vissza a főoldalra

 

 

 2008.01.18. 

Halálos reformok

Eredetileg az adott tevékenység jobb, hatékonyabb működését szolgáló megújulást nevezték reformnak, ám országunk jelenlegi urai ennek a szónak is alaposan megváltoztatták a jelentését. Manapság a reform a leépülés, a visszafejlődés, a működésképtelenség eufemisztikus szinonimájaként használatos fogalom, ami a neoliberális kormányzás brutálisan kegyetlen, szélsőségesen társadalomellenes lépéseinek magyarázkodó leplezésére szolgál. Akármelyik területét is nézzük életünknek, azt látjuk, hogy a kormányzati reformok által sújtott ágazatokban drasztikusan csökken a szolgáltatások színvonala. Az egészségügy reformjának következményeként manapság hosszú várólistára kerülnek a sürgős műtétre szoruló betegek, akiknek nagy része nem is éli túl a kényszerű várakozást. Aki viszont életben marad a műtétig, és szerencsésen át is esik rajta, megoldandó feladatok sokaságával szembesül az operáció után. Be kell szereznie ugyanis a gyógyulásához szükséges gyógyszereket, gyógyászati eszközöket, amelyeket a kórházak mostanában már nem igen biztosítanak. Még szerencse, hogy a lábadozó beteget néhány nap után már hazaküldik, mert így pénztárcáját kevésbé terheli meg a kritikán aluli szolgáltatásokért felszámolt kórházi napidíj. Közoktatásunk liberális szemléletű reformjainak következményeként a magyar középiskolások teljesítménye – több nemzetközi vizsgálat alapján – szánalmasan leromlott. Bár az olvasási és matematikai képességek tekintetében országunk kisiskolásai még a nemzetközi élvonalban találhatók, a tíz év felettiek teljesítménye kritikán aluli. A felső tagozatos képzés megreformálásának már beérett a gyümölcse, míg az alsósok oktatásának és nevelésének színvonalát jelenleg fejlesztik a béka feneke alá, többek között az olvasókönyvek megreformálásával és a buktathatatlansággal.

Különösen sok reformintézkedésen esett át az elmúlt években a MÁV is, aminek következtében a vidéki emberek túlnyomó többségének már nincs gondja a vasútra, hiszen felszámolták a falujába vezető vonalat. Ám ahol megmaradt a vasút – hála a reformnak -, ott sem biztos, hogy elindul a vonat. Szilveszter éjszakáján, illetve január 1-jén Budapesten és környékén hullott körülbelül két centiméter vastag hóréteg, ami télen teljesen szokványos, normális dolog. Ám a megreformált MÁV számára már ez a vékony hóréteg is leküzdhetetlen akadályt jelentett. Január 2-án, az év első munkanapján a rendkívüli időjárási helyzetre – két centiméteres hóréteg és mínusz három fok hőmérséklet – való hivatkozással nem indultak el az elővárosi vonatok, és több ezer ember késett el munkahelyéről a MÁV hibájából.

A reformokat illetően a fővároson belüli tömegközlekedésben is okozott néhány meglepetést az új esztendő. A díjemeléseket – most éppen tizenhárom százalék – már megszokhatták a budapestiek, de a havi bérlet megszűntetése, illetve harminc napossal való felváltása igazi újdonságnak bizonyult.

Valamikor, a liberális reformok jótéteményeit nélkülöző Kádár-rendszerben még úgy gondolták az illetékesek, hogy a dolgozók általában a munkabérük kifizetését követően vásárolnak BKV-bérletet. Mivel ez az időpont az emberek túlnyomó többségénél a hónap első napjaira esik, a havi bérlet érvényessége 5 nappal átnyúlt a következő hónapra is. Így például az az utas, aki harmadikán kapta meg a fizetését, minden gond nélkül megvásárolhatta ötödikéig a bérletét, nem kellett számolnia büntetéssel.

Most viszont az a helyzet, hogy a január 3-án vásárolt BKV-bérlet érvényessége február 2-án már lejár. Egy négytagú család esetében pedig az ilyenkor kifizetendő összeg meghaladja a húszezer forintot, ami a fizetés előtt egy nappal sokaknak már nem áll a rendelkezésére. A jeggyel való egynapi közlekedés viszont – főleg ha a család tagjai többször is átszállnak – akár néhány ezer forintba is belekerülhet. Hála a Demszky-féle fővárosi koalíció életidegen döntésének.

Ismerve a kormány szándékait, már most biztosra vehető, hogy 2008 a magyar társadalom további leépülését szolgáló reformok éve lesz. Az egészségbiztosítás átalakításának köszönhetően megtapasztalhatjuk a huszadik század első felének ellátási színvonalát, a tömegközlekedés távolsági és helyi járatainak ritkítása, felszámolása pedig megkímél minket az utazással törvényszerűen együtt járó kellemetlenségek nagy részétől. A reformok tehát folytatódnak, országunk normális működésének teljes felszámolásáig.

 Varga Imre