|
 2008.08.22.
Szörényi Levente – Bródy János: István, a király
Társulat előadása
Negyedszázada,
a ma Királydombnak nevezett, városligeti szánkódombon 1983
augusztusában, Koltay Gábor rendezésében mutatták be először
ezt a rockoperát, amit a Szörényi Levente és Bródy János
Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján
alkotott. Akkor összesen hatszor játszották el, és 120 ezer
ember látta. Egy évre rá, 1984 augusztusában a Szegedi Szabadtári
Játékok keretén belül adták elő. A nézők tódultak ezekre
az alkalmakra, mert a műből a hazaszeretetnek, nemzeti múltunk
iránti tiszteletnek az a fajta hangja szólt, amit az emberek a Kádár-rendszer
szocialistának mondott internacionalizmusa közben nem
hallhattak, és mint a szivacs úgy szívták magukba. A publikum
nem tudja megunni az István, a királyt, 1990-ben, a Népstadionban
kétszer is bemutatták, 1992-ben, Sevillában, az Expón, Ausztriában,
Németországban is rengetegen voltak kíváncsiak rá. A szomszédos
országok magyarlakta vidékein – Felvidéken, Vajdaságban, Erdélyben
- különös szeretettek fogadták, 2003-ban, Csíksomlyón ötszázezren
látták. Koltay Gábor rendezésében, 1990-ben film is készült,
rekord mennyiségű bakelitlemezt, kazettát, CD-t, DVD-t adtak el
belőle. Tavaly, 2007. augusztus 19-én, Szent István napja előtt,
Pilisszentkereszten, a cisztercita apátság romjainál is volt
egy felejthetetlen előadás. Az első kőszínházi bemutatót
1985-ben, az akkori Nemzeti Színházban tartották. Azóta a színház
neve megváltozott, Pesti Magyar Színház lett, mert 2002-ben átadták
az „igazi” Nemzetit, de az István, a király maradt, és a
Magyar Színházban 23 év óta egyfolytában játsszák. Ez a
Broadway-produkciók számára emlékeztető előadásfolyam színháztörténetünkben
is párját ritkítja!
 A
negyedszázados évforduló tiszteletére Társulat címmel az
Magyar Televízió és Zikkurat Színpadi Ügynökség közös
tehetségkutató játékot szervezett, aminek keretén belül négy
női – Táltosasszony, Gizella, Sarolt, Réka – és négy férfi
– Laborc, Torda, Koppány, István – szerepére kerestek
hangokat. Ennek a nyolc személynek a megszólaltatására
alkalmas énekeseket nagyszabású szereposztó – amolyan
megasztáros – show műsor keretén belül válogatták ki.
Majdnem egy éven keresztül, szombat esténként kísérhették
figyelemmel a nézők a jelentkezők vetélkedését, színészi
érettségét és muzikalitását. A közönség szavazhatott is,
a szerep odaítéléséről azonban a végső szót az Alföldi Róbertból,
Szulák Andreából, Kocsák Tiborból, Keveházi Krisztinából
álló zsűri elnöke, a rendezői feladattal megbízott Szikora János
mondta ki. Miért volt szükség frissítésre, másfajta produkció
létrehozására? 25 esztendő majdnem egy emberöltő, miközben
a darab mondanivalója, üzenete semmiféle átalakuláson nem
ment át, sőt egyre érvényesebb és mához szólóbb lett,
azalatt emblematikussá vált szereplői fölött bizony eljárt
az idő. Váltani, fiatalítani kellett, és hála Istennek, a
rockoperához méltó elhatározás született: az új szereplőket
nem mutyiban jelölte ki egy-két úgynevezett szakember, hanem a
legszélesebb nyilvánosság előtt dőlt el, ki lesz István,
Koppány és a többiek. A Társulat első színrelépését ez év
június 18-án tartották a Sportarénában, és még kétszer játszották
el, mert olyannyira felfokozott volt az érdeklődés iránta. Azóta
az országot járják, Siófokon, Székesfehérváron is előadták,
Szegeden, a Szabadtéri Játékokon is, ősztől pedig a Kaposvári
Csiky Gergely Színház állandó produkciója lesz. Filmes adaptációját
pedig az MTV 1-es csatornája vetítette állami ünnepünk estéjén.
A
 Társulat tagjainak nehéz feladat a nézők lelkében élő,
„eredeti” István, Koppány vagy Gizella, Sarolt mozdulatait,
gesztusait felülmúlni, de sikerült nekik legyőzni az árnyakat,
túltenni magukat azon, hogy akarva-akaratlanul mindenki a régi
„nagy” szereplőkkel, hangokkal veti össze őket. Vadonatúj
István, a király született, ami jogos örököse az előzőnek,
ugyanis minden vonatkozásban felveszi a versenyt a régivel. A Szörényi-Bródy
szerzőpáros is fellép az előadásban, amivel „áldásukat”
adják rá. Ennek az István, a királynak a látványvilága lenyűgöző,
Csikós Attila díszletei pazar hátteret nyújtanak a rockopera
cselekményének. A rendezői elképzelés sokkal erőteljesebb,
kiélezettebb konfliktusokra épül, Szikora János koncepciójában
azonban István és Koppány között nem tátong áthidalhatatlan
szakadék, ami külsőségekben és hangszínben is megnyilvánul,
ugyanis Feke Pál és Vadkerti Imre karaktere és hangja igencsak
közel áll egymáshoz. Öntudatunkat erősíti, büszkeségünket
növeli az István, a király, ez az immár klasszikussá
nemesedett, a populáris zenét, a népzenét és a gregorián
dallamokat ötvöző, fordulatos és könnyen követhető cselekményű,
mindig aktuális mondanivalójú rockoperánk. Hazafiasságot sugárzó
tartalma teszi arra a kivételezett helyre, amit negyedszázad óta
a magyar nép szívében elfoglal.
Dr. Petővári Ágnes
|
