vissza a főoldalra

 2008.12.05. 

Színházünnep Kolozsvárott

Alighogy tagja lett az idén a kolozsvári Állami Magyar Színház a legrangosabb teátrumokat tömörítő Európai Színházak Uniójának, máris megkapta a 17. fesztivál megrendezésének a jogát a Bulandra Színházzal közös szervezésben. 

Bukarestben és Kolozsvárott párhuzamosan zajlik a hathetes seregszemle. A tizennyolc tagot magába foglaló színházi unió egyetlen magyar tagja ma a kolozsvári. (A budapesti Katona József Színház már nincs a tagok között.) A megtiszteltetés azoknak jár ki, akik rendkívüli művészi értékeket mutatnak föl, és az unió folyamatos szakmai ellenőrzése alatt eleget tesznek az "elitklub" tagságával járó, szigorú kritériumoknak. Olyan, mélységesen emberi és tökéletességében megrendítő előadást például, mint amilyen a kolozsváriak szenzációs Ványa bácsija – mely egyebek közt, a romániai színházi évad legjobb előadásának díját is megkapta –, húsz év alatt Európa-szerte ötöt ha lát az ember.

 A színház igazgatójának, a világranglistán jegyzett Tompa Gábornak a jóvoltából Erdélyben most Európa legrangosabb társulatai fordulnak meg a fesztiválon. Mindenekelőtt a korszakos alkotó, Roger Planchon rendező és társulata Párizsból, több mint fél évszázada a legendás Théatre National Populair (TNP) alapítója. A francia művész Ionesco Amédéjének az új változatát hozta el jelenlegi színházának, a Studio 24-nek az előadásában, melynek általa színre vitt ősbemutatóján a szerző is ott ült a teremben. Ide várják továbbá a svájci Matthias Langhoffot a Théatre Vidy (Lausanne) és a Compagnie Rumpelpumpel közös produkciójával (Heiner Müller Kvartettjével). A másfél száz éves palermói Teatro Garibaldit, a régi nevét megtartó belgrádi Jugoszláv Drámai Színházat A velencei kalmárral, a spanyol José Luis Gomézt, a madridi Spanyol Nemzeti Színház korábbi igazgatóját új társulatával, a Teatro de La Abadiával, a bukaresti Bulandrát az orosz Kordonszkij rendezte Bűn és bűnhődéssel s a színház igazgató-főrendezőjének, Iurie Darie-nek a színrevitelében egy Heiner Müller-darabot.

 Kritikai visszhangját, fesztiválsikereit tekintve két tavaly bemutatott előadását (Puccini: Gianni Schicchi, Csehov: Ványa bácsi) és két új produkcióját (Shakespeare: III. Richárd, Csehov: Három nővér) tűzte műsorra (a későbbiekben beszámolunk róluk).

 A parlamenti választások lázában jutott bőséggel figyelem a különleges színházi csemegékre is. Kilós lapkivágást tesznek elém az irodalmi titkárságon, s megteszik hatásukat az előadások utáni közönségbeszélgetések is a külföldi hírességekkel. Előadásfotó- és plakátkiállítás tájékoztat a kolozsvári teátrum múltjáról, könyvbemutatók a szakma mai állásáról. A legnagyobb esemény azonban a színház új stúdiójának a fölavatása volt, amelynek előkészületeire tíz évet, fölépítésére egy évet fordítottak. És most büszkén áll a Szamos partján a hipermodern külsejű, impozáns épület. Tompa Gábor direktor a kortárs magyar és egyetemes drámairodalmon és kísérleti előadásokon alapuló repertoárt szán az új stúdióba. Nyitóbeszédében leszögezte, hogy a stúdiónak a repertoárjában és eszközeiben is különböznie kell mindattól, amit eddig a nagyszínpadon megvalósítottak. Avató előadásként a portugál Teatro da Rainha lépett föl az üvegfal keretezte játéktéren.

 A száz ülőhelyes terem a színház főépületétől balra eső kapun át közelíthető meg, és a legmodernebb színpadtechnikával látták el. Az idősebb generáció tagjai már korábban is megilletődéssel sétáltak el az épület előtt, hiszen kerek száz évvel ezelőtt itt kezdődött az erdélyi magyar filmgyártás fénykora. A magyar színház legendás igazgatója, Janovits Jenő – a még a Monarchia idején épült, Helmer és Fellner tervezte, kolozsvári színházat (mely Trianon óta a Kolozsvári Román Nemzeti Színház hajléka) ő avatta föl és irányította – 1913 és 1818 között ebben a Szamos-parti stúdióban teremtette meg a magyar némafilmgyártást. Olyan rendezők, producerek indultak innen a világhír felé, mint Korda Sándor (Alexander Korda) és Kertész Mihály (Michael Curtiz).

Metz Katalin, Kolozsvár