|
 2008.02.08.
Elúszott
az olimpia
Véget
ért a 2008. évi férfi kézilabda Európa-bajnokság, melyet ez
alkalommal Norvégiában rendeztek meg. A magyar válogatott azzal
a nem titkolt céllal vágott neki a versenynek, hogy ha érmet
nem is sikerül, de pekingi olimpiai kvótát mindenképpen megpróbálnak
szerezni. Skaliczky László tanítványait a végső eredmény
– a nyolcadik hely – ellenére nem érheti súlyos kritika,
hiszen mérkőzéseik nagy részén remekül teljesítettek. A kitűnő
és a kevésbé emlékezetes mérkőzések mellett igazából csak
egy „szégyellni való” összecsapást vívtak, ám sajnos
ennyi is elég volt ahhoz, hogy elússzon a nyári olimpiai részvétel
lehetősége.
Bravúrgyőzelmeink
közé a spanyol válogatott, valamint a világ talán legjobb
csapata, Franciaország legyőzése sorolható. Előbbi – válogatottunk
nyitómeccseként – a ragyogó alaphangot adta meg, utóbbi
pedig – mint később kiderült – utolsó fellépésként a jó
szájízzel való távozás lehetőségét biztosította kézilabdásaink
számára. A világbajnoki címvédő németek elleni mérkőzés
vereségén senki nem lepődött meg, miként a fehéroroszok legyőzésén
sem. Az már annál kellemesebb meglepetés volt, hogy a körbeverések
miatt válogatottunk csoportelsőként lépett tovább a középdöntőbe.
Svédország
– mely az utóbbi évek fiatalítása végett csak árnyéka korábbi,
rettegett önmagának – legyőzhető ellenfélnek tűnt. Ellenük
a 27-27-es döntetlen számunkra inkább csalódás volt, mint jó
eredmény. A másik északi gárda, Izland azonban a kötelezően
behúzandó ellenlábasok közé tartozik. Legalábbis ezt hittük…
Helyette sajnos súlyos vereséget szenvedtünk a szigetországiaktól.
Utólag – a történtek ismeretében – kijelenthetjük, hogy a
második félidei hosszúra nyúlt rövidzárlat és az ezzel egy
időben feltörő izlandi „gejzír” együttes eredményeképpen
úszott el a pekingi részvétel.
Mert
ezután hiába jött a váratlan szépségtapasz, a gallok több gólos
legyőzése, már nem a saját kezünkben volt a sorsunk. Németország
és Svédország játszott egy „barátságos” meccset, ahol az
olimpiai kvóta szempontjából mindkettejük számára megfelelő
eredmény született. Így ők továbbjutottak, míg nekünk
maradt a sajnálatosan sovány vigasz: szinte valamennyi nagymenővel
partiban vagyunk immár, sőt, kettőt közülük le is győztünk
ezúttal! Fájdalom: az igazi cél, Peking nem jött össze.
Ezzel
együtt a látottak alapján semmiképpen nem szabad pálcát törni
sem a játékosok, sem pedig az önkritikus, de remek felkészültségű
szövetségi kapitány, Skaliczky László felett. Fiatal, lendületes
csapatunk előtt komoly jövő állhat, Skaliczky László pedig a
kvóta-kudarc ellenére megérdemli, hogy megkapja a folytatás
lehetőségét! Csak a második félidőben menetrendszerűen megérkező
rövidzárlatokat kell megtanulnunk kiküszöbölni.
Kovács Attila
|
