|
 2008.01.04.
Adjátok
vissza a hegyeimet!
(Koltay Gábor filmje)
Koltay Gábor
utóbbi két játékfilmjének középpontjában egy 20. századi
esemény és személy áll. A Trianon az első világháborút lezáró,
nekünk kimondhatatlanul sok fájdalmat okozó, a magyar nép lelkén
mély sebet ütő „békediktátumot” járja körbe, a Horthy,
a kormányzó pedig ebbe a méltatlan sorsba belenyugodni nem tudó,
azt mindenképpen megváltoztatni akaró államférfi életútját
ismerteti. Harmadik filmje, az Adjátok vissza a hegyeimet! Wass
Albertnek, a szovjet megszállás idején a köztudatból kiirtott
írónak állít emléket. Koltay Gábor – saját megfogalmazása
szerint – nem csupán ezzel a három, de az őket megelőző játékfilmjeivel,
így az István, a királlyal, a Honfoglalással és a Sacra Coronával
is „saját magunk lelki épülését szolgáló magyar
nemzettudat megerősödését" tűzte ki céljául. A filmet
2007. december 2-ától láthatja a közönség az Uránia Nemzeti
Filmszínházban, tudniillik más mozi nem játssza.
Wass
Albertről Kádár János kemény diktatúrájában hallani sem
lehetett, versei, regényei szellemi csempészáruként kerülhettek
csak be hazánkba, a rendszerváltásnak nevezett hatalomcsere után
is félig-meddig a tiltott írók listáján szerepelt, az
ezredforduló óta is furcsa, felemás módon kezelik őt. Műveit
a kiadók sorra jelentetik meg, kötetei legalább két méter
hosszú helyet foglalnak el a polcon, ugyanakkor a balliberális
sajtóban a háborús bűnös, a közönséges gyilkos, vagy a
„szórakoztató fasiszta” címkéjét ragasztják rá. Az utóbbi
epitheton ornans, azaz díszítő jelző a „nagy erdélyi filozófus”,
Tamás Gáspár Miklós nyelvi leleménye. Az önmagukat
nemzetinek nevező újságok viszont majdnem elájulnak a gyönyörűségtől,
ha csak megemlítik a nevét. A felavatott, majd a talapzatukról
leemelt, sekrestyék vagy templomkertek hátsó zugába száműzött
Wass Albert-szobrok pedig legendák forrásai, és okot szolgáltatnak,
hogy a politikai szekértáborok jól odamondogassanak egymásnak,
azaz gyűlölködve fröcsögjenek, vagy könnyekig meghatottan
hozsannázzanak.
Az
Adjátok vissza a hegyeimet! nem egészen játékfilm, ugyanakkor
nem dokumentumfilm, hanem átmenet a kettő között. Egy szereplője
van, Rékasi Károly, aki generátorként működik a filmben: egy
olyan minden szépre-jóra fogékony, nyitott szemmel és füllel
járó átlagembert testesít meg, akit megfújt a 20. századi
magyar történelem időnként viharos szele. Ez a narrátori
feladatokat ellátó figura ugyanolyan hétköznapi honpolgár,
mint azok a nézők, akik beülnek Koltay Gábor filmjére:
kapizsgálnak valamit Wass Albertről, az ő egyáltalában nem
egyedi életútjáról, mert a haza kényszerű elhagyása,
hosszabb-rövidebb ideig tartó európai bolyongás, majd az Óperenciás
tengeren túli letelepedés számos magyar írónak osztályrésze
volt. Ez a kérdező, belsőleg igen motivált, az igazságot
kideríteni akaró ember nyomon követi Wass Albert mindennapjait,
születésétől fogva egészen a máig tisztázatlan körülmények
között, 1998-ban bekövetkezett haláláig.
 A
film hőse elutazik Erdélybe, az író szűkebb pátriájába,
bejárja azokat a helyeket, amikhez Wass Albertnek köze volt,
sokat tudó tanúhegyeket mászik meg, sebes folyású patakokba gázol
bele, hideg hajnalokon párolgó tavakban mártózik meg,
belefeledkezik az erdélyi táj semmivel össze nem hasonlítható
keménységébe és lágyságába. Archív felvételeken mutatja
be azokat az épületeket, ahol az író született, nevelkedett,
tanult, felkeresi őket, és bizony láttatja mai méltatlan,
elhanyagolt állapotukat. Nemcsak ezekben, az író életében
1945 előtt a lélegzetvétel fontosságával egyenértékű portákban
időzik el, hanem az emigráció különböző stációinak
bajorországi, majd amerikai házaiba is bevezeti a nézőket.
Elbeszélget olyanokkal, akik személyesen ismerték Wass
Albertet, így közeli és távoli rokonaival, osztály- és évfolyamtársaival,
de feltűnnek a vásznon a náluk szolgáló cselédek, vagy
puszta érdeklődők. Megszólalnak az életmű kutatói: Nemeskürty
István, Takaró Mihály, Medvigy Endre, Pomogáts Béla, Márkus
Béla irodalomtörténész, Raffay Ernő történész. Wass Albert
öt fia is szóhoz jut, akik mindnyájan tisztában vannak édesapjuk
értékével, és tudják, nemsokára eljön az az idő, amikor
apjuk a magyar irodalomtörténetben az őt megillető helyére
kerül. A Wass Albert legkisebb fia által életre hívott Wass
Albert Alapítvány munkájába is bepillanthatnak a nézők: a
Wass család valamikori birtokának egyik igen elhanyagolt, az utóbbi
években viszont szépen felújított házában láthatják azt a
12 árva, Erdély legkülönbözőbb pontjáról idemenekített,
nem csak magyar anyanyelvű gyermeket, akiknek taníttatását,
emberré válását az alapítvány támogatja. Az Adjátok vissza
a hegyeimet! közelebb viszi a publikum tagjait az íróhoz, segíti,
hogy alaposabban megértsék őt. Ezzel magyarázható, hogy a
film végén a közönség felállva tapsol, mert érzi és tudja,
Koltay Gábortól megint valami olyasmit kapott, amitől
felemelheti a fejét és büszke lehet magyarságára.
Dr. Petővári Ágnes
|
