vissza a főoldalra

 2008.08.15. 

Kötelező zarándoklat: Obama Izraelben

Nem, az nem elég, ha egy elnökjelölt megjelenik, és földig hajol a legerősebb amerikai zsidó lobbicsoport, az AIPAC színe előtt. Izraelbe is el kell mennie, és ott is le kell tenni a kötelező hűségnyilatkozatot. Vegyük tudomásul: amerikai elnök csak az lehet, aki szerint az USA legeslegfontosabb külpolitikai célja a zsidó állam biztonságának szavatolása. De talán még ez sem elég. Lelkesedni is kell Izraelért, és a „zsidóság értékeivel, céljaival és törekvéseivel” is azonosulni kell. (Zsidóság alatt alighanem a cionizmust kellene érteni.) Na most, Barack Obama mindenképpen elnök szeretne lenni, megteszi hát, ami tőle telik. Az elmúlt héten a demokrata amerikai elnökjelölt több közel- keleti, valamint európai országba is ellátogatott. A körút csúcspontja kétségkívül az izraeli látogatás volt. A „változás” jelszavával kampányoló Obama szépen felmondta a leckét: azt hallhattuk tőle, amit „politikailag korrekt” szövegnek is nevezhetünk, vagy mondhatjuk úgy is, felmondta napjaink kötelező evangéliumát. Mint tárgyalópartnereinek, illetve az újságíróknak hangoztatta: Izrael megszületése 1948-ban egy valóságos „csoda”, és ő a maga részéről Izrael lelkes támogatója.

 Ami a csodát illeti, az 800 ezer palesztin számára száműzetést, földjeik, hazájuk elvesztését jelenti, de erről beszélni nem lenne „politikailag korrekt”. Sderot városába is illik elmenni manapság (sőt tanácsosis, ha valaki vinni akarja valamire), mivel ez az a település, ahová a blokád alatt álló gázai palesztinok időnként kilőnek egy-egy meglehetősen pontatlan, házi készítésű rakétát. Itt a következő mondatok hagyták el ajakát: „Ha bárki rakétákat lőne ki arra a házra, amelyben lányaim alszanak éjszaka, megtennék mindent ennek megakadályozása érdekében, és teljesen érthető, ha az izraeliek is így cselekszenek.” Szép, szép, de hát az izraeli katonai akcióknak sokkal, de sokkal több áldozata van a palesztinok körében, mint amennyi az életüket vesztett sderoti zsidók száma. Obama nem szólt sem a meg-megújuló izraeli betörésekről, sem pedig a Gázai övezet immár több mint egy éve tartó blokádjáról, amelynek következtében immár sok száz palesztin halt meg. (Főként a gyógyszerhiány miatt, illetve azért, mert a zsidó állam hatóságai nem engedik át a határon azokat a súlyosan beteg gázaiakat sem, akiknek sürgős orvosi kezelésre lenne szükségük.) A sok száz palesztin halálos áldozat – köztük nők és gyermekek – emlegetése ugyancsak nem „korrekt”. És nem is célszerű persze, már ha valaki komoly pozícióra vágyik ebben a világban. Pedig hát ezeknek a szerencsétlen gázaiaknak egyetlen bűnük van csupán (mivel a rakétákat nyilván nem azok a nők és gyerekek lőtték ki, akik akár valamely katonai akció, akár az orvosi ellátás hiánya miatt életüket vesztették): olyan pártra szavaztak a legutóbbi palesztin választásokon (a Hamaszra), amelyet sem az USA-ban, sem Izraelben nem kedvelnek. Ennek az újkori evangéliumnak a része persze az iráni nukleáris veszély rémségeinek hangoztatása is. Obama pontosan azt mondta, amit vendéglátói el is vártak tőle: Irán atomfegyver előállítására irányuló törekvései veszélyeztetik Izraelt és az egész világot, ezért „minden eszközzel” meg kell akadályozni, hogy Teherán atomfegyver birtokába jusson. Persze mindenki tudja: nincsenek egyértelmű bizonyítékok a perzsa állam nukleáris fegyverek előállítására irányuló szándékaira. Továbbá azt is mindenki tudja, hogy Izraelnek meg körülbelül 300 atombombája van. Csakhogy Tel-Aviv nukleáris fegyvereiről beszélni nem lenne „politikailag korrekt”. Ez egész egyszerűen „tabu”, amit civilizált ember nem feszeget. Ha pedig uralomra akar jutni a nyugati világ bármely országában, főleg nem tanácsos a tabutémákat még csak szóba hozni sem. Jól tudja ezt Obama szenátor, aki a Jordán-folyó nyugati partján és Kelet-Jeruzsálemben épülő újabb és újabb izraeli telepek ügyével sem kívánta zavarba hozni vendéglátóit. No meg persze nem akarta kockáztatni elnökké választásának esélyeit. Tudja-e Barack Obama az igazságot a közel-keleti ügyeket illetően? Tisztában van azzal, hogy milyen brutális elnyomás nehezedik immár 60 éve a palesztinokra? Nos, a demokrata elnökjelölt valószínűleg nem ostoba ember. Csakhogy az izraeli lobbi olyan elképesztő befolyással rendelkezik a médiákban, a politikai életben, és olyan hatalmas pénzek fölött rendelkezik, hogy Obama előtt két lehetőség áll. Vagy kimondja az igazat, és akkor ejtik őt, és soha nem lesz belőle amerikai elnök; vagy pedig hazudik, felmondja a kötelező leckét, vagyis lényegében eladja a lelkét (durvábban fogalmazva: prostituálódik), és akkor lesz elég pénze is, és a médiák is szeretni fogják annyira, hogy ő lehessen az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke. Így megy ez? – kérdezhetjük elkeseredve. Igen, így megy lent is, egy-egy munkahelyen is, így megy ez Magyarországon, és így megy Amerikában is. Akié a pénz, aki a médiákat irányítja, annak a kezében van a hatalom, és bizony az ő nótáját kell fújni mindenütt és minden időben. Lám, lám, még egy amerikai elnöknek is. (Hát még egy magyar miniszterelnöknek! Micsoda szánalmas egy pozíció lehet!) Az igazság pedig – amely nagyon ritkán vagy tán soha nem áll a hatalom oldalán – édeskeveset számít. De az igazság nem is érdekel senkit. Obama most keményen dolgozik azon, hogy a külpolitikai és katonai ügyekben is hozzáértő államférfi képét rajzolja meg önmagáról. A médiák Obama külföldi útjával kapcsolatban nem mulasztották el hangoztatni: a szenátort az amerikai közvélemény nem tartja elég járatosnak külpolitikai és katonai kérdésekben. De az Izrael iránti feltétlen ragaszkodást és hűséget is bizonyítania kell! Hiszen az amerikai zsidó származású polgárok többsége még mindig McCaint támogatja, és sokan továbbra is bizalmatlanok a fekete politikussal szemben. Van néhány „bűne”, amit le kell vezekelnie. Néhány évvel ezelőtt például a palesztinok szenvedéseiről beszélt, ami természetesen nem fér bele a „politikailag korrekt” beszéd kereteibe. Utólagos magyarázkodása szerint ő akkor arra gondolt: a palesztinok saját „szélsőséges” vezetőiktől szenvednek, nem pedig az izraeli megszállás miatt. (Nem okoz gondot számára a hazudozás, lehet belőle elnök.) Ellenfelei felróják neki azt is, hogy korábban tárgyalásos megoldást szorgalmazott az iráni nukleáris program kérdésében, holott a nagyhatalmú cionista erők inkább a fegyveres megoldást szorgalmazzák. Ebben az ügyben már visszakozott: mostani izraeli látogatásán is „nyitva hagyott minden lehetőséget” a perzsa állam vonatkozásában. Íme, a „változás embere” már remekül tudja a leckét! „Rettenetes bűne” továbbá, hogy édesapja muszlim vallású volt. Ő azonban sohasem volt az, hangoztatja lépten-nyomon, és általában is igyekszik élesen elhatárolódni az iszlámtól. Az egyik kampánygyűlésén még az is megesett, hogy eltávolítottak a közeléből két fejkendőt viselő hölgy támogatóját. Nehogy a televízióban bemutassák, amint mohamedánok közelében forgolódik. „Mert felhasználnák ellene az ellenfelei!” Mostani körútján is igyekezett lehetőleg elkerülni a mohamedán szent helyek meglátogatását. A siratófalhoz viszont hatalmas csinnadratta kíséretében természetesen elzarándokolt, és ott, ahogy az dukál, üzenetét is elhelyezte. (Amelynek szövegét furcsa módon már le is közölték egyes sajtóorgánumok.) Nagy igyekezetében néha ostobaságokat beszél: egy korábbi kampánygyűlésén azt mondta például, nagypapája volt az egyik első amerikai katona, aki felszabadítóként belépett a buchenwaldi koncentrációs tábor területére. Később kiderült, nem a nagypapája (hanem annak testvére), nem a buchenwaldi táborba, és nem az elsők között érkezett az a bizonyos „dicső ős”, de a többi stimmelt. (Az egyik tanácsadójának magyarázkodását bármelyik magyar politikus megirigyelhette volna: Obama tévedett ugyan, de hát, mint mondta, azért, mert nagyon elfáradt.) Hogy Barack Obama erőfeszítéseit siker koronázza-e, nem lehet tudni. Miképp azt sem lehet tudni, mit is gondol valójában. Ezt egyébként ebben a csodálatos nyugati demokráciában egyetlen politikusról sem lehet tudni, mert mindenkinek mást kell mondania, mint amit gondol, mert különben belekerül a süllyesztőbe. Nagyszerű politikai berendezkedés, tényleg. Hazudni, hazudni, és hazudni, ez a jelszó. Nevetséges és elszomorító is egyszerre, hogy az európai közvélemény a jelek szerint keblére ölelte Barack Obamát. Akitől pedig semmi okos, eredeti gondolatot vagy javaslatot nem hallani. A kötelező nótát viszont egyre szebben énekelgeti. Egy amerikai közmondás szerint „ha megmondod, kinek a nótáját fújod, én tudni fogom, kinek a tenyeréből eszel.” Mindamellett az amerikai cionista szervezeteknek nincs okuk különösebb aggodalomra. Néhány évvel ezelőtt Ariel Saron izraeli miniszterelnöknek kicsúszott a száján az alábbi mondat: „Mi, a zsidók irányítjuk Amerikát, és az amerikaiak ezt tudják”. A jelek szerint Obama is pontosan tudja.

Zábori László