|
 2008.01.18.
Halálos
reformok
Eredetileg
az adott tevékenység jobb, hatékonyabb működését szolgáló
megújulást nevezték reformnak, ám országunk jelenlegi urai
ennek a szónak is alaposan megváltoztatták a jelentését.
Manapság a reform a leépülés, a visszafejlődés, a működésképtelenség
eufemisztikus szinonimájaként használatos fogalom, ami a
neoliberális kormányzás brutálisan kegyetlen, szélsőségesen
társadalomellenes lépéseinek magyarázkodó leplezésére szolgál.
Akármelyik területét is nézzük életünknek, azt látjuk,
hogy a kormányzati reformok által sújtott ágazatokban
drasztikusan csökken a szolgáltatások színvonala. Az egészségügy
reformjának következményeként manapság hosszú várólistára
kerülnek a sürgős műtétre szoruló betegek, akiknek nagy része
nem is éli túl a kényszerű várakozást. Aki viszont életben
marad a műtétig, és szerencsésen át is esik rajta, megoldandó
feladatok sokaságával szembesül az operáció után. Be kell
szereznie ugyanis a gyógyulásához szükséges gyógyszereket,
gyógyászati eszközöket, amelyeket a kórházak mostanában már
nem igen biztosítanak. Még szerencse, hogy a lábadozó beteget
néhány nap után már hazaküldik, mert így pénztárcáját
kevésbé terheli meg a kritikán aluli szolgáltatásokért felszámolt
kórházi napidíj. Közoktatásunk liberális szemléletű
reformjainak következményeként a magyar középiskolások
teljesítménye – több nemzetközi vizsgálat alapján – szánalmasan
leromlott. Bár az olvasási és matematikai képességek tekintetében
országunk kisiskolásai még a nemzetközi élvonalban találhatók,
a tíz év felettiek teljesítménye kritikán aluli. A felső
tagozatos képzés megreformálásának már beérett a gyümölcse,
míg az alsósok oktatásának és nevelésének színvonalát
jelenleg fejlesztik a béka feneke alá, többek között az olvasókönyvek
megreformálásával és a buktathatatlansággal.
Különösen
sok reformintézkedésen esett át az elmúlt években a MÁV is,
aminek következtében a vidéki emberek túlnyomó többségének
már nincs gondja a vasútra, hiszen felszámolták a falujába
vezető vonalat. Ám ahol megmaradt a vasút – hála a reformnak
-, ott sem biztos, hogy elindul a vonat. Szilveszter éjszakáján,
illetve január 1-jén Budapesten és környékén hullott körülbelül
két centiméter vastag hóréteg, ami télen teljesen szokványos,
normális dolog. Ám a megreformált MÁV számára már ez a vékony
hóréteg is leküzdhetetlen akadályt jelentett. Január 2-án,
az év első munkanapján a rendkívüli időjárási helyzetre
– két centiméteres hóréteg és mínusz három fok hőmérséklet
– való hivatkozással nem indultak el az elővárosi vonatok,
és több ezer ember késett el munkahelyéről a MÁV hibájából.
A
reformokat illetően a fővároson belüli tömegközlekedésben
is okozott néhány meglepetést az új esztendő. A díjemeléseket
– most éppen tizenhárom százalék – már megszokhatták a
budapestiek, de a havi bérlet megszűntetése, illetve harminc
napossal való felváltása igazi újdonságnak bizonyult.
Valamikor,
a liberális reformok jótéteményeit nélkülöző Kádár-rendszerben
még úgy gondolták az illetékesek, hogy a dolgozók általában
a munkabérük kifizetését követően vásárolnak BKV-bérletet.
Mivel ez az időpont az emberek túlnyomó többségénél a hónap
első napjaira esik, a havi bérlet érvényessége 5 nappal átnyúlt
a következő hónapra is. Így például az az utas, aki harmadikán
kapta meg a fizetését, minden gond nélkül megvásárolhatta ötödikéig
a bérletét, nem kellett számolnia büntetéssel.
Most
viszont az a helyzet, hogy a január 3-án vásárolt BKV-bérlet
érvényessége február 2-án már lejár. Egy négytagú család
esetében pedig az ilyenkor kifizetendő összeg meghaladja a húszezer
forintot, ami a fizetés előtt egy nappal sokaknak már nem áll
a rendelkezésére. A jeggyel való egynapi közlekedés viszont
– főleg ha a család tagjai többször is átszállnak – akár
néhány ezer forintba is belekerülhet. Hála a Demszky-féle fővárosi
koalíció életidegen döntésének.
Ismerve
a kormány szándékait, már most biztosra vehető, hogy
2008 a
magyar társadalom további leépülését szolgáló reformok éve
lesz. Az egészségbiztosítás átalakításának köszönhetően
megtapasztalhatjuk a huszadik század első felének ellátási színvonalát,
a tömegközlekedés távolsági és helyi járatainak ritkítása,
felszámolása pedig megkímél minket az utazással törvényszerűen
együtt járó kellemetlenségek nagy részétől. A reformok tehát
folytatódnak, országunk normális működésének teljes felszámolásáig.
Varga Imre
|
