vissza a főoldalra

 2008.08.15. 

A kisiskolák apostola-Lezsák Sándor

- A magyarországi falvak, községek iskoláit védi, óvja, most, 2008- ban, amikor zűrzavar uralkodik minden területen.

 – Egyrészt Klebelsberg mondata örök érvényű: az iskola akkor van jó helyen, ha a gyerek gyalog is el tud menni oda. Ezt kellene a törvénynek teljesítenie, ez lenne a kötelessége a magyar parlamentnek és minden önkormányzatnak, hogy megvédje az iskoláját, megtartsa és tudomásul kell venni, hogy ha nem lakjuk be az országot, majd belakják mások, hiszen iskola templom nélkül, a település előbb-utóbb szociális otthonná változik, és a végén pedig temető marad, illetve belakják mások. Ezt Ausztria megélte, Franciaország megéli, rá kell jönni, hogy a legkisebb településen is meg kell tölteni az iskolát, mert akkor lesz gazdája a területnek és olyan gazdája, amelyiknek van jövője, gyökere, gyökér nélkül csak szamárkóró, ami ott van. Ezt is nagyon egyszerűnek tartom. Aztán bonyolulttá teszik, mert hátsó szándékok, egyéni érdekek, nemzetközi és gazdasági érdekek ütközőpontjában erősen kiszolgáltatott helyzetben van egy önkormányzat, hogyha a kormányzat nem teszi azt, ami egy nemzeti kormánynak kötelessége, megvédeni az országot, megvédeni a nemzetet, ebben a nagy világméretű küzdelemben, amit úgy is lehet értelmezni, hogy a negyedik világháború. Hiszen kettőt iszonyú körülmények között éltünk meg, aztán volt egy harmadik, a hidegháború és az uniós csatlakozással egy negyedik háború kezdődött, amelyik hidegháború, gazdasági háború fegyver nélkül, robbanások nélkül. Európában, a világban iszonyatos ellentétek feszülnek. Ebben a helyzetben csak egy olyan kormányzat, amelyik valóban nemzeti érdeket tűz ki, képes megtartani egy nemzetet, illetve megtartani az iskoláját az adott településnek.

 – Miféle nemzetközi érdek fűződik ahhoz, hogy szétverjék az iskolákat?

 – Két út van. Vagy egy Európai Egyesült Államok lesz, amelyiknek közös hadserege, közös minden, vagy pedig Nemzetállamok Európája. Én az utóbbi mellett vagyok, hiszen így marad meg a nemzet hagyománya, történelme, így nem olvasztókohó tégely lesz, mindenki a saját értékét próbálja képviselni, és tudomásul kell venni, hogy minden ember karlendítési joga a másik ember orráig tart, tiszteletben kell tartani a többi nemzet jelenvalóságát, az illeszkedési pontokat meg kell találni, ez a politika művészete. Az emberek általában a falvakban megtalálják. Nincs az esetek többségében a faluban magyar-szlovák vagy magyar-ukrán ellentét, helyben azért szépen élnek. A népi diplomácia csodásan működik ma is. A testvérvárosok. Ezt kell erőátviteli technikával a politikának a maga helyén nemzeti érdeket képviselve megjeleníteni, itt vannak működési zavarok. Azt érzékelem, hogy a mai kormányzat azt az internacionalista hagyományokat követi, a legrosszabb fajtából, amitől próbáltunk szabadulni a 80-as évek második felében, úgy tűnik, hogy európai értelemben is nehéz volt megszabadulni. Hol van már az az unió, ami a keresztény kultúrára nemhogy támaszkodott, hanem a levegője volt, ma pedig az európai Alkotmány preambulumából még a keresztény szó is kimaradt. Ez érzékelteti, hogy torzul a világ, és ezzel együtt torzul a mai kormányzat is, ennek kell ellenállni, ahogy ellenáll egy dán, ahogy kísérletek vannak erre Ausztriában is, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, ugyanezt kell nekünk is tennünk.

 – Európa nyomás alatt áll, mert Amerika kifulladófélben van, az 1929-es méretű válság fenyeget.

 – A trianoni bűnt követően – ami Európa szégyene – Horthyék képesek voltak tíz esztendő alatt valóban egy olyan gazdasági fellendülést, egy olyan szilárd országot megteremteni, amire mi nem voltunk képesek 1990 óta. Pedig a háborús jóvátételtől kezdve az elképesztő hadisarcig a béke iszonyatos következményeivel megterhelten, megcsonkítva, egy súlyos traumából sikerült kitörni és egy független Magyarországot létrehozni. Én nem véletlenül mondom azt, hogy a 20. század olyan államférfija volt Horthy, Klebelsberg pedig olyan kultuszminisztere, akiknek nincsen versenytársa a 20. század történelmében. Most bizony kiszolgáltatott, elbizonytalanított, adósságcsapdában vergődő, leszakadó, ráadásul nagyon rossz idegrendszerrel bíró ország vagyunk, amelyik bűntudattal él december 5-e miatt jogosan. Az ország vagy legalábbis egy része mintegy hipnotizált állapotban él, és nagyon nehéz őket ebből a kábulatból a valóságra ébreszteni, a veszélytudatot belőlük előhívni. Ennyiben különbözik a lezajlott és a most fenyegető válság.

 – Abban az időszakban 5000 tanyasi, falusi iskolát, osztálytermet építettek fel Magyarországon. De a pusztaszeri kiállításon bemutatott iskolában még a pianínó is benn volt az osztályteremben.

 – És templom is volt a tanyasi iskolákban, oltárral. Elhúzható oltár és vasárnap délelőtt szentmisét tartottak.

 – Tapasztaltam, hogy ön jó barátságban él a kalocsai érsekkel, Bábel Balázs főtisztelendő úrral. Nézzük az egyházi iskolák finanszírozási ügyét gyalázatos csalások árán, de a kormány elvette a pénzt, amit nemzetközi szerződések garantáltak ezeknek az iskoláknak.

 – Nem ez volt az egyetlen jellegzetes cselekvése, amely nemzetellenes bűntettnek nyilvánítható. Hiszen jogos járandóságot vett el, majd egyházellenes mázzal tálalta a sajtón keresztül is, ami sajnos ennek a kormánynak a technikája. De a Kádár- és Rákosi-korszakban sem volt ez másként. Ez egy bevált bolsevik technika. Éket verni. Megosztani. Önkormányzat és helyi tantestület, vagy megye és a város, kórházvezetés és az önkormányzat között, egyre megy, fontos, hogy felülről lehessen gyakorolni. Sokan belezsibbadnak a küzdelembe és visszavonulnak a közélettől. Pontosan ez történt az egyházi iskolák támogatási ügyében is. A kalocsai érsek, dr. Bábel Balázs nagyon határozottan a püspöki karral nemcsak kiállt, nemcsak a maguk igazát fogalmazták meg, hanem rendkívüli erőfeszítéssel megtartották az iskolák színvonalát. Az alkotmánybírósági döntés után egyértelművé vált, hogy bűntettet követtek el, alkotmányt sértett a kormányzat, ráadásul hátsó szándékok is működtek. Tudja, nemrég a Parlamentben egy képviselő azt kérdezte, miért kényszerítenek engem arra, hogy a gyerekem vagy az unokám egyházi középiskolába járjon, mert csak az az egy van a városban. Én is feltehetném a kérdést: miért kényszerítenek arra, hogy a gyerekem vagy az unokám ateista iskolába járjon? Mert ha ez az egyházi iskola, akkor a másik nyilván az ateista. Ez az amerikanizált stílus rongál, ami ellen sok tízezer pedagógus küzd nap mint nap. És amikor azt mondta nekem az interjú elején, hogy a kisiskolák érdekében teszek, higgye el Győri úr, nagyon sokan tesznek. Nem látni az eredményét, de helyben a kistelepüléseken nagyon sokan megvívják a küzdelmüket, sokszor az önkormányzattal együtt, de azért, mert tudják, hogy milyen értéke van egy nevelő iskolának. Nekem határozott véleményem, hogy egyetlen megoldás van: csökkenteni kell a közoktatási törvényben a csoportlétszámot, osztálylétszámot. Elfogadhatatlan, hogy ebben a világban, amikor ezernyi rossz hatás éri a gyermeket, tévétől kezdve a rádión át utcaképeken keresztül a szülőkig, a játszótér, a társak. Meg kell nézni, milyen játékokat árusítanak már. Ellensúlyozandó egy lehetőség van: kis létszámú osztálylétszámok. Ahogyan elfogadjuk azt, hogy csoportbontásban kell tanítani idegen nyelvet, miért nem természetes az, hogy nem lehet nevelni 10-12 gyereknél többet egy pedagógusnak. Felső tagozatban is és még középiskolában sem lenne szabad 10-15 gyereknél többen lenni. Akkor joggal elvárható a pedagógustól, hogy nézze meg a családot, legyen vele kapcsolatban. Ez bizony nem lehet egyik napról a másikra, de ez a jövő. Erre jöttek rá Nyugat-Európában. Ekkor sok kisfalu föllélegezne, mert nem kellene produkálni ilyen-olyan technikával osztálylétszámot, hanem 10 gyerek elég egy osztályban. Ha egy nemzetiségi falu van Magyarországon, 6-7 gyereknél külön osztályt kell indítani. Ugyanez a jog illessen meg minden települést, lehessen osztályt megtartani, az iskola is megmarad, erre mondják, hogy milyen sokba kerül, jóval nagyobb árat fizetünk azok után a gyerekek után, akik így nőnek fel, iskolagyárakban ideges pedagógusok között. Súlyos következménye lesz ennek. Tudja, az a fölháborító, hogy a Gyurcsány-kormány elvette a lehetőséget a művészeti iskoláktól. Tönkreteszik, pedig, ha zenét tanul, furulyát tanul, mit tanul? Összhangzattant, ritmusérzéket, szereplési lehetőség, együtt egy zenekarban, megtanul közösségben dolgozni, és sikerélményt kap. Ezt veszik el azzal, hogy ez nem rentábilis, költségtakarékosabb megoldásokat kell találni, fizessen a szülő érte. Az állami költségvetésnek az oktatáskultúrára fordított része is töredéke. Ezt én tudatos nemzetgyilkossági kísérletnek nevezem.

 – Pedig ön szelíd szavú ember .

 – De ez túlmegy azon a határon. Az ember felelősséggel mond ki egy-egy minősítést. Ráadásul érezni az előre megfontolt szándékot és a különös kegyetlenséget is.

 – Diabolikus jelenségek ezek, de a reménységét mégsem vesztette el?

 – Amikor a legnagyobb a sötétség, akkor van a legközelebb a fény. December 21. a téli napforduló az év legsötétebb napja, ami Sztalin születésnapja. De Für Lajos is december 21-én született, tehát vegyük úgy, hogy ekkor kezdünk kimenni a sötétségből. Én azért vagyok derülátó, mert minden településen vagy egy olyan ember, aki nem adja föl, és készül egy jó változatra. Fel kell készülni a rossz változatra is , ott van az autóban az elsősegély doboz, de készülünk, hogy megérkezzünk. Lesz itt egy nagyon radikális, kemény kormányváltás és van jövője ennek az országnak, nemzetnek itt, a Kárpát-medencében.

 – Ön elképzelhetőnek tartja az előre hozott választást?

 – Nagyon nehéz, sokszor melléfogtam már jóslatoknál. Másrészt meg úgy érzékelem, hogy ez már a Gyurcsány utáni korszak, de mint annak idején Kádár, Gyurcsány sem akarja észrevenni ezt. Mintha minden rendben lenne még, de mindenki tudta, hogy változás lesz, csakhogy ki lesz az utód? Mindenki keresi a kapcsolatokat a környezetemben egy új helyzetre. Ez azt jelenti, hogy vélhetően lesz egy szakértői kormány, amelyikben lehet, hogy Gyurcsány pártelnök marad, de már nem kormányfőként fog búcsúzni. Valószínű, hogy ezt ő is érzékeli és nem is akar egy bukott választás miniszterelnök-jelöltje lenni, hanem inkább arra készülhet – vélem én –, hogy egy Fidesz nagygyőzelem után 1 év után újra elő akar jönni és most gyűjtögeti az anyagokat, hogy miket mondunk, mit nem mondunk és próbál szembeállítani bennünket. Nagy küzdelem lesz, az tény, amitől tartok, hogy csúnya küzdelem lesz, mert ők azt érzik, hogy ha elveszítik a választást, akkor 2-3 ciklusra elvesztették. Nekünk az aknaszedő nyugalmával kell készülni, bármikor lesz a választás. Legyen szakmailag, erkölcsileg egy hiteles vezetőréteg, amelyik valóban képes lesz akár több cikluson át is jól kormányozni.

 Győri Béla