|
 2008.08.01.
Isten lelke ma is működik
A közelmúltban
Erdő Péter bíboros kívánságára megalakult Városmissziós
Referatúra vezetője megbeszélésre hívta június 27-ére az
Esztergom- Budapesti Főegyházmegye Pasztorális Tanácsának és
a főegyházmegye plébániáinak plébános által delegált
tagjait – írta a Magyar Kurír. A
városmisszió jelentőségéről és a programokról dr. Marik József,
a referatúra vezetője nyilatkozott.
– Először egy személyes kérdés: minek köszönhető, hogy Erdő Péter
bíboros úr világi személyt bízott meg a referatúra vezetésével?
– Annak, hogy a 2007-es Városmissziónak én voltam a világi
főszervezője. Jómagam annak az Emmánuel Közösségnek vagyok
a magyarországi alapító tagja, mely a városmissziós folyamat
ötletgazdája volt. Ennek a közösségnek Párizsban van a bázisa.
Anno az Emmánuel Közösség vezetői azzal keresték fel Párizs
érsekét, hogy tapasztalataik szerint új nyitottság figyelhető
meg a párizsiak részéről az Evangélium befogadására. Ebből
alakult ki egy öt városra kiterjedő nagy missziós folyamat. A
2005-ös lisszaboni városmisszión Erdő Péter bíboros úrral
vettem részt, aki akkor bízott meg a 2007- es budapesti rendezvény
megszervezésével. Amikor kiértékeltük a 2007-es eseményeket,
az egyéb pasztorális munkák mellett felvetődött a missziós
referatúra felállításának ötlete. Ekkor kért fel a bíboros
úr a Városmissziós Referatúra vezetésére.
– Mi hangzott el a június végi megbeszélésen?
– A legfontosabb: a Városmissziót folyamatként próbáljuk
megfogalmazni. Tehát nem egy egyszeri, egyhetes akcióról van
csupán szó, hanem egy sorozatról. A folytatás elsősorban azt
célozza, hogy egyre többen legyenek, akik felismerik a missziós
hivatást, és közösen gondolkodva keresik a gyakorlati tettekre
váltás legjobb módját is. Voltak városmissziós rendezvények
még a megbeszélés előtt is: a pünkösdhétfői máriaremetei
Karizmák Ünnepe, a Pünkösdvasárnap tartott Gellért-hegyi Ima
a városért, az Élő Rózsafüzér Budapest körül, valamint a
június 18-21-éig a WestEnd tetőteraszán tartott Soul&Gospel
fesztivál. Idén, szeptember 20-án rendezzük meg a Nyitott
templomok éjszakáját. Ez egy napra esik a Nyitott múzeumok éjszakájával;
így egy nagyszabású budapesti programról lesz szó. Jó lenne,
ha ezt a napot megelőzné a plébániákon egy-egy missziós hét,
amellyel jobban fel tudják hívni a figyelmet az eseményre, és
a közösség lelkileg is fel tud készülni.
– A pap mise után kihirdeti a híveknek a missziós hét programjait,
de milyen eszközökkel tudnak eljutni azokhoz, akik ateisták,
vagy nem gyakorolják hitüket?
– Pont ennek a problémának a megoldására jött létre
az egész missziós folyamat. Nem egyszerűen arról van szó,
hogy a templomban történik egy esemény, hanem kimegyünk a közterekre;
az egyházi közösség megmutatja magát különböző világi
helyszíneken. A misszió ideje alatt műsoros esteket tartunk, színpadokat
állítunk, melyeken zenélnek, pantomimeznek, hirdetik az evangéliumot.
A misszió legfontosabb építőeleme: a helyi közösségek
tagjai próbálják a környezetükben élőket megszólítani, s
elhívni bizonyos eseményekre.
– Jól látom, hogy az egyház az eddigiekhez képest új felfogásban
kezdeményez párbeszédet a társadalommal?
– Felfrissítünk egy olyan életmódot, mely a korábbi
időkben teljesen természetes volt. Régebben együtt élt, lélegzett
az egyház a társadalommal. Az utóbbi években az egyház
elszigetelődött, visszahúzódott a templomok falai közé. Nem
volt „ildomos” túlságosan aktívnak lenni. Szerencsére nálunk
már nincsenek olyan külső kényszerítő erők, mint a
szocializmus éveiben, s ezért fel kell frissítenünk azokat az
aktivitásokat, amikkel képesek vagyunk elérni a hit iránt közömbös
embereket.
– Nyugaton más a helyzet, ott nem a „kommunizmus kísértete”
jelentette a gondot. Írják: a katolikus egyház Európában lépéshátrányba
került a városiasodás robbanásszerűen terjedő jelenségével
szemben.
– Így van, s az egyház megkésve reagált azokra a kihívásokra,
amelyek a világi oldalról érték az embereket. A nagyváros
individualizálódott és hagyományos életformáktól
megfosztott lakói döntési helyzetben vannak: maguk választhatják
meg az életüket meghatározó alapértékeket, és azokat a közösségeket,
ahol mindezeket megélhetik. Az egyház csendes jelenléte nem
elegendő ahhoz, hogy felhívja a figyelmet a keresztény értékekre.
Ezért olyan színtereken is meg kell jelenni az egyháznak, ami láthatóvá
teszi a külső világ számára. Megvan rá az esély, hogy a megújuló,
ismét misszióssá és közösségivé váló kereszténység éppen
a nagyváros sajátos körülményei között találja meg új bázisát.
– Tudjuk, hogy a szekták és az újsütetű, magukat kereszténynek
mondó kis egyházak főleg a nagyvárosokban terjeszkednek. A városmisszió
rendezvényei közvetve választ adnak a szekták térnyerésére?
– Feltétlenül, hiszen felhívjuk a lakosság figyelmét
arra, hogy a társadalomban jelen van az egyház különböző
szervezeteivel és közösségeivel. Fel kell mutatnunk: a helyi
vallásos közösségek léteznek és élnek. A Városmisszió
egyik pozitívuma, hogy a helyi közösségek rádöbbentek arra:
a világi hívek is alkalmasak az Evangélium hirdetésére. Sőt
most az ő kezükben van az örömhír hirdetése, hiszen főleg
ők találkoznak azokkal az emberekkel, akik még nem ismerik
Isten igéjét. A papság nem csak nagyon leterhelt és túlhajszolt,
hanem sokszor nem kerül azok közelébe, akiknek beszélni kéne
az Evangéliumról.
– Ha azt mondom: Római Katolikus Egyház, akkor még a híveknek is
csak a klérus jut eszébe, pedig az egyház nem csak papokból áll.
– A Városmisszió azt a célt is szolgálta, hogy a hívek
ébredjenek rá saját hivatásukra. A híveknek nem csupán a
„bárány” szerepe jut az egyházban, hanem nagyon komoly
missziós feladatuk van. A keresztény missziós hivatás a helyi
egyházközösségben tud leginkább kibontakozni, ott jöhetnek létre
azok a találkozások a helyi lakossággal, amelyekben a személyes
megszólítás lehetséges.
– A tavalyi Városmisszió programjain több művész – pl. Benkóczy
Zoltán, Oberfrank Pál – vallott hitéről, s beszélgetett a
hallgatósággal. Lesz ehhez hasonló rendezvény?
– Lesz, mert azt szeretnénk, hogy a kereszténységüket
felvállaló művészek, ahol csak lehet, keresztény módon nyilvánuljanak
meg. A Városmisszió jelentős rendezvénysorozata volt tavaly a
Szakrális Művészetek Hete, amelybe sok fővárosi múzeum
bekapcsolódott. Ez nem csak egyes szakrális kiállítások
megrendezését jelentette, e kiállítások köré mindig
programok is szerveződtek, tanúságtételek és evangéliumi részletek
is elhangzottak. Idén ez a rendezvény, amelyet szeptember 14. és
21. között tartunk, már országossá válik. Ezeken a rendezvényeken
fellépő művészek tanúságot tesznek saját hitükről.
Medveczky Attila
|
