vissza a főoldalra

 2008.12.12. 

Móricz Zsigmond: Úri muri

(Debreceni Csokonai Színház)

Az Úri muri című regényét Móricz Zsigmond 1927-ben írta, de a mű 4-5 napig tartó cselekményidejét a millennium évére, 1896 júniusára teszi. Főhőse, Szakhmáry Zoltán, aki sivár, az őt lehúzni akaró környezetéből fel szeretne emelkedni, de nem tud, mert visszarántják őt a körülötte élő, a legkisebb változástól is visszariadó emberek. Becsvágyó terveit elsősorban a felesége, Rhédey Eszter nem nézi jó szemmel. Itt, ebben a név nélküli, poros alföldi kisvárosban a kavargó homok lep el és temet be minden nagyra törő szándékot, előbbre vivő akaratot. Az Úri muri főhőséről a következőket állapítja meg az író: „Volt benne valami nagy vágy, hogy felfogja, s felemelje az új idők zászlaját, de az a zászló oly távol volt, még látni is csak ritkán látta, de megragadni soha se lett volna képes”. Három napig dorbézolnak a magyar vidék műveletlen, felelőtlen urai, és tékozolják el erejüket a murizásban, miközben nem veszik észre, hogy eljár felettük az idő. A regény vívódó főhőse, a jobb és különb sorsra érdemes Szakhmáry Zoltán a mű végén nemcsak önmagát pusztítja el, hanem tanyáját is fölgyújtja. A jelképes, a tisztító, a szent tűz ennek a Móricz-regénynek a végén is föllobban. A regény 1928-ban jelent meg, és a Vígszínház még abban az évben felkérte Móriczot, hogy írja meg drámaváltozatát. Móricz ezt megtette, már csak azért is, mert felesége, Simonyi Mária alakíthatta Esztert, de a színművel nem volt elégedett, mert a lényeget kellett kihagynia belőle, ugyanis a könnyed társasági drámákhoz szokott lipótvárosi közönséget a súlyos mondanivaló elborzasztotta és ingerelte volna, így Móricz szimpla szerelmi háromszöggé silányította az Úri murit. Még a főszerepet játszó Somlay Artúr sem tudta a bukástól megmenteni, rövid idő alatt levették a műsorról. Móricz halálának évében, 1942-ben átdolgozta a darabot, ezt a változatot a szovjet megszállást követően, 1948 decemberében mutatta be a Nemzeti Színház. Filmes adaptációja Bán Frigyes rendezésében 1950-ben készült el. Az utóbbi években – leginkább vidéken – megszaporodtak az Úri muri-bemutatók: Zalaegerszegen, Kecskeméten és Szegeden is láthatta a publikum, Debrecenben ez év február 15-én tartották a premierjét. A Csokonai Színház produkcióját Kukorelly Endre beválogatta az idei, júniusi POSZT-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozóra) is, de semmilyen díjjal nem tüntették ki. Vidnyánszky Attila, a Csokonai Színház igazgatója rendezi az Úri murit, és teljesen új koncepciót dolgozott ki, a regényből szó szerint emelt ki mondatokat, ezért az előadás szövegének 95%-a Móricztól származik, így a teljes regény színrevitelére nyílik mód, és csak annyit változtat rajta, hogy 4-5 nap helyett 24 órába sűríti be a cselekményt. Az anekdotázás Móricz kedvenc írói módszere, ezt Vidnyánszky meghagyja, így a szereplők sok-sok, színészmesterségbeli tudásukat kiemelő monológot adhatnak elő. A mesélős és a táncos részek váltakozásával halad előre a történet, miközben a háttérben mindig valamiféle élő zenével kísért mulatozás zajlik. Vidnyánszky kedveli a monumentális és mozgalmas színpadi jelenteket, ez az előadás elbírja, sőt kimondottan igényli ezeket. Ondraschek Péter díszlet-és jelmeztervező a szimbolikus és az álmok világát jelentő teret a színpad felső részén alakította ki, ahová csak ketten: Rozika és Zoltán tud létrán felmászni. Trill Zsolt elismerést érdemlően alakítja Szakhmáry Zoltánt, ezt az önmagával is meghasonlott, a két nő – Eszter, a föld és víz, a megkötő Boldogasszony meg Rozika, a szél és tűz, érzéki Szépasszony – között vergődő férfit. Ellentétét, a fifikás, csavaros észjárású Csörgheő Csulit Cserhalmi György olyan harsány férfinak mintázza meg, aki szellemi és testi energiáit ostoba és gonosz tréfák kiagyalására fordítja, mert nem szeret senkit, csak a kapitális méretű kan disznót. Rhédey Esztert, a férje terveiből, álmaiból semmit nem értő asszonyt Szűcs Nelli visszafogottan alakítja. Az egyetemi hallgató Tenki Réka több éve színpadon lévő színésznőket megszégyenítő rutinnal és szépséggel formálja meg a hideg és számító Rozikát. Lekenczey Mukit, a vagyontalan könyvvigécet Andrássy Máté, a naphosszat a kocsmában sörözgető Borbírót Garay Nagy Tamás, a szájhős Zsellyei Balogh Ábelt Dánielfy Zsolt, a mulya Wágner zenetanárt Kristán Attila, a sima modorú ügyvédet Jámbor József játssza. Az előadás hűen tükrözi Móricz regényének gondolatait: a szünet nélküli duhajkodások közben a környezetét megváltoztatni akaró, de annak szorításában elbukó ember tragédiáját. Szakhmáry Zoltán kiemelkedő képességű ember, akiben hatalmas, előremutató tervek lobognak, ezért kiábrándulása keserűbb és lesújtóbb: nagy akarásai semmivé foszlanak, az elszánásai, tervei rendre zátonyra futnak, az ő sorsa is a bukás. Móricz az Úri murit még nem a dzsentri „eltemetésének” szándékával írta, vonzó színeket is felvillant a romlásban, szereti hősét, nem mond le róla. A Csokonai Színház produkciója méltó Móricz művéhez, mert nem forgatja ki mondanivalóját, éppen ellenkezőleg magát, a regényt adja vissza.