vissza a főoldalra

 2008.01.11. 

Carlo Goldoni: A fogadósnő

(Vidám Színpad)

Puskás Tamás igazgatói kinevezése óta a Vidám Színpad teljes arculatváltáson ment át. Korábban, – a Bodrogi Gyula-féle vezetés – a link, alpári humorra építő röhögtetés jegyében választotta ki a darabokat, Puskás Tamás azonban a minőségi szórakoztatást tűzte ki céljául. Ennek értelmében például több Shakespeare-művet vettek fel repertoárjukba, de a világ és a magyar irodalom számos, értékes komédiáját is műsorukra tűzték. Együttműködési szerződést kötöttek a tatabányai Jászai Mari Színházzal, bizonyos produkcióknak nemcsak Pesten, hanem az előbb említett nagyvárosban is van premierjük, ami által ezek a közös színjátékok szélesebb nézőréteghez jutnak el. Közülük a legutóbbi Carlo Goldoni közismert vígjátéka, A fogadósnő, amit hazánkban idáig Mirandolinaként láthatott a publikum, de a nagy olasz író művének a címe Sediánszky Nóra új fordításában az eredetihez jobban hasonlít. A fogadósnő tavaly júliusban és augusztusban, a Keszthelyi Nyári Játékok alkalmával, a Festetics kastély parkjában került először a nézők elé, Tatabányán 2007. október 19-én mutatták be, a fővárosban pedig szűk egy hónapra rá, november 16-án.

A hosszú életű, 1707-ben Velencében született és 1793-ban Párizsban elhunyt Goldoni a világirodalom egyik legtermékenyebb szerzője, 250 színdarabot írt: tragédiákat, melodrámákat, operalibrettókat, intermezzókat – a nagyoperák szüneteiben előadásra kerülő rövid, komikus jeleneteket – valamint 150 vígjátékot, legmaradandóbb alkotásait. Goldoni szakítani mert a commedia dell’arte hagyományaival, a tipikus színpadi figurák rögtönzései helyett rögzített szövegű szerepeket bízott a színészekre. Kiküszöbölte az egyetlen szerepkörben mozgó komédiások ízetlen bohóckodásait, színpadra vitt figurái az életből vett hús-vér alakok voltak. Goldoni legsajátosabb műfaja a jellemábrázolásra és megfigyelésre fölépített polgári-népi vígjáték. Ezekben a műveiben kora társadalmáról, szokásairól és felfogásáról fest színesen rajzolt képeket. Az emberi hibákat, így a kíváncsi, a hazug, a fecsegő, a fösvény vagy a nagyzoló megszemélyesítőit bántó él nélkül, mintegy mosolygó, megértő elnézéssel ábrázolja. Hősei hétköznapi lények, akik esendőségükkel, emberi mozdulataikkal élővé varázsolják a színpadot, és közel hozzák a nézőkhöz korukat és világukat. Mindig olyan jellemhibákat, gyöngeségeket állít pellengérre, amelyek nem egy meghatározott kor sajátosságai, hanem magából az emberi természetből fakadnak, ezért vígjátékai ma is elevenek, hatnak ránk, felszabadultan nevetünk rajtuk. A fogadósnőt 1753-ban írta, és még abban az évben, Velencében, a San Luca színházban vitték először színre.

Goldoni darabjának nincs bonyolult cselekménye, mélylélektani mondanivalója, csupán nevettetni akar. Mirandolina, a szép és okos fogadósnő az ujja köré csavarja a teremtés koronáit. Mindegy, hogy lecsúszott őrgróf, vagy gazdagságával kérkedő gróf, netán az a mindenes fiú, akinek az apja odaígérte őt, mindnyájan úgy keringenek körülötte, mint láng körül a bódult lepkék. Bájainak csak a hírhedt nőgyűlölő és nyers modorú lovag áll ellen. Mirandolinát ez azonban módfelett bosszantja, sérti a hiúságát, ezért elhatározza, ráncba szedi ezt a goromba férfit. Fokozatosan magába bolondítja, a hódítás azonban túl jól sikerül, a kacér nőszemély is megperzselődik az önmaga által gerjesztett tűzben. Érdes szavú udvarlójának végül bevallja, csak azért csábította el, hogy rápirítson, esze ágában sincs feleségül menni hozzá, inkább a pincérfiúnak nyújtja a kezét. Mindenki megnyugszik, - leginkább a nézők, - mert helyreáll a rend, az otromba férfiú ráébred, az asszonyi praktikák ellen nincs annyira felvértezve, mint amennyire gondolta. A fogadósnő rendezője, Novák Eszter azonban nem elégszik meg ezzel a szimpla kis üzenettel, a darab mögé néz, aminek eredményeként megspékeli napjaink divatos, amolyan női magazinos tépelődéseivel, ilyenekkel például: meddig lehet büntetlenül játszadozni egymással? Szabad-e puszta sportból elcsavarni egy rendkívül önző, ám gyanútlan hímnemű egyed fejét? Etikus-e érzelmi slamasztikában hagyni egy utálatos és a megleckéztetést alaposan megérdemlő, nagyhangú frátert? Maga az előadás azonban roppantmód élvezetes, pergő, egy perc üresjárat nincs benne, és ez a színészeknek köszönhető. Cserhalmi György a faragatlan lovag szerepében felszabadultan komédiázik, olyan megnyugtató őt egy neki való szerepben látni! Mirandolinát Tóth Ildikó vadmácskásan alakítja, doromboló cica, aki időnként kiengedi a karmait. A sóher őrgrófot Magyar Attila a tőle megszokott humorral kelti életre, a vagyonával hencegő grófot Schlanger András viszi fel a színre. A sértődékeny pincért Mihályfi Balázs, a lóti-futi inast Kárász Zénó, a két könnyűvérű színésznőt Borbás Gabi és Kovács Vanda személyesíti meg. Megérte felújítani Goldoni vígjátékát, mert igazi kikapcsolódást jelentő, felhőtlen kacagással teli estét lehet eltölteni a Vidám Színpadon.

 Dr. Petővári Ágnes