vissza a főoldalra

 2008.08.15. 

Pozsgai Zsolt: Szeretlek, fény

(Béla herceg)

(Pesti Magyar Színház,Sinkovits Imre Színpad)

Pozsgai Zsolt következetes. Szeretlek, Faust címmel Mindszenty Józsefről és Jávor Pálról írt drámát, Szeretlek, színház címmel pedig Katona Józsefről, nagy nemzeti drámánknak, a Bánk bánnak a szerzőjéről. Szeretlek fény címmel pedig II. Vak Béla királyunkról. Ennek a darabnak a premierje 2006. augusztus 17-én volt a Pécsváradi Nyári Színházban a Szent István Napok előadássorozaton belül. Pozsgai Zsolt Pécsváradon szinte házi szerzőnek számít, 2000-ben itt mutatták be a Boldog Asztrik küldetését is, majd hat évre rá a Szeretlek fényt. Mindkét dráma története kapcsolódik Pécsváradhoz, a hely szelleme nyilvánvalóan megihlette az írót. Mindkét előadást „felhozták” a fővárosba is, az akkori Nemzeti, ma Pesti Magyar Színházban évekig ment az Asztrik, a Szeretlek fényt pedig 2006 óta tartják műsoron. Szakácsi Sándor tragikus halála miatt egy rövid ideig nem játszották csupán, az ő szerepét Szélyes Imre vette át.

Pozsgai Zsolt úgy határozta meg ezt a darabját, hogy az nem más, mint „játék a történelemmel”. Ezzel a pontos megfogalmazással világosan a nézők tudtára adja, hogy nem dokumentumjátékot írt, hanem sajátos látásmódú irodalmi alkotást, amolyan igazi, vérbeli Pozsgai Zsolt-os színdarabot, amelyben a történelem ürügyén sok mindenről szó esik. A dráma cselekménye a 13. században, a magyar históriának abban a válságos idejében játszódik, amikor II. István személyében van ugyan törvényes királya az országnak, de ennek az uralkodónak nincs gyermeke, két trónbitorló akar a helyébe lépni. Immár másodszor fenyegeti az Árpád-házat a kihalás veszélye. Ekkor jut II. István eszébe, hogy apja, Könyves Kálmán megvakíttatta az ellene állandóan lázadó testvérét, Álmos herceget, mert az nem tudott belenyugodni, hogy Szent László király miért nem őt, Álmost, a daliás katonát, az elsőszülött fiút nevezte ki utódjának, hanem öccsét, a púpos Kálmánt. Álmos herceg négy összesküvést szőtt Kálmán ellen, mire a király megelégelte ezt, és 1130-ban nemcsak neki, hanem öt éves kisfiának, Béla hercegnek is elvetette a szeme világát, sőt még azt is elrendelte, hogy a gyermeket heréljék ki, de ezt a végrehajtó emberek nem tették meg. Béla herceg a pécsváradi monostorban húzta meg magát. István innen hívta meg őt a magyar trónra, majd a király halála után II. Bélaként uralkodott. Béla Uros szerb nagyzsupán lányát, Ilonát vette feleségül. Első gyermekük születését II. István még megélte, ezt a kisfiút közös ősükről, Gézáról neveztek el. II. Géza a magyar történelem egyik legfényesebb, távlatokban gondolkodó uralkodója volt. Pozsgai Zsolt darabjának szereplői nem a történelemkönyvek megszemélyesített alakjai, nem egészen olyanok, mint a hajdan élt Álmos, Predszlava, Béla, Hedvig, Ilona vagy Kálmán, legföljebb csak bizonyos tulajdonságaikban, jellemvonásaikban hasonlítanak hozzájuk. Ők azoknak a gondolatoknak, folyamatoknak a hordozói, akik általa szerző üzenni szeretne és példát akar mutatni. A Szeretlek, fény családja a sorozatos testi és szellemi megnyomorításokba beleroppant, szánni való família. Álmos nem csupán vak, de fél lába is hiányzik, felesége, Predszlava nem hall, őt is Kálmán süketítette meg, két gyermekük kissé bolondos, az infantilis Béla herceg, aki a fejében lévő falakat tologatja meg a habókos húga, az örökösen begerjedt Hedvig hercegnő. A dráma bizonyos rétegei mulatságosak, például Álmos állandó összeesküvés kényszere, ő olyan mint valami nyugállományú terroristavezér. Az örökös szerelmi mámorban úszó Hedvig egy buta liba. Béla herceg gyermekded magaviselete csupán csak álca, így könnyebben tudja elviselni vakságát, azonban rögtön világos fejjel tud gondolkodni, amikor sorsáról döntenie kell. Az Idegen is rendkívül furcsa fazon, állandó lépéskényszerben van, mindig az időt sürgeti és fél, hogy lemarad valamiről. Jelona pedig az a karakán nő, aki tisztában van azzal, hogy a jövőben mi lesz a dolga. A karakán Geufréd apát együtt érzően a viselkedik a hercegi családdal, ügyesen kezeli Hedvig vágyakozását, és diplomatikusan bánik a vendégeivel.

Béla herceget Őze Áron mintaszerűen jeleníti meg, ha kell önmaga csigaházába visszavonult duzzogó kisfiú, ha kell akkor felelős államférfi. Szélyes Imre mosolyt fakasztóan alakítja Álmos herceget, az idült pártütőt. Tóth Éva Predszlavája olyan, mint egy kotlós, aki félti és egyben szeretné tartani a családját. A heves vérmérsékletű Hedviget Jankovics Anna érzékeny humorral személyesíti meg. A céltudatos, nem éppen törékeny Jelonát Auksz Éva viszi fel a színre. Tahi József Idegenje ideges és parancsoló, Rancsó Rezső apátja okos és türelmes. Pozsgai Zsoltnak ebben a darabjában kevesebb aktuálpolitikai mondanivaló húzódik meg, csupán egyszer-kétszer lehet Álmos és Kálmán vitájából kihallani, hogy a magyarság előtt mindig a megmaradunk vagy a feloldódunk lehetősége áll, amik közül mindig az elsőt kellett választania a vezetőnek. Még ide tartozik az a gondolatsor is, hogy a központi hatalom rendelkezéseire fittyet hánynak a végeken, mert ők élik az ősi rend által megszabott az életüket, nem sokat törődnek azzal a sok szamársággal, amit ott, fent eldöntenek...

 Dr. Petővári Ágnes