|
 2008.01.11.
Milyen
rend képes megalapozni a társadalom tartós békéjét?
Folyóiratszemle
- Kommentár
XII.
Piusz alakját és pápaságát szinte kizárólag a korszak
diktatúráival összefüggésben szokás megítélni. A II. világháború
alatt játszott szerepéről, a holokauszttal kapcsolatos
"hallgatásáról" és a kommunizmussal szembeni
"merevségéről" folyó viták közepette csaknem
teljesen elsikkad pápaságának minden más vonatkozása. Pedig
(...) a keresztény értékrendnek megfelelő társadalmi
berendezkedés alapelveit kifejtő apostoli körleveleiből, rádióbeszédeiből
és konkrét helyzetekre reagáló felszólalásaiból az egyház
társadalmi tanításának alakulásában fontos mérföldkövet
jelentő gondolatvilág rajzolódik elénk.
(...)
Milyen tehát XII. Piusz szerint az az igazságos rend,
amely végső soron egyedül képes megalapozni egy társadalom
tartós belső és külső békéjét? (...) két egymást átjáró
felfogásban látta a korában jelentkező krízis okát: az
etatizmusban, valamint a társadalmi rend mechanikus felfogásában.
Az etatizmuson a pápa az állami abszolutizmus modern formáját
értette, melyben az államhatalom abszolút autonóm valóságként
állítja magát, és így önmagát teszi minden erkölcsi és
jogrend végső kritériumává. XII. Piusz ebben az összefüggésben
nem alaptalanul mutatott rá, hogy a felvilágosodás szelleméből
táplálkozó, Isten (vagyis az abszolút értékek) létét -
legalább a gyakorlatban - elutasító államfelfogásból természetesen
fejlődhettek ki korának diktatúrái, ahol az isteni jogrendtől
elszakított emberi jogrendben az állam vált - akár önmagában,
akár mint egy osztály, párt vagy rassz képviselője - a magánszféra
szentségét is államérdekeknek feláldozni kész végső céllá.
XII. Piusz hasonlóképpen az értékek torzulása miatt
tekintette veszélyesnek és a krízishez vezető másik fő oknak
azt a jelenséget, amelyet mechanikus társadalomszemléletnek
nevezett. A társadalom rendszerének ebben a felfogásában
ugyanis az egyes elemeket összefüggésükből kiragadva értékelik:
a közéletben az állampolgárra puszta választóként
tekintenek, aki a pártok szemében csak mint a többséget vagy
kisebbséget alkotó halmaz eleme számít, családjában és
hivatásában betöltött szerepe nem kerül szóba. Gazdasági téren
is hasonló kvantitatív utilitarizmus érvényesül, amennyiben a
termékek ára az egyetlen norma, amely meghatározza a termelés
és értékesítés helyét, közben pedig teljesen háttérbe
szorul a termelők közötti organikus egység. Erkölcsi és
kulturális téren pedig úgy jelentkezik ez a szemléletmód,
hogy az egyént személyes történetétől és hagyományaitól
elválasztva szemlélik, mint aki szabad "minden kötöttségtől
és normától, minden objektív társadalmi értéktől", s
így végső soron saját maga számára válik végső normává.
(...) a pápa öt alapelvet sorolt fel, amelyek képesek az
államok belső rendjét és ezáltal a társadalmi békét biztosítani.
(A teljes cikk a Kommentár című folyóirat 2007/5. számában
olvasható - Fejérdy András: Opus Iustitiae Pax - XII. Piusz pápa
társadalmi tanítása.
Itt
- a további elemzés részeként - a szerző kifejti a fent említett
öt alapelvet, melyek a következők:
-
az emberi személy méltóságának tiszteletben tartása,
-
a társadalom egységének védelme,
-
a munka méltóságának elismerése,
-
az abszolút törvények létezésének elfogadása,
-
az állam a társadalom
és a személyek szolgálatában álljon, s ne fordítva.)
(Forrás: igen.hu)
|
