vissza a főoldalra

 2008.01.18. 

Súlyosbodó válság Gázában

Izrael az utóbbi hetekben fokozta támadásai hevességét a Gázai övezet ellen. Számos megfigyelő úgy látja: küszöbön áll egy erőteljes szárazföldi offenzíva a blokád alatt álló, a külvilágtól immár hónapok óta elzárt parányi terület ellen. Mások szerint azonban pusztán arról van szó, hogy Washington és Tel-Aviv reményei szerint az embargó, az egyre gyakrabban ismétlődő izraeli betörések következtében a palesztinok számára betelik a pohár, és a Gázát kormányzó Hamasz ellen fordulnak. Ami egyet jelentene a megadással. Az 1,5 millió lakosú övezet határátkelőit a zsidó állam júniusban zárta le, amikor is a Hamasz átvette – pontosabban inkább megtartotta – a hatalmat, amelyet a 2006. januári választásokon ruháztak rá a választók. (Teljesen szabad és demokratikus választásokon.) Izrael lényegében leállította az övezetbe irányuló gáz-, benzin- és áramszállítmányokat, amivel megbénította az ott lakók életét. A munkanélküliség a 70%-os szinten áll, nincs élelmiszer, a gazdasági termelés megbénult, az oktatás és az egészségügyi ellátórendszer összeomlott. Rettenetes humanitárius katasztrófa körvonalai bontakoznak ki a szemünk láttára. Az USA, Izrael legfőbb támogatója, valamint más nyugati hatalmak hallgatnak. Pontosabban arra hivatkoznak, hogy amíg palesztin ellenállók rakétákkal lőnek izraeli településeket az övezet területéről, a gázaiak jobb sorsra nem számíthatnak. A Hamasz-kormány miniszterelnöke, Ismail Haniyeh ismételten sürgette az arab államokat, avatkozzanak be az izraeli támadások beszüntetése érdekében. „A palesztin nép nem fog megtörni az újabb és újabb csapások alatt…békére és nyugalomra vágyunk, és ami a legfontosabb, hogy abbamaradjon a vérontás” – jelentette ki. És történik mindez néhány héttel az annapoliszi békekonferencia után. Ahol is ismét hallhattuk a szép szavakat, az ígéreteket, amelyekből soha, semmi nem valósul meg… De akar-e békét egyáltalán Izrael és az USA? Néhány héttel ezelőtt Párizsban egy úgynevezett „nemzetközi donorkonferencián” megállapodás született arról, hogy 7,4 milliárd dollárral támogatják a nyugatbarát Abbasz-féle Palesztin Hatóságot. Ebből a pénzből a „szélsőségesek” és „terroristák” uralma alatt álló gázaiak természetesen semmit sem kapnak. Vagyis a jó fiúkat jutalmazzák, tehát a „mérsékelteket”, akikkel lehet tárgyalni. De mondhatnánk azt is, a megalkuvókat igyekeznek támogatni, akik hajlandók „komoly engedményekre”. Vagyis a palesztin érdekek kiárusítására. Komolyan gondolják ezt Washingtonban és Tel-Avivban? Miféle béke lesz az, amelyet a hódítók a leigázott nép pénzen megvásárolt vezetőivel kötnek? Sami Abu Zuhri, a Hamasz szóvivője szerint a párizsi donorkonferencia határozata valóságos hadüzenettel ér fel. Taher Nunu, a Haniyeh-kormány szóvivője még világosabban fogalmazott: „a nemzetközi közösség egyszerűen megvásárolja Mahmud Abbasz elnököt, hogy engedményeket tegyen a béketárgyalásokon”. Igen, pontosan erről van szó. Csakhogy pénzzel a palesztinok bajai nem orvosolhatók: a palesztin–izraeli ellentét ugyanis nem gazdasági okokra vezethető vissza. A válság gyökere az izraeli megszállás maga. Hiába öntenek pénzt számolatlanul a megszállt területekre, nem várható gazdasági fellendülés ott, ahol katonai ellenőrző pontok, útakadályok nehezítik a szabad mozgást, és mindennaposak a fegyveres összetűzések. Közben pedig az izraeliek további lakóházak építését határozták el Kelet-Jeruzsálemben. De terjeszkednek a zsidó telepesek Ciszjordániában is, és épülnek a „csak zsidóknak” fenntartott autóutak. Saeb Erekat, a palesztin tárgyalóküldöttség vezetője szerint, ha tovább folynak az építkezések a megszállt területeken, a békefolyamat ismét összeomlik. A párizsi donorkonferencia résztvevői is felszólították Izraelt az újabb települések építésének leállítására. De még ha ez megtörténne is (ami korántsem bizonyos), akkor is kérdés, mi lesz a több száz, már létező, és a nemzetközi jog szerint is illegális izraeli településsel? December 27- én Ehud Olmert izraeli miniszterelnök világosan Mahmud Abbasz értésére adta: a zsidó állam nem tesz engedményeket a ciszjordániai és a kelet-jeruzsálemi építkezések ügyében. De hát miféle megegyezés az, amikor is engedményeket csak a palesztinoktól várnak? Az USA palesztin-politikája Annapolisz óta kettős alapokon nyugszik. Egyrészt zöld utat adtak a zsidó államnak, hogy fokozza a katonai nyomást a Hamasz vezette Gázai övezet ellen. Másrészt a „mérsékelt”, vagyis komoly engedményekre is kész Abbasz-féle vezetést hatalmas összegekkel támogatják. De hiába, mert a legutóbbi közvélemény-kutatások eredményei szerint a Hamasz továbbra is töretlen népszerűséget élvez. A palesztin nép pedig nem bízik az annapoliszi békefolyamat eredményességében. De hát miért is bízna? A zsidó települések terjeszkedése, a Gázai övezet elleni blokád szigorítása és az egyre gyakoribb izraeli katonai támadások fényében ugyan miben is reménykedhetnének? Sajnos pillanatnyilag úgy tűnik, a Camp David-i, az oslói békefolyamat, valamint az Útiterv néven ismert kezdeményezés kudarca után az Annapoliszban megkezdett egyezkedés is zátonyra fut.

 Zábori László