vissza a főoldalra

 

 

 2008.08.22. 

Szörényi Levente – Bródy János: István, a király

Társulat előadása

Negyedszázada, a ma Királydombnak nevezett, városligeti szánkódombon 1983 augusztusában, Koltay Gábor rendezésében mutatták be először ezt a rockoperát, amit a Szörényi Levente és Bródy János Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján alkotott. Akkor összesen hatszor játszották el, és 120 ezer ember látta. Egy évre rá, 1984 augusztusában a Szegedi Szabadtári Játékok keretén belül adták elő. A nézők tódultak ezekre az alkalmakra, mert a műből a hazaszeretetnek, nemzeti múltunk iránti tiszteletnek az a fajta hangja szólt, amit az emberek a Kádár-rendszer szocialistának mondott internacionalizmusa közben nem hallhattak, és mint a szivacs úgy szívták magukba. A publikum nem tudja megunni az István, a királyt, 1990-ben, a Népstadionban kétszer is bemutatták, 1992-ben, Sevillában, az Expón, Ausztriában, Németországban is rengetegen voltak kíváncsiak rá. A szomszédos országok magyarlakta vidékein – Felvidéken, Vajdaságban, Erdélyben - különös szeretettek fogadták, 2003-ban, Csíksomlyón ötszázezren látták. Koltay Gábor rendezésében, 1990-ben film is készült, rekord mennyiségű bakelitlemezt, kazettát, CD-t, DVD-t adtak el belőle. Tavaly, 2007. augusztus 19-én, Szent István napja előtt, Pilisszentkereszten, a cisztercita apátság romjainál is volt egy felejthetetlen előadás. Az első kőszínházi bemutatót 1985-ben, az akkori Nemzeti Színházban tartották. Azóta a színház neve megváltozott, Pesti Magyar Színház lett, mert 2002-ben átadták az „igazi” Nemzetit, de az István, a király maradt, és a Magyar Színházban 23 év óta egyfolytában játsszák. Ez a Broadway-produkciók számára emlékeztető előadásfolyam színháztörténetünkben is párját ritkítja!

A negyedszázados évforduló tiszteletére Társulat címmel az Magyar Televízió és Zikkurat Színpadi Ügynökség közös tehetségkutató játékot szervezett, aminek keretén belül négy női – Táltosasszony, Gizella, Sarolt, Réka – és négy férfi – Laborc, Torda, Koppány, István – szerepére kerestek hangokat. Ennek a nyolc személynek a megszólaltatására alkalmas énekeseket nagyszabású szereposztó – amolyan megasztáros – show műsor keretén belül válogatták ki. Majdnem egy éven keresztül, szombat esténként kísérhették figyelemmel a nézők a jelentkezők vetélkedését, színészi érettségét és muzikalitását. A közönség szavazhatott is, a szerep odaítéléséről azonban a végső szót az Alföldi Róbertból, Szulák Andreából, Kocsák Tiborból, Keveházi Krisztinából álló zsűri elnöke, a rendezői feladattal megbízott Szikora János mondta ki. Miért volt szükség frissítésre, másfajta produkció létrehozására? 25 esztendő majdnem egy emberöltő, miközben a darab mondanivalója, üzenete semmiféle átalakuláson nem ment át, sőt egyre érvényesebb és mához szólóbb lett, azalatt emblematikussá vált szereplői fölött bizony eljárt az idő. Váltani, fiatalítani kellett, és hála Istennek, a rockoperához méltó elhatározás született: az új szereplőket nem mutyiban jelölte ki egy-két úgynevezett szakember, hanem a legszélesebb nyilvánosság előtt dőlt el, ki lesz István, Koppány és a többiek. A Társulat első színrelépését ez év június 18-án tartották a Sportarénában, és még kétszer játszották el, mert olyannyira felfokozott volt az érdeklődés iránta. Azóta az országot járják, Siófokon, Székesfehérváron is előadták, Szegeden, a Szabadtéri Játékokon is, ősztől pedig a Kaposvári Csiky Gergely Színház állandó produkciója lesz. Filmes adaptációját pedig az MTV 1-es csatornája vetítette állami ünnepünk estéjén. A Társulat tagjainak nehéz feladat a nézők lelkében élő, „eredeti” István, Koppány vagy Gizella, Sarolt mozdulatait, gesztusait felülmúlni, de sikerült nekik legyőzni az árnyakat, túltenni magukat azon, hogy akarva-akaratlanul mindenki a régi „nagy” szereplőkkel, hangokkal veti össze őket. Vadonatúj István, a király született, ami jogos örököse az előzőnek, ugyanis minden vonatkozásban felveszi a versenyt a régivel. A Szörényi-Bródy szerzőpáros is fellép az előadásban, amivel „áldásukat” adják rá. Ennek az István, a királynak a látványvilága lenyűgöző, Csikós Attila díszletei pazar hátteret nyújtanak a rockopera cselekményének. A rendezői elképzelés sokkal erőteljesebb, kiélezettebb konfliktusokra épül, Szikora János koncepciójában azonban István és Koppány között nem tátong áthidalhatatlan szakadék, ami külsőségekben és hangszínben is megnyilvánul, ugyanis Feke Pál és Vadkerti Imre karaktere és hangja igencsak közel áll egymáshoz. Öntudatunkat erősíti, büszkeségünket növeli az István, a király, ez az immár klasszikussá nemesedett, a populáris zenét, a népzenét és a gregorián dallamokat ötvöző, fordulatos és könnyen követhető cselekményű, mindig aktuális mondanivalójú rockoperánk. Hazafiasságot sugárzó tartalma teszi arra a kivételezett helyre, amit negyedszázad óta a magyar nép szívében elfoglal.

 

Dr. Petővári Ágnes