vissza a főoldalra

 2008.12.12. 

A Magyar Fórum 50. számából

Csurka István: Ma már ebben a társadalomban semmi sem működik rendeltetésszerűen. Semmilyen törvény nincs betartva, semmilyen irány, cél nincs meghatározva, minden terv a nem-teljesítésre készül fel és mielőtt bármi is történne, kész a magyarázat, hogy miért nem lehetett. Most pedig, hogy beköszöntött a világválság, beköszöntött a kimagyarázók, a szövegköziek számára a paradicsomi kor, nagyban szüretelik a tiltott gyümölcsöt és a világválság nevű fügefalevelet. Ez már nem is körtánc, ez már haláltánc. Az érvényesülésnek, a haláltáncban való kitűnésnek, esetleg ideiglenes jobblétnek egyetlen feltétele van: az alapkérdésről egy szót sem!

 Illés Zoltán, képviselő, a Fidesz VI. kerületi elnöke: Az erzsébetvárosi ingatlanpanamákat illetően, ami 2003 óta zajlik, nagyon érdekes személyi összefüggéseket lehet felfedezni. Hunvald György volt a VII. kerületben az alpolgármester, és akkor a vagyongazdálkodás területén olyan emberek tevékenykedtek, mint Verók István, aki jelen pillanatban a VI. kerület polgármestere. Érdekes csapatot állított össze a vagyon, mint konc megszerzése. Ezek az emberek jól ismerték egymást. Ott van Ungár Klára, aki a VII. kerületben tevékenykedett vagyongazdálkodás kapcsán, most pedig Verók Istvánnál a VI. kerületben vagyongazdálkodási tanácsadó. Ha megnézzük a konkrét történéseket, személyektől függetlenül, kísérteties hasonlóságot mutatnak a két kerület ügyei.

 Képregény a Toldiból. Dr. Kovács László, a MIÉP ált. elnökhelyettese: A festőnő szemrebbenés nélkül beismeri, hogy az utálat mellett talán 2-3 eseménysor rémlik fel neki a műből, valami vitézek, katonák purparléja, és holmi farkasokkal való verekedés, küzdelem. Mit lehet erre mondani? Ülj le, Vojnics, elégtelen, küldd be holnap az apádat. És mit tesz Isten? Ez a Vojnics most képregényt készül faragni a Toldiból, mellyel szembeni utálata az interjú során újra felidéződik, mint kérődző tehén bendőjéből a félig emésztett, galacsinná összeállt, lelegelt gaz, és a vödörnyi erjedt siló keveréke. A témán Vojnics jámboran és hosszan kérődzik, mit tegyünk, meg kell az utálatát értenünk, katonák, farkasok egy kamaszlánynak, nem, ő ezt nem tudja befogadni. Be kell látnunk, ha Vojnicsból még ma is utálatot vált ki Arany Jánosnak 1846-ban a Kisfaludy Társaság felhívására Ilosvai Selymes Péter históriai éneke nyomán megírt pályanyertes költeménye és ezt a Magyar Rettenetes 1 szükségesnek tartja a pofánkba vágni, akkor sajnos nincs mit tenni.

 Mi történt Mumbaiban? Zábori László írása: A „tényfeltáró újságírás” nyugati bajnokai nemigen foglalkoztak azzal a sokat mondó ténnyel sem, hogy a terroristák fő célpontja a Taj Mahal Szálloda, annak a Tata családnak a tulajdona, amely komoly szerepet játszik az indiai nukleáris technológia kifejlesztésében. A muszlim radikálisok talán ezen a borzalmas módon figyelmeztették az új-delhi kormányt, és természetesen Washingtont is arra, hogy nem fogják tétlenül nézni az indiai atomfegyverkezés ütemének felgyorsítását. Hiszen az indiai nukleáris erő mindenekelőtt muszlimokat fenyeget, főképp azokat, akik Kasmírban, illetve Pakisztánban élnek. Nem csoda hát, ha a pakisztáni titkosszolgálatok egyes, a radikális muszlimokkal rokonszenvező körei legalábbis félrenéztek, amikor a terroristák Mumbaiban lecsaptak.

 125 éve született Kós Károly. Interjú Sas Péter művelődéstörténésszel: 1920 után mindenki a világnézetének megfelelően kezdett el politizálni, és irodalmi munkásságot kifejteni. Különböző folyóiratok jöttek létre, melyek visszatükrözték költőik és íróik világszemléletét. Nagy probléma volt, hogy ezek a folyóiratok olvasótábor és anyagiak hiányában rövid időn belül megszűntek. Ez jellemezte a könyvkiadást is. Nyírő József klasszikus mondását idézem: „könyvet vegyenek, embert árulok.” Azért volt nagy jelentősége a Kós Károly és mások által 1924-ben alapított Erdélyi Szépmíves Céhnek, mert egyrészt biztos bevételi forráshoz juttatta az erdélyi írókat és költőket, másrészt a két év múlva megteremtett marosvécsi Helikon íróközösség a különböző világnézethez tartozókat összefogta a közös cél érdekében.

 Vendégségben a Hollai-Talabér művészházaspárnál. Talabér Erzsébet Életműdíjas magyarnóta-énekesnő: A magyar nóta kihalóban van, de nem lenne szabad veszni hagyni, hiszen egyik legfontosabb nemzeti értékünk, melyet ráadásul a külföldiek is kedvelnek, így jelentősége a turizmus szempontjából sem elhanyagolható. Ezért nagy kár lenne, ha ezek a gyönyörű dalok elvesznének. Azt nem értem, hogy milyen alapon döntik el egyesek azt, hogy a nóta érték, vagy nem.