vissza a főoldalra

 

 

 2008.02.01. 

Igazságtétel helyett jogszolgáltatás

             Még 1988-ban, az elvtársi rendszer végnapjaiban történt, hogy egy nyugdíjas házaspár – Paragi Sándor és felesége – zuglói lakásába becsöngettek az ELMŰ szerelői. Az akkor még állami tulajdonú áramszolgáltató cég szakemberei azzal a céllal érkeztek, hogy korszerűbb készülékre cseréljék a régi, elavult villanyórát.

A munkát rendben el is végezték, ám Paragi Sándor, a lakás főbérlője meglepetten tapasztalta, hogy az új mérőberendezésről hiányoznak a szerkezet érintetlenségét igazoló plombák. Ezek hiányát szóvá is tette az ELMŰ munkatársainak, akik azzal nyugtatták meg az idős férfit, hogy a zárópecséteket rövidesen pótolják, így rendben át lehet majd adni a mérőórát. Paragi úr ezt tudomásul is vette, ám közölte, hogy a szerkezet bármiféle átvételére, a cserét igazoló aláírásra csakis akkor hajlandó, ha az ELMŰ pótolja a hiányzó plombákat.

Aztán teltek a hetek, hónapok, de a hiányzó pecsétek felhelyezése elmaradt. Ezt az ott lakó nyugdíjas házaspár többször is szóvá tette a villanyórát leolvasó szakembereknek, ám ők minden alkalommal megnyugtatták Paragiékat: az óra rendben van, a pecsétek hiánya csupán formaság, amiből semmiféle káruk, kellemetlenségük nem származhat, hiszen hónapról hónapra rendben fizetik a villanyszámlát.

Ezután a Paragi házaspár – bizonyára az óra ellenőrzésére hivatott szakemberek megnyugtató szavainak is köszönhetően – megfeledkezett a szabálytalanul felhelyezett villanyóráról. Teltek az évek, végbement a rendszerváltás, a lakást megvásárolták, és fiúk, ifj. Paragi Sándor nevére íratták, az ELMŰ-t privatizálta a Horn-kormány, majd hosszú betegség után elhunyt az ingatlanban élő házaspár férfi tagja. Miután gyermekük akkor máshol élt, özvegy Paragi Sándorné egyedül maradt a Bosnyák utcai lakásban. Tizenkét év telt el a mérőóra felszerelését követően, amikor 2000. szeptember 20-án az akkor 76 éves Paragi Sándornét ellenőrzés céljából ismét felkeresték az immár magánosított, döntő részben német tulajdonba került ELMŰ szakemberei. Az ellenőrök megállapították, hogy a mérőóráról hiányzik az összes ELMŰ zárópecsét, a mérőfejről pedig az egyik OMH-pecsét, valamint a mérőfejet és a kapocsfedelet összekötő zárószalag is el van szakadva. Ugyanakkor az ELMŰ szakemberei által felvett ténymegállapító jegyzőkönyvben azt is rögzítették, hogy „a fogyasztásmérő berendezés megkerülésével vagy befolyásolásával áramvételre nem került sor”.

Az ellenőrzést követően az ELMŰ – szabálytalan áramvételre hivatkozva – 202 928 forint tartozás megfizetését követelte a kisnyugdíjas özvegyasszonytól, aki azonban tagadta, hogy ő vagy családtagjai hozzányúltak volna a villanyórához. A helyzet tisztázása érdekében ifj. Paragi Sándor hivatalos vizsgálatra beküldte a mérőszerkezetet a Kazinczy utcába, ahonnan fél évvel később meg is érkezett a szakvélemény. Ez ismételten megállapította a zárópecsétek hiányát, ám azt is rögzítette, hogy „a mérőt szétszerelve más, beavatkozásra utaló nyomot nem találtak”. A mérőberendezés manipulálást bizonyító jeleket nem észlelő szakértői vizsgálatot követően az ELMŰ visszakozott, és egy 2001. június 8-án elküldött fax értelmében 76 596 forintra csökkentette – felemelt díj címén – a követelt összeget. Sőt, ifj. Paragi Sándor szerint az ügyben eljáró EM-AN Kft. vezetője szóban arra is ajánlatot tett, hogy 30 ezer forint azonnali befizetésével végleg lezárhatják az ügyet. Paragi Sándorné azonban elfogadhatatlannak tartotta, hogy bármennyit is fizessen azért a hibáért, ami az ELMŰ hanyag munkájának a következménye. A szabálytalan áramvételezésben vétlen idős asszony nem kívánt alkudozni az ELMŰ-vel a semmiért felszámolt büntetés összegéről. Eltelt négy év és özvegy Paragi Sándorné számára az eset már csak rossz emléknek tűnt, amikor kiderült, hogy az ELMŰ – ragaszkodva eredeti, 202 928 forintos kárigényéhez – bíróságra vitte az ügyet. Az elsőfokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság azonban figyelembe vette az özvegy Paragi Sándorné álláspontját igazoló tényeket, elsősorban is azt, hogy a plombák hiányát nem a fogyasztóknak, hanem a villanyórát leolvasó szakembereknek kellett volna észlelniük és jelenteniük. Így az elsőfokon eljáró bíróság elutasította az ELMŰ igényét, és a felperest a bírósági eljárás költségeinek megfizetésére kötelezte.

Az ELMŰ azonban fellebbezett a számára kedvezőtlen ítélet ellen, és a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság a 84 éves kisnyugdíjas asszonnyal szemben támasztott kárigényt minden szempontból megalapozottnak ítélte. Mégpedig elsősorban arra való hivatkozással, hogy az alperes észlelte ugyan a zárópecsétek hiányát, ám ezt csupán szóban jelezte a villanyóra leolvasóinak, ami nem dokumentált, tehát bizonyíthatatlan. Így a Fővárosi Bíróság szerint fennáll a szerződésszegés, aminek következtében a fogyasztó köteles megfizetni a felemelt áramdíjat. Ugyanakkor a másodfokon eljáró tanács tagjai nem vették figyelembe az özvegy Paragi Sándorné véleményét igazoló és bizonyító szempontokat. Tehát azt, hogy az ELMŰ nem igazolta okiratokkal a mérőóra szabályos átadását, az ellenőrzéskor felvett ténymegállapító jegyzőkönyv szerint a fogyasztásmérő befolyásolásával vagy megkerülésével nem történt szabálytalan áramvételezés, a szakértő a villanyórát szétszerelve beavatkozásra utaló nyomot nem talált, és ezek után – szembesülve a tényekkel – az ELMŰ is alkudozni igyekezett az alperessel. Mindezen túl az is özvegy Paragi Sándorné igazát támasztja alá, hogy kWh-ban mért áramfelhasználásában a plombahibás óra eltávolítását követően sem állt be érdemi változás, sőt csekély mértékben csökkent a fogyasztása. Dr. Tóth Tibor, dr. Salamon Laura és Győriné dr. Hollósi Laura, az ügyben másodfokon eljáró tanács tagjai 2007. június 19-én meghozott ítéletükben arra kötelezték özv. Paragi Sándorné 84 éves kisnyugdíjast, hogy 15 nap alatt fizessen meg az ELMŰ-nek 202 928 forintot és ennek 2001. május 5-től 2001. december 31-ig évi 20 százalékos, 2002. január 1-jétől 2004. december 31-ig évi 11 százalékos, 2005. január 1-jétől a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot és 42 663 forint együttes első- és másodfokú perköltséget. A büntetés összege így közel 400 ezer forintra nőtt, aminek a szerény jövedelemmel rendelkező idős asszony még a töredékét sem tudná befizetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

 Varga Imre