|
 2008.04.25.
Katyn
(Andrzej Wajda filmje)
Katyn
nevét a rendszerváltás kezdetéig csak suttogva lehetett
kiejteni, a szovjetek által itt elkövetett tömegmészárlásról,
azaz 22.000 lengyel tiszt és értelmiségi meggyilkolásáról
nem volt tanácsos beszélni, holott mindenki tudta, ezt az
iszonyatos bűncselekmény-sorozatot nem a németek, hanem az
oroszok hajtották végre 1940 tavaszán. Miután Gorbacsov pártfőtitkár
1990-ben elismerte, hogy a sztalini Szovjetunió művelte ezt a
gyalázatos, de sajnos az emberiség történelmében nem egyedülálló
tettet, azóta bátrabban lehet kutatni Katyn ügyében is, habár
Putyin elnök személyes utasítására a lengyel történészek a
mai napig nem nézhetnek bele az NKDV ide vonatkozó aktáiba. A tömegsírokban
fekvők java részét már exhumálták, azonosították, emlékműveket
emeltek nekik. Katyn zarándokhely, mert nincs olyan lengyel család,
amelyiknek valamilyen formában ne lenne köze hozzá. Az
1939-ben, titokban kötött Molotov – Ribbentropp-paktum következtében
a hitleri Németország szeptember 1-jén nyugat felől, a
sztalini Szovjetunió pedig szeptember 17-én kelet felől fogta
satuba a lengyel hadsereget. A lengyel katonák szovjet fogságba
estek, rendfokozatuk szerint szétválogatták és Szmolenszk felé
irányították őket. Sztalin közvetlen utasítására az NKDV
tagjai ezeket a szerencsétlen, nyakukat a hátratett kezükhöz kötözött
férfiakat egyenként, hátulról fejbe lőtték, és hatalmas tömegsírokba
dobták be. Ami megtelt, azt alaposan ledöngölték. A Katyn környéki
tömegsírokat 1943-ban a németek fedezték fel, ők kezdték meg
és vették filmre a feltárást, ők tudatták e világgal ezt a
borzalmas tömegmészárlást. A világháború után viszont
Sztalin – a tőle megszokott bolsevista sunyisággal – a
katyni gyalázatot Hitler nyakába varrta, 1945-ben Leningrádban
kirakatpert rendeztetett, amiben a német parancsnokok elismerték,
ők adtak utasítást a lengyel foglyok bestiális kivégzésére,
sőt azon mesterkedett, hogy a Nürnbergben folyó perek aktái közé
a katyniakat is betegyék. Katynnak magyar áldozata is van:
Korompay Aurél mérnök-százados személyében, akinek lengyel
felsége volt, ezért szolgált a lengyel seregben.
A
most 81 éves Andrzej Wajda, a világhírű lengyel rendező évek
óta készült arra, hogy Katyn áldozatairól játékfilmet
forgasson. A késlekedés nem csupán személyes érintettségéből
fakadt, ugyanis édesapja is az áldozatok között található,
hanem a szovjet megszállás alatti történelemhamisítás miatt
is. A halogatásban még az is döntő fontosságú volt, hogy
filmjéhez nem talált olyan alapművet, ami ezt, a lengyelek lelkében
soha be nem hegedő sebet méltón ábrázolja. A közelmúltban
jelent meg Andzrej Mularczyk Katyn című regénye, aminek alapján
Wajda elkészíthette a forgatókönyvet. A lengyelek jutalomból,
a magyarok pedig büntetésből kapták a sztalini kommunizmust,
ezért jó 50 évig nem lehetett még náluk sem a szovjetek felelősségéről
egy hangot is kiejteni, holott mindenki tudta, ők a bűnösök. A
Katynt 2006 októberében kezdték el forgatni, és 2007 januárjában
fejezték be, tavaly májusban mutatták be Varsóban, és az első
héten 600.000 ember nézte meg. A lengyelek az idei, a külföldi
filmeket jutalmazó Oscar-díjra is a Katynt jelölték, de nem
kapta meg ezt a nagy felhajtással járó kitüntetést. Hazánkban
most, április 10-én, a Terror Házában volt a díszbemutatója,
ahol a Lengyel Kulturális Intézet igazgatóján kívül
megjelent a film férfi főszereplője, Artur Zmijewski is. A közönség
pedig hétfőtől láthatja az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A
film történetének középpontjában egy értelmiségi család
áll, az édesapa a krakkói egyetem rektora, a fia, Andrzej százados
a hadseregben. Andrzej fogságba esik, amikor két oldalról bekerítik
a lengyel katonákat. Andrzej felesége, Anna is ott van azon a
helyen, ahol a németek és az oroszok elől menekülő civilek és
a körbezárt sereg összezsúfolódik. Anna mindent megtesz, hogy
férjét megmentse, biciklit is szerez, könyörögve kéri, jöjjön
vele. Kislányuk, Nika is rimánkodik, de a férfi azzal az
indokkal hárítja el mindkettejüket, hogy esküt tett a haza védelmére.
Anna hiába emlékezteti, neki is megesküdött az Isten színe előtt,
Andrzej hajthatatlan, felszáll a vagonba. Anna Krakkóba megy anyósához,
és a két nő egymást erősítve reszketi végig a háborús és
a háború utáni éveket. Wajda filmje nemcsak a katyni kivégzések
eseményét mutatja be, az utolsó, sokkhatást kiváltó kockákon
látható, hogy az NKDV komisszárjai mint valami állatokat úgy
ölik le az embereket, hanem azt a rombolást is, amit a lelkekben
az 1945 utáni szovjet megszállás okozott. Egy másik családban,
ahol a fiútestvért végezték ki, a két nővér különböző
utat jár be. Az egyik lány a dús, hosszú szőke haját vágatja
le, hogy elpusztított bátyjának méltó sírtáblát készíttessen,
amit azonnal összetörnek, amint kiér a temetőből, őt magát
pedig elnyelik a kínzókamrák, a másik nővér viszont a megszállók
szolgálatába áll, mondván, valahogyan élni kell. A Katyn
tisztázó film, a lengyelek saját történelmük fehér foltjait
tüntetik el vele, és felhívják a világ közvéleményét arra
a tényre, hogy a sztalini és a hitleri emberiségellenes bűntettek
közé egyenlőségjelet kell tenni, ugyanazt a mércét kell
alkalmazni a szovjet és a német népirtásra, mert egyik gyalázat
sem kisebb, vagy nagyobb a másiknál, hanem egyforma súlyú
gaztett.
Dr.
Petővári Ágnes
|
