vissza a főoldalra

 2008.01.11. 

A Nyugat lánya

Sem azt nem tudni pontosan, hogyan halt meg Benazir Bhuttó, sem pedig azt, kik állhatnak a merénylet mögött. És valószínűleg pontos válaszokat nem is fogunk kapni sohasem. Maga Bhuttó állítólag még életében azt mondta, ha merénylet áldozata lesz, akkor a felelősség Pakisztán katonai diktátorát, Pervez Musharrafot fogja terhelni. Ugyanakkor, amikor ez a tragikus esemény bekövetkezett, mindenki az iszlám szélsőségesekre mutogatott. A pakisztáni belügyminiszter rögvest az Al-Qaidát vádolta meg a merénylet elkövetésével. Akár csak Bush elnök. Elő is álltak egy „bizonyítékkal”: állítólag elcsíptek egy telefonbeszélgetést, amelyben Baitulah Mehsud, a Nyugat-Pakisztánban harcoló radikális iszlám fegyveresek vezetője „nagyszerű akciónak” nevezte a merényletet és „bátor fiúknak” az elkövetőket. Azonban az iszlamista vezér szóvivője telefonon közölte az Associated Press hírügynökséggel, hogy Bhutto meggyilkolásáért nem ők felelősek. „A kormányzati propaganda el akarják terelni a figyelmet az igazi gyilkosokról, ezért mutogatnak ránk…a mi ellenségünk Amerika és nem a pakisztáni politikai vezetők” – közölte a szóvivő. Mindamellett a hatóságok szerint Baitulah Mehsud követői állnak a Bhuttó ellen októberben elkövetett merénylet mögött is. Akkor 140 ember halt meg a robbantásokban, a politikus-asszony azonban sértetlen maradt. Másrészt viszont Bhutto Néppártja is azon az állásponton van, hogy nem Mehsud, vagyis nem a radikális iszlamisták hajtották végre a véres akciókat. A felelősöket ők is a kormányzati körökben keresik. Ami pedig a tragikus sorsú Benazir Bhuttó halálának okát illeti, először azt közölték, hogy az öngyilkos merénylő, mielőtt felrobbantotta magát, lövéseket adott le Bhuttóra, és ezek okozták a halálát. Aztán olyan hírek kaptak szárnyra, amelyek szerint a golyók célt tévesztettek, viszont a robbanások következtében a politikus-asszony beütötte a fejét gépkocsijának valamelyik alkatrészébe. A vita nem dőlt el, és most már arról is szó van, hogy exhumálni fogják Bhuttót.

Elemző legyen a talpán, aki kiigazodik ebben a zűrzavarban. De nézzük csak, kiknek is állhatott érdekében Benazir Bhuttó megölése? Nos, sajnos azt kell mondanom, saját hívein kívül szinte mindenkinek. Pakisztánban jelenleg három hatalmi tényező létezik. Mindenekelőtt a katonai kormányzat, a hadsereg és a félelmetes titkosszolgálatok Musharaffal tábornokkal az élen jelentik a legfontosabb erőt. Mögöttük áll Amerika és a Nyugat, igaz, egyre kisebb lelkesedéssel, mert a rezsim az utóbbi években meggyengült, és nem volt képes feltartóztatni a radikális iszlamisták előretörését. A második fontos erőközpontot éppen ők, vagyis a radikális iszlám hívei alkotják. Vannak köztük, akik az egyre szaporodó un. madrassa iskolákban fundamentalista tanáraiktól sajátították el a muszlim vallás alapelveit, és egyelőre legfeljebb békés tüntetéseken követelik az iszlám állam bevezetését Pakisztánban. Mások azonban már fegyvert is ragadnak, mint történt az tavaly júliusban, amikor véres harcokban védelmezték az iszlamabadi Vörös Mecsetet a hadsereg támadása ellen. Aztán az iszlamisták közé tartoznak természetesen az afgán határvidéken, vagyis az un. Wazirisztánban küzdő harcosok, akik részben az Al-Qaida illetve a tálibok irányítása alatt vívják háborújukat a nyugati és amerikai érdekeket kiszolgáló pakisztáni hadsereg ellen. És a harmadik politikai erő Bhuttó Néppártja, amely egy nyugati típusú, világi, demokratikus Pakisztánt szeretne létrehozni. A katonai rezsim mögött immár semmilyen népi támogatás nincsen, van viszont pénze és fegyvere, és a hatalom összes teljes eszköztára Musharraf rendelkezésére áll. A polgárok legkevesebb egyharmad része a Néppárt híve, ami elegendő lett volna arra, hogy a január 8-ra kitűzött /de elhalasztott/ választásokat megnyerje. Az iszlamisták mögött egyre nagyobb tömegek állnak, a táliboknak és az Al-Qaidának köszönhetően pedig fegyveres erejük is van. Fő erősségük azonban mégis mély hitük és bátorságuk /vagy fanatizmusuk, ha tetszik/. Az iszlamisták azonban nem egységesek, ám egy felmérés szerint az ország lakosságának fele nagyra tartja Oszama bin Ladent. Az amerikaiak immár régóta azon mesterkednek, hogy összebékítsék a katonai rendszert és Bhuttó Néppártját. Washingtonban ugyanis úgy gondolták, a Musharraf-Bhuttó „házasságba” a diktátor viszi a pénzt, a fegyvert, az erőszakszervezeteket és a nyugati támogatást, Bhuttó pedig a néptömegek szavazatait hozza, vagyis a demokrácia fügefalevelével fedi el ennek a „kényszerházasságnak” a szégyenfoltjait. Mármost kétségtelen, egy Musharraf és Bhuttó közös irányítása alatt álló rezsim biztos támasza lett volna Amerikának a „terrorizmus elleni háborúnak” nevezett gyarmatosító hadműveletben. No és persze az atomfegyverek is „jó kezekben” lettek volna /Amerika szempontjából/, továbbá ők ketten alighanem képesek lettek volna feltartóztatni az iszlám fundamentalisták előretörését. Na most, ha innen nézzük, akkor az iszlamisták kétségtelenül érdekeltek lehettek ennek a „házasságnak” a megakadályozásában – akár ilyen brutális módon is. Ugyanakkor az utóbbi időben számos jel utalt arra, hogy a Musharraf-Bhuttó megegyezésből nem lesz semmi. Ugyanis Bhuttó Néppártjának egyre több híve tántorodott el, látva vezérük és a gyűlölt diktátor közötti viszony javulását. Bhuttó kutyaszorítóba került, elvégre egész életében a diktatúra ellen harcolt /és már apja is egy katonai diktátor, Zia-ul-Hak önkényének esett áldozatul./ Követőinek az elégedetlenségét látva már Pakisztánba történő visszatérése előtt éles támadásokat intézett a tábornok-elnök ellen. Amikor pedig hazatérése után néhány nappal Karacsiban elkövették ellene a 140 halálos áldozatot követelő borzalmas merényletet, Bhuttó rögvest Musharrafot vádolta meg. No és mi a helyzet magával a tábornokkal? Ő vajon miképp viszonyult Bhuttóhoz? Az egyik feltételezés szerint végül is örülnie kellett, mert veszni látszó hatalmát – legalábbis annak egy részét – az amerikai terveknek megfelelően a politikus-asszony segítségével esetleg megtarthatta. Mások szerint viszont éppen ellenkezőleg, úgy vélte, a vele szemben amúgy is egyre ellenségesebb Bhuttó végül is kicsavar a kezéből minden hatalmat. Ezért határozta volna el a megölését.

Aztán vannak olyan vélekedések is, amelyek szerint Musharraf tudta nélkül cselekedtek egyes katonai vezetők befolyásuk megőrzése érdekében. Mások a pakisztáni titkosszolgálatokat is a vádlottak padjára ültetik, amelyről persze szinte senki sem tudja, kinek is dolgozik: Musharrafnak, a Moszadnak, a CIA-nak, netán a iszlamista radikálisoknak? Vagy mindegyiknek egyszerre? Ami pedig az amerikaiakat illeti, szintén nehéz eldönteni, mit is gondolnak valójában? Mert hát kétségtelen, hogy Musharraf és Benazir Bhuttó iszlámellenes szövetkezésének a terve, amit Washingtonban agyaltak ki, immár dugába dőlt. Ugyanakkor most ismét lehet hivatkozni az iszlám terrorizmus veszélyére, amellyel szemben csak Amerika tudja megvédeni a világot. Vagyis lehet katonákat küldeni Pakisztánban is, ha a „terrorellenes háború” érdekében erre szükség lesz.

Tehát a legkevesebb, amit mondhatunk: a pakisztáni helyzet igen csak bonyolult. Véleményem szerint azonban akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha a Bhuttó elleni merénylet mögött a radikális iszlamistákat keressük. Pakisztán ugyanis egyre inkább a világuralomra törő Amerika illetve a függetlenségükért harcoló iszlám-arab erők frontvonalába került. Oka ennek az ország földrajzi fekvése, közelsége Irakhoz és az olajlelőhelyekhez, valamint a pakisztáni atomfegyver léte. Benazir Bhuttó nemrég magyarul is megjelent könyvében saját magát a „Kelet lányának” nevezte. Azonban alighanem tévedett. Bhuttó amerikai egyetemeken tanult, és a nyugati „értékek”, a nyugati életforma és demokrácia-felfogás lelkes híve lett. Hazájába a „Nyugat lányaként” tért vissza, akire sokan úgy tekintettek, mint a világot uraló amerikai birodalom bábfigurájára. Kétségtelenül vonzó jelenség volt, és ő a világ első muszlim női miniszterelnöke is, hiszen korábban két alkalommal /1988 és 1990 illetve 1993 és1996 között/ betöltötte már a kormányfői posztot. A nyugati médiák igyekeznek hőst faragni belőle, a demokrácia hősét, akinek kioltotta életét a rettenetes „iszlám fanatizmus”. De sokan Pakisztánban is mártírnak tekintik, aki életét adta a hazájáért. Azonban nem ennyire egyértelmű az ő megítélése. Két vád fogalmazódik meg vele szemben: korruptsága illetve a nyugati érdekek feltétlen kiszolgálása. Mindkét alkalommal korrupciós vádak miatt fosztották meg miniszterelnöki tisztségétől, amelyek alól teljesen sohasem tudta tisztázni magát. / Férjét, akit miniszteri pozícióra emelt, annak idején csak „Mr. 10%” névvel illették, mivel mindenféle üzleti ügyletben, amelyben a kormányzat is szerepet játszott, 10%-os részesedés illette meg./ És noha kétségtelenül szerette a hazáját, ámde szívében-lelkében nyugati emberré vált. És nem csupán viselkedésében, gesztusaiban és gondolkodásában. Nyilvános beszédeiben ostorozta az „iszlám szélsőségeseket”, akiknek a megsemmisítése érdekében még az amerikai hadsereget is hajlandó lett volna beengedni országába. A demokrácia megvédése érdekében! /Musharraf, aki szintén kiszolgálta Washington érdekeit, ilyesmit sosem tett volna meg./ Benazir Bhuttó a „Nyugat lánya” lett, aki uralni akarta gyökereit újra felfedező, függetlenségre vágyó „keleti” hazáját. Ez okozta a tragédiáját.

 Zábori László