vissza a főoldalra

 2008.12.26. 

József Attila makói epizódja

Epizód? Sokkal inkább nyitány. Gebe Márta az első nő, akihez József Attila, akinek lelkében készülődött a költő, első verseit írta. Nő? Mindössze tizenöt éves kislány, akiben nem a testiség tombolt, csak a birtokon őrzött szemérem eszménye. Nemhogy csókban, semmiképpen nem találkozhattak, hiszen merőben eltért, ellentétesen sors- és állapothelyzetük. Életének első költeményei sugározzák Mártát és környezetét:

„A hangok ömlenek a zongorából,

mint illatos teából száll a gőz.”

Ez nem Ady őrjítő fekete zongorája, maga a harmónia, ahogy Attila csöndben hallgatja, ahogy a kis Márta keze táncol a billentyűkön. Horgad benne a vágy:

„A csókos ajka itt remeg előttem.”

Még nem remeg a csók vágya Márta szívében, csak

„Mártának hangja jut eszembe mostan.”

Most és hosszú ideig.

Már egy nagy sor is föltámad;

„Ha tested fázik, lelkem Rád adom”.

Mártának még a lelke nem tüzesedett, Attila sem tudta meggyújtani. Akkor is, utána is hiába keresi, kutatja, rohamozza, „csak Márta nincs sehol”. Pedig, pedig „Márta, hajad, bronz-ajakad kéri s lázad a vágyam illatozó, vészt okozó csókba lehelni be lágyan.”

Újabb ostrom:

„Csend, Kicsi, Csend!

Így, ez a rend-

Most csak a csókod kérem.”

Soha nem kapta meg. Az emlékezésben sem. Különös párhuzam és ellentmondás, Márta apja, Gebe Mihály mindvégig kiemelten szerette a makói diákot, később is, mindig, Márta szíve nem olvadt fel, és öccse, Gebe László, aki javított nevével, Görgényi Lászlóként a ráckevei Ady Endre gimnázium megbecsült tanára volt – kollégám -, amikor József Attiláról kérdeztem, elhárította a beszélgetést. Valami olyasmit motyogott: „ápolatlan volt”. Nem firtattam, tovább érdeklődtem. Annyit megőrzött a családi hagyomány, hogy Gebe Mihály magához ölelte az éhes, a mindig éhes Attilát, és Róza néni, Gebe Mihály felesége, Paulik Róza matematika tanár adott az éhes kisfiúnak kenyeret, süteményt. Ez az állapot egyéni élményéből fakadva tör fel ekkortájt írt cséplőmunkásokat idéző versében:

„s csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek.”

A makói család őrizte a látványt, Márta zongorázott, Attila a hangszerre borulva csak hallgatta. A költészet jelöltje nagybátyja átalakított ruhájában járt, olyan furcsán volt úrias, gúnyolva csúfolták Attilát a diákok Miszternek. Különös ellentét, Gebe Mihály többször magához ölelte Attilát, leánya, Márta, akit a család később is Tusinak nevezett, eltépte a költő neki írt versét, a Névnapi dicséretet. Önérzetes volt akkor is, amikor pénzt akartak adni egyes hozzá írt költemények kéziratáért, nem fogadta el, oda ajándékozta. Egyik versét, amit Attila szintén hozzá írt, a Szent Imre Gimnáziumnak adta, ahova Mariska nevű unokája járt, most is ott található. Hárító folytonosságában ugyanakkor becses relikviaként őrizte a számára dedikált Szépség koldusát, első kötetét. Érdekes, hogy e ridegség ellenére József Attila továbbra is vendégeskedett a Gebe családnál, szüksége volt az árvának az otthon melegére. Az is tény, hogy amikor budai lakásán beszélgettem Gebe Mártával, aki akkor már Koncsek László felesége volt, semmi ellenérzés nem rezdült a hangjában, a konfliktust „békévé oldotta az emlékezés”. Jellemző, amit a költő Mártának adott verseskötetébe írt:

„Versemmel ha megelégszel,

kínáltam már úgyis elégszer,

könnyes, véres ékszer”.

Ez a bibliofil ritkaság, jelenleg Batka Istvánné tulajdona. Gebe (Görgényi László) felesége Csepura Mária mondta nekem, hogy a kollégiumban tanár és diák egyaránt rántott levest és kenyeret kapott reggelire, említette, hogy Gebe Mihálynak hatszobás lakása volt Makón, s amikor a kis Laci Attilának panaszkodott: „beleléptem a lisztbe”, a költő így dicsérte: „Laci, te hexameterben beszélsz”. Amikor a költőkisfiú fáradtan lakásukba érkezett, Gebe Mihály üdvözölte: „Drága fiam, ülj le, pihenj egy kicsit.” Szép gesztus Görgényi László József Attila Alapítványt hozott létre a ráckevei Ady Endre Gimnáziumban, melyet minden évben a költészet napján adnak át az irodalomban kimagasló eredményt elért diáknak.

Losonci Miklós