórumon azt mondta: a 2006-os kormányülések jegyzőkönyvei is bizonyítják, hogy a kórházi napidíjat a szocialisták terjesztették elő. A szocialisták pedig az SZDSZ-t hibáztatják. Ön hogyan emlékszik, kinek az ötlete volt a díjak bevezetése?

 – Ezt eldöntik azok, akik mindig a másikban akarják keresni a hibát. Azt gondolom, hogy eredményesen, jól kell kormányozni, minden döntésünket a realitások alapján kell meghoznunk, ehhez képest másodlagos az, hogy mi történt a múltban. A politika arról szól, hogy mit lehet megtenni, s nem kívánságműsor és szeret-nem szeret játék. Nem szívesen varrnék mindent az SZDSZ nyakába. Én nem az az ember vagyok, aki örül annak, hogy valakire rá lehet kenni a hibákat. Akik a reformokat előkészítették az MSZP-ben, azok sem értették meg: nem az alapján kell a döntéseket meghozni, hogy mit szeretnénk, hanem, hogy minek van társadalmi realitása. Nem jósolni szoktam, hanem igyekszem számba venni a körülményeket és a valódi helyzethez igazítani a javaslatokat. Legfeljebb nem lesz igazam. A vizitdíj esetében is, és most is ez vezérelt. Nem vezet sehova, ha a másikban keressük a hibát.

 – Hogyan lehet ezek után a kormányprogramot megvalósítani, milyen programot lehet kisebbségből eredményesen végigvinni?

 – Kisebbségben nehezebb kormányozni, több egyeztetést igényel az előterjesztések, törvények megalkotása, mint amikor koalícióban többséget alkotunk. Én nem tartom rossznak a kisebbségi kormányzás fenntartását. Ez arra ösztönzi a kormányt, hogy nagyon végiggondoltan tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket racionálisan meg tud indokolni, el tud fogadtatni. Eredményesen, jól kell kormányozni, és soha többé nem tud senki senkire mutogatni. Van három olyan eleme a kormányprogramnak, ami a realitáson alapul, és úgy gondolom, hogy a parlamenti pártok is támogatnák. Az első, hogy továbbra is az egyensúly fenntartására kell tenni lépéseket, ez a konvergenciaprogram. A második, hogy el kell mozdulni a gazdasági növekedés irányába – ez az elmúlt időszakban kiesett a gondolkodásunk középpontjából –, növelni kell a gazdaság teljesítőképességét. A harmadik, hogy meg kell próbálni a reformok folytatását, de abban a mértékben, ahogy a parlamenti támogatást egy ilyen szituációban meg lehet szerezni, és minden reformnál tekintettel kell lenni arra, hogy a társadalommal mennyit tudunk megértetni, elfogadtatni, ha szükséges. Ez egy kisebbségi kormánnyal persze nehezebb, mint többségben. Több kompromisszumot kell kötnünk, jobban tekintettel kell lennünk mások véleményére, parlamenten belül is, és a társadalom fogadóképességét illetően is.

 – Nem tartja furcsának, hogy egy kormányzó pártnak akkor lett hirtelen fontos a társadalom véleménye, amikor népszerűsége mélypontra zsugorodott?

 – Az MSZP mindig sokszínű párt volt, sokféle vélemények megjelenítője. Kicsit visszautalva, amikor a vizitdíj és a kórházi napidíj ügyének tárgyalása szóba került, mindig azt mondtam: reformok kellenek, de olyan törvényekkel, amelyek megvalósíthatóak. Jól látszik, hogy a társadalomban nincs fogadókészség. Leginkább azért, mert nem sikerült megértetni a szerepüket. Mindig az ellen küzdöttem, hogy az érzelmek döntsenek a politikában. Annak ellenére, hogy az elsők között írtam le – másodikként, mert Mesterházy Attiláé hamarabb megjelent –, hogy miként lehet az SZDSZ nélkül kormányozni, koalíciópárti vagyok. De nem mindenáron. Akkor támogatom a koalíciót, ha az megalapozott. Ez nem lehet érzelmi kérdés. Szerintem, amit a parlamentben lehetett tapasztalni, az csak a feszültségek utáni érzelmi megnyilvánulás volt. Én tudom, hogyan lehetne nagy tapsokat kapni, de nem szeretek nagy tapsokat kapni, én jobban szeretem, ha elgondolkodnak azon, amit mondok.

 – Nem gondolják, hogy régi vagy új program elfogadtatására Gyurcsány Ferenc hiteltelenné vált a magyar társadalom és a nemzetközi közvélemény szemében is? Úgy néz ki, hogy az első ilyen nagy megmérettetés a februárban még közösen megalkotott egészségbiztosítási törvény újratárgyalása, amiről már most tudható: az SZDSZ és a Fidesz nem támogatja.

 – Kell, hogy legyen az MSZP-nek ereje. Az egészségbiztosításnál szerintem nem ugyanazt értjük a nyilatkozatokon. Számomra azt mutatják, hogy a magántőke bevonása helyett regionális szinten működő pénztárak létrehozását, amelyek hozzájárulnának az irányított betegellátáshoz, nem zárta ki az MDF és a Fidesz sem. A Fidesz azt mondta, hogy csak akkor támogat ilyen rendszert, ha az előzőt visszavonjuk. Lehet kompromisszumokat keresni. Ezeknek a pénztáraknak két feladatot kell megoldaniuk. A hatékony orvosbeteg kapcsolatrendszer létrehozását, és annak nagyon szigorú ellenőrzését, hogy az egészségügyre költött pénzt valóban az egészségügyi szolgáltatást igénybevevőkre fordítják, és csakis arra, amit ténylegesen ellátnak. Ne legyen túlkezelés azért, mert azzal pontokat lehet szerezni, és ne legyen alulkezelés azért, mert pénzt lehet vele megtakarítani. Ha a pénztár hatékonyan szervezi az orvos-beteg találkozókat, akkor létre tudja hozni azt a rendszert, ahol nem egy központ határozza meg, hogy hány ágy kell, hanem maga a betegforgalom. 2010 után, ha a rendszer már működik, meg lehet kérdezni a társadalmat: szeretne-e bevonni más forrásokat, akár az egyes befizetők további pénzét – mert további szolgáltatásokat vásárol –, akár a működő tőkét. Ezt csak a 2010-es választások után tudom elképzelni.

 – Mitől van az MSZP-ben ez a hirtelen fordulat, pár héttel ezelőtt az ön pártja és miniszterelnöke még úttörője volt az úgynevezett „reformoknak”.

 – Miért baj az, ha a sikertelen népszavazás után egy párt tanul a hibáiból?

 – A népszavazás után indulatos reakciók hangzottak el, semmit nem fognak kompenzálni és egye meg a társadalom azt, amit főzött önmagának.

 – Ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget ennek. Váratlan helyzetben elhamarkodottan mondhatunk néhány furcsaságot, amit később átértékelünk. Az emberek egy része nem a reformok ellen szavazott, hanem a pénz miatt utasította el a díjakat. Azt az üzenetet meg kell érteni a népszavazásból, hogy bármennyire szükségszerű az átalakítás, csak olyan mértékben és csak úgy lehet megcsinálni, amennyiben meg lehet szerezni hozzá a társadalmi támogatást. Ha semmi más, csak ennek a felismerése megtörtént az MSZP részéről, arról azt gondolom, helyes, és a jó úton indulunk tovább.

 – Elképzelhető egy Gyurcsány nélküli koalíció?

 – Ismereteim szerint április 25-étől Magyarországon kisebbségi kormányzásban folytatja az MSZP a munkáját. Az MSZP minden döntéshozó fóruma kimondta, hogy tovább kell kormányozni kisebbségben, és egyhangúlag kiáll Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett.

 -Ezek után nem tartanak attól, hogy az MSZP-nek a következő választáson még az 5%-os parlamenti küszöb átlépése is nehézségeket okozhat?

 – Szeretném, ha nem így menne tovább, én az MSZP mellett nagyon elkötelezett vagyok, viszont a pártnak és a kormánynak is jelentős változásokat kell elérni, hogy erős versenytársa lehessen a választásokon a mai ellenzéknek. Ehhez a megerősödéshez, a kormányzáshoz, az emberek bizalmának megnyeréséhez átmenetileg néhány ügyben engednie kell az MSZPnek. Említhetném újra az egészségbiztosítási törvényt, amelyet taktikai lépésekben kompromisszumképesebbé kell tenniannak érdekében, hogy megalapozva legyen egy erős MSZP.

 – „Csak” két törvényt kell elfogadni, ez pedig a 2009-es és a 2010-es költségvetés, ha ez megvan – a magyar törvények szerint –, végig lehet „ülni” a két évet.

 – Magyarország számára fontos, hogy a törvények megszülessenek. Amennyiben azt mondja az SZDSZ, az MDF és a Fidesz is, hogy az „ország mindenekelőtt”, akkor én biztos vagyok benne, hogy jó néhány fontos törvényt, beleértve a költségvetést is, megszavaznak. Kisebbségi kormányzásban nehezebb, körültekintőbbnek kell lenni, valószínűleg kevesebb törvény fog születni, hiszen sokkal hosszabb egyeztetést igényelnek. A dolgok jó menetével szemben előtérbe kell helyezni a jó dolgok menetét.

 – Sok vád éri önöket, hogy olyan programot hajtanak végre, amire a 2006-os választásokon nem kaptak felhatalmazást, ugyanis, ha a választók tudtak volna arról, hogy az egészségügyi reform ilyen elképzeléseket tartalmaz: tandíjat és fizetős egészségügyet akarnak bevezetni, nem kaptak volna bizalmat. Képviselő úr, félnek egy előre hozott választástól?

 – A bátorság nem a félelem hiánya, hanem döntés arról, hogy van fontosabb, mint a félelem. Meggyőződésem szerint Magyarországnak ma az az érdeke, hogy a négyéves ciklusokat a kormányok kitöltsék. Ami nem azt jelenti, hogy bármit lehet csinálni ez alatt a négy év alatt. Nem hiszem, hogy az MSZP – egy-két hang kivételével – eltért volna a választási programjától. Három témára volt kiélezve a választási programunk. Az első a stabilitás fenntartása, a második az európai uniós fejlesztési programok fenntartása és a harmadik az ésszerű reformok. A reformokban hibázott az MSZP, mégpedig abban, hogy nem tudta azt a helyes arányt megtalálni, ami segíti a változást, de elfogadhatóvá is teszi. A koalíciós kormányzás eredménye, hogy az összehangolt választási programok egy kompromisszumos közös programot teremtenek. Sokszor elmondtam – akkor ellenzékben ülve – az Orbán–Torgyán-kormányról is, hogy az is egy kompromisszumos program alapján dolgozott.

 – Kérdés, a nép mennyire támogatja az ilyen kompromisszumokat? Az országban sokan azt érzik, csúnyán átverték őket.

 – El kell ismerni, jelentősen csökkent a bizalom a társadalom részéről. Ezért minden felelősen gondolkodó párt – hiszem, hogy az MSZP az – képes tanulni az elmúlt időszakból, és mindent megtesz azért, hogy ezt a bizalmat visszaállítsa a magyar társadalomban.

 – Akkor nem lesz előre hozott választás?

 – Semmi sem elképzelhetetlen, a fantázia mindent megenged. A társadalom érdeke, hogy az MSZP és a kormány, tanulva a hibákból, tovább vezesse az országot és a szükséges lépéseket megtegye. Egy kisebbségi kormányzásnál mindig bekövetkezhet, hogy a kabinet nem kapja meg a kellő támogatást és előre hozott választásokat kell kiírni.

 – Nemrég bejelentette, hogy 2010-ben már nem kíván indulni képviselőnek, és kiszáll a

politikából. Miért döntött így?

 – Három indoka van. Az egyik, hogy nem értek egyet a politika stílusával. Nem értek egyet azzal, hogy a mindenkori kormánypártnak és az ellenzéknek gyűlölnie kell egymást. Ez a legutóbbi időszakban kiéleződött. Én szeretem a vitát, de eggyel több ötletem, eggyel több jó megfogalmazásom kell hogy legyen. Én vívni szeretek, nem gyűlölni. A gyűlölet eluralkodott Magyarországon a politikában, ez abnormális. A másik – én pedagógus vagyok, ez alkati betegség –, ahogy a politikát jó néhány politikus – mindannyiunk bőrére – napi gazdasági haszonná formálja, ezzel nagyon nem értek egyet. A harmadik, hogy én mindig próbáltam alternatívát nyújtani, hogy ne fehér asztalok mellett meghozott alkuk, hanem a munka és teljesítmény legyen a meghatározó a politikusok kiválasztásában. Ennek a három dolognak egyidejűleg nem tudtam érvényt szerezni. Akkor meg az a tisztességes, ha azt mondom, hogy nem csinálom tovább. Biztos el lehetnék itt csendben tovább, de nem akarok. Akkor van értelme a maradásnak, ha tudok is tenni a változásért.

 Oláh János