vissza a főoldalra

 

 

 2008.08.22. 

Színpadon a falu

„A Csemadok Országos Tanácsának megbízásából a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmánya meghirdeti a X. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált, amelyet 2008. november 13. és 16. között rendeznek meg Szepsiben és Buzitán.”-írta a felvidek.ma internetes portál. A fesztivál eredetéről, jelentőségéről, művészi értékéről Boda Ferenc, a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának titkára, a rendezvény főszervezője nyilatkozott.

 – Milyen előzményei vannak ennek a fesztiválnak?

 – A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein erős műkedvelő mozgalom bontakozott ki. Új műkedvelő csoportok alakultak, s voltak olyan nagy hagyományokra visszatekintő egyesülések – mint például a pozsonyi Toldy Kör–, amelyek a megváltozott körülményekhez igazodva is folytatták munkájukat. A csehszlovákiai magyar műkedvelő mozgalmak nem tekinthetők másnak, mint a kisebbség nemzeti léte és öntudata természetes megnyilvánulásának. De a személyiségfejlesztésnek, műveltségterjesztésnek is fontos eszközei. A műkedvelő előadásoknak az a nagy értékük, hogy a szereplők szókincsét gyarapítják, beszédjüket csiszolják, mozgásaikat formásabbá teszik. A magyar műkedvelő csoportok szabadabban csak az 1990-es évektől működhetnek. Egy ilyen csoportban teljes a demokrácia: tűzoltó és vasutas, hivatalnok és egyetemista egy színpadon áll, hogy közösen adják át azt a bizonyos üzenetet, vagy csak szimplán szórakoztassanak. Az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál az első ízben 1998-ban Királyhelmecen megrendezett Falusi Színjátszó Csoportok Fesztiváljából alakult ki, elsősorban azon klasszikus színművekkel, népszínművekkel, esztrádműsorokkal és dramatikus népi játékokkal jelentkező – főleg falusi – színjátszó együttesek számára, amelyek koncepcionális okok miatt nem fértek be a Jókai Napok műsorába. Mivel a királyhelmeci rendezvény nem járt sikerrel, felkerestek bennünket: vállaljuk el a fesztivál megrendezését. Rövid stratégiai és módszertani megbeszélés után elvállaltuk a falusi színjátszók fesztiváljának megszervezését. 2003-tól Szepsiben és Buzitán, két helyszínen mutatják be a csoportok a darabokat, s a rendezvény – javaslatomra, amit elfogadott a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmánya – felvette az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál nevet. Úgy tűnik, jó döntés született, ugyanis a rendezvény mára a környék nélkülözhetetlen eseményévé vált, ahová szívesen jönnek vissza a legnyugatibb régiókból is.

 – Mi volt az oka annak, hogy anno Királyhelmecen érdektelenségbe fulladt a rendezvény?

 – Nem akarok senkit sem kritizálni, azért sem, mert nem voltam ott az első fesztiválon. A résztvevők panaszkodtak nekünk a szervezésre. Azért játszunk két helyszínen, mert Szepsiben gyönyörűen renoválták a kultúrházat, de kicsiny a színpad, a buzitai kultúrházban viszont jóval nagyobb a játszó tér. Az utóbbiba visszük azokat a produkciókat, melyek mély színpadot igényelnek és nagyobb érdeklődésre számíthatnak.

 – Mi a fesztivál célja?

 – Országos fórumot biztosítani a falusi színjátszó- és esztrádcsoportoknak, lehetőséget adva az országos jellegű megmérettetésre, és elősegíteni a szlovákiai színjátszó mozgalom közösségeinek kapcsolatteremtését, egymás jobb megismerését. Segíteni akarjuk a hazai színjátszó mozgalom fejlődését, valamint szakmai és módszertani támaszt nyújtani, amely ösztönző erőként szolgálhat. A lényeg, hogy olyan községekből is jelentkezzenek, ahol nincs magyar iskola és jó esetben csak a szószékről hangzik el magyar szó. Ebben az esetben a színjátszócsoport az anyanyelv gyakorlásának egyetlen közege. A megtartó erő, a hagyományápolás és a magyarságtudat ápolása esetünkben a színjátszás lényege, s ez túlmutat a produkciók színvonalán. Arra biztatjuk falvaink műkedvelő csoportjait, hogy anyanyelvükön játszanak, s pallérozottak legyenek a magyar nyelv és irodalom területén.

 – Miért pont a Szózat komponistájának vették fel a nevét?

 – Egressy Béni először a miskolci református iskola diákja lett, ahol akkoriban még latinul tanultak, majd Sárospatakon folytatta felsőbb tanulmányait. Szülei papi talárban szerették volna látni a legszívesebben, de ő a bátyja nyomdokain színész akart lenni. Már Miskolcon csodálhatta az akkoriban ott játszó Dérynét és Laborfalvi Rózát. Sárospatakon kiváló tanuló, főleg a zene és a magyar irodalom terén. Ekkor tanult Patakon a nála éppen három héttel „öregebb” Erdélyi János is. Ám 1831-ben a család megromlott anyagi helyzete miatt tanítani megy. Először Mezőcsáton, majd innen 1833. január 23-án Kassa felé indul és a közeli Szepsiben talál tanítói állást. Legfeljebb egy évet lakhatott itt, mert 1834 elején már a kassai társulatnál súgó, színlapokat ír és a kórusban énekel. Ezért volt természetes a szepsiek számára, hogy amikor a falusi színjátszók országos fesztiváljának rendezését a Csemadok területi választmánya átvette, akkor felvették Egressy Béni nevét, bár a városka csak egy epizód volt az életében. Amikor pedig Szepsi elnyerte a város történelmi magvának felújítására kért támogatást, akkor az Egressyt felidéző emlékmű felállítására is pályázatot írtak ki. Ezt végül Ferenc György nagykaposi alkotó faraghatta ki a közeli mészkőbányából származó márványból. A szobrot 2006-ban avatták fel, s a tavalyi rendezvény annak megkoszorúzásával és a Szózat eléneklésével vette kezdetét. A név felvételéhez az is hozzájárult, hogy Egressy munkásságát próbáljuk utánozni és követni.

 – Mennyi műkedvelő falusi csoportról beszélhetünk?

 – Tavaly 16 csoport – ebből 12 a felvidéki magyar – mutatkozott be, voltak, akik többször is, összesen 20 előadással. A vendégprodukciók előadói szlovákok, anyaországiak és lengyelek. Természetesen nem csak tizenkét falusi színjátszócsoport létezik. A tizenkettes keretbe a zsűri által előzetesen beválogatott és a járási fesztiválok első helyezettei kerülnek be. Az elmúlt években több mint harminc csoport jutott el a fesztiválra, köztük vannak rendszeresen visszajárók és vannak olyanok is, akik néhány éves kihagyás után próbálkoznak újra. De valamennyiükben közös, hogy működési helyükön ápolják a magyar szót és a színházi hagyományokat. A visszatérő csoportok pedig évről évre jobb és felkészültebb előadással érkeznek. A csoportok az alábbi műfajokban jelentkezhetnek: klasszikus színdarabok, népszínművek, esztrádműsorok, dramatizált népi játékok. Klasszikus színdarabok esetében a műsor időtartama 120, az esztrádműsoré 50 perc lehet. Kedvező folyamat, hogy több esztrádcsoport idővel a színjátszás felé tendál.

 – Milyen szellemi és anyagi forrás áll rendelkezésre egy falusi színjátszó csoport működéséhez?

 – Néhány éve a Csemadok Művelődési Intézetében képezzük a jövő magyar művelődésszervezőit. Az ő feladatuk a csoport megszervezése, a színvonalhoz mért színmű beszerzése és a darab betanítása. Természetesen mi is szívesen segítünk az adott drámák, színjátékok szövegkönyvének beszerzésében. Havasi Péter újságíró és rendező, Juhász Dósa János, színikritikus tanácsot is ad a műkedvelő csoportoknak az aktuális művek kiválasztásában. Az anyagi forrást csak pályázatokon keresztül lehet előteremteni. Automatikusan egy fillért sem kapunk. Szerencsére sikeresen pályáztunk a hazai kulturális minisztériumnál és a Nemzeti Kulturális Alapnál, így a fesztivál anyagi háttere biztosított.

 – Kategóriák szerint mérettetik meg magukat a csoportok?

 – Tavaly vezettük be a műfaj szerinti díjazást, de úgy, hogy meghagytuk a fesztivál fődíját. Ezt tavaly a kassai gimnazisták színpada, a KGSZT nyerte el. Ezen kívül Mics Károly-életműdíjjal jutalmazzuk a felvidéki magyar amatőr színházi mozgalom apostolait. Mics Károly pedagógus volt és az ipolynyéki amatőr színjátszócsoport szervezője, rendezője. Olyan kiváló közösséget, szellemi műhelyt kovácsolt össze, mely az összes műkedvelő társaságnak jó példát mutat.

 – A díjakról, vagy a színjátszás öröméről szól majd a három nap?

 – Is-is. Az újságírók szerint a Felvidék leghangulatosabb fesztiválja a mienk, tehát főleg az utóbbiról. Majdnem 300 szereplő vesz részt ezen a rendezvényen, melyen szakmai kapcsolatok, barátságok, és szerelmek is szövődtek. Jelenleg a 10. fesztivált rendezzük meg, s ebből az alkalomból Juhász Dósa János főszerkesztésében egy jubileumi kiadványt állítottunk össze. Hogy mikor jelenik meg? Az nem más, mint a piszkos anyagiak függvénye.

 

Medveczky Attila