vissza a főoldalra

 2008.02.08. 

A Hamasz áttörte a falat

Deja vu? Határnyitás? Nekünk, kelet-európaiaknak ismerős jelenet: több ezer ember rohan át egy korábban lezárt, szigorúan őrzött határon. Ahol még egy fal is nehezíti az átkelést. Január 23-án, szerdán, kora reggel, több ezer palesztin kelt át a rafahi határátkelőnél a Gázai övezetből Egyiptomba. Előzőleg álarcos fegyveresek bombákat robbantottak az elválasztó fal mentén. Így aztán szabaddá vált az út. A nyugati médiák úgy állították be az eseményeket, mintha ezek a megátalkodott palesztinok már megint nem férnének a bőrükbe. Hiszen a jámbor tévénéző azt láthatta, hogy „megint bombákat robbantanak”, „illegálisan kelnek át határokon”, és „az egyiptomiakat zaklatják”. Holott a teljes nyomorba és kétségbeesésbe taszított palesztinok egyszerűen csak életben akarnak maradni. Izrael teljesen lezárta a Gázai övezetet, amelynek lakói nem jutnak élelmiszerhez, energiához, gyógyszerhez. A zsidó állam felé vezető határátkelőkön jó ideje nem lehet már közlekedni. Az 1,5 millió lakosú terület olyan, mint egy hatalmas koncentrációs tábor. Ahonnan immár a súlyos betegeket sem engedik kilépni. Az elmúlt két hét izraeli katonai akciói következtében pedig több mint negyven palesztin vesztette életét. Az övezet azonban határos Egyiptommal is, igaz, a Tel Aviv és Kairó közötti megegyezés értelmében a határon szigorú ellenőrzést kell fenntartani. A palesztinok természetesen vásárolni mentek a határváros egyiptomi oldalára. Elsősorban élelmiszert és gyógyszert illetve benzint szereztek be, majd hazatértek. Az egyiptomi hatóságok nem akadályozták az átkelést, sokan pedig megnyitották otthonaikat a fáradt és éhes emberek előtt. Fosztogatás nem történt. Számos étterem és üzlet ingyenes étkezési és vásárlási lehetőséget biztosított a palesztinoknak. Egyiptom távolabbi területeiről élelemmel, ruhával és életmentő gyógyszerekkel megrakott teherautók indultak el a határváros felé. Az „utca embere” megvalósította azt, amire a politikusok eddig képtelenek voltak: az arab szolidaritást. Mint ahogy nálunk is, 1989-ben, a romániai forradalom napjaiban feléledt a testvériség érzése elszakított erdélyi véreink iránt. És most hazatérhetett az a több száz palesztin is, akiket hosszú hónapok óta nem engedtek át a határon különböző mondvacsinált okokra hivatkozva.

Az egyiptomi hatóságok nem avatkoztak közbe. „Arra utasítottam a biztonsági erőket, hogy ne gátolják a gázaiakat az átkelés során – jelentette ki Hoszni Mubarak egyiptomi elnök - a palesztinok az izraeli blokád következtében éheznek, kötelességünk könnyíteni a sorsukon”. Izrael ugyanakkor bírálta Egyiptomot, amiért tétlenül nézi a tömeges átkelést. Tel Aviv ugyanis attól tart, ha nyitva a határ, akkor semmi nem állja útját a fegyverek beáramlásának a világtól elzárt övezetbe. No és persze a blokád hatékonyságát is csökkenti, ha az éhező „rabok” – őreik engedélye nélkül - időnként kiszabadulnak a lágerből. A zsidó államnak sikerült is rávenni Amerikát, hogy tartson vissza 100 millió dollárt az Egyiptomnak szánt segélyekből mindaddig, amíg a gázai határon kialakult helyzet „nem rendeződik”. Szó, mi szó, Kairó nincs könnyű helyzetben. Hiszen tekintettel kell lennie a saját népének érzéseire, és az arab világban élvezett tekintélye is alaposan megrendült volna, ha az egyiptomi hatóságok erőszakkal állják útját a kétségbeesett gázaiaknak. Ugyanakkor a kairói rezsim léte az USA, a nyugati világ, és így közvetett módon Izrael jóindulatától is függ. Hiszen íme, néhány ezer palesztinnak lehetővé tették, hogy élelmiszert és gyógyszert vásároljanak, amellyel talán az életüket mentették meg – és az USA máris 100 millió dollárt elvont az Egyiptomnak szánt segélykeretből. Mubarak elnöknek vigyáznia kell, nehogy olyan látszat keletkezzék, mintha a Hamasszal bármilyen formában is együttműködne. Mert akkor hatalmának befellegzett. Hiába, a Közel-Keleten csak az történhet, amit Washington és Tel-Aviv akar.

Kairó tehát roppant vékony jégen egyensúlyoz. Az arab-muszlim érzelmeknek és érdekeknek, valamint az amerikai-izraeli világhódítóknak egyszerre megfelelni aligha lehet. De az egyiptomiak azért megpróbálják. Éppen ezért január 24-én, csütörtökön a kairói külügyminisztérium szóvivője bejelentette: rövidesen „visszaállnak a normális állapotok” a rafahi határátkelőnél. Másnap, pénteken az egyiptomi biztonsági erők tettek is némi bágyadt kísérletet a határ lezárására. A továbbra is ezrével özönlő palesztinok azonban kövekkel dobálták meg a rendfenntartókat. Sőt, föltűnt egy bulldózer is, amivel ezúttal nem a palesztinok házait rombolták le, hanem a határon húzódó falon illetve kerítésen nyitottak újabb réseket.  Az egyiptomi biztonsági erők a levegőbe lőttek, és fölvonultatták vízágyúikat, sőt néhány palesztint meg is vertek, de nem tudták, de valószínűleg nem is akarták föltartóztatni az irdatlan tömeget. Mégis, úgy tettek, mintha megpróbálnák. A következő napon azonban már ismét más húrokat pengettek az egyiptomi politikusok. Ahmed Abdel-Hamid, az Észak-Sínai körzet kormányzója kijelentette: „A palesztinok mindaddig szabadon jöhetnek, amíg a létfontosságú élelmiszerekre és más javakra szükségük van.” Mubarak elnök pedig felszólította Izraelt, haladéktalanul oldja fel a Gázai övezet zárlatát. És még ugyanezen a napon az egyiptomi kormány meghívta a szembenálló két nagy palesztin mozgalom, vagyis a Hamasz és a Fatah képviselőit Kairóba, a rafahi határátkelőnél kialakult helyzet megvitatása céljából. A radikálisnak, sőt „terroristának” bélyegzett Hamasz azonnal elfogadta az ajánlatot. Mahmud Abbasz elnök a Fatah részéről azonban ismét csak ahhoz a feltételhez kötötte a tárgyalások megkezdését, hogy a Hamasz mondjon le a Gázai övezet fölötti uralomról.

 ENSZ adatok szerint a másfél milliós lakosságú Gázai övezetből nem kevesebb, mint 700 ezer ember kelt át a rafahi határátkelőnél január 23. és 27. között. A gázai koncentrációs tábor lakói egy pillanatra fellélegezhettek. Amiért pedig a Hamasznak tartoznak köszönettel. Hiszen a radikális hazafias-iszlamista mozgalom fegyveresei robbantották fel több helyen a falat, ők jelentek meg a buldózerrel, és sok gázai úgy gondolja, a Hamasz fellépése akadályozta meg az egyiptomiakat abban, hogy az áttörést követő napok zűrzavara után lezárják a határt. Nagyon sokan, miközben egyiptomi területre léptek, a Hamaszt éltették. Izrael, amikor újra és újra szorosabbra vonta az ostromgyűrűt Gázai övezet körül, abban bízott, a palesztinok megelégelik az éhezést és a nyomort, és kétségbeesésükben a kormányzó Hamasz ellen fordulnak. A mostani események azonban azt mutatják, számításaikban csalatkozniuk kellett. A Hamasz népszerűsége soha nem látott szintet ért el a gázai palesztinok körében. Mi több, a brutális izraeli blokád elmélyítette az arabok egymás iránti szolidaritását. Úgy látszik, az embertelenség, az erőszak nem minden esetben fizetődik ki.

Zábori László