|
 2008.01.25.
Gondolatok
Csiffáry Tamás Széchenyi könyvéről
Az alkotó embert népszerűsíteni, hasznos tevékenységét
megismertetni, közel vinni szellemét az ifjúsághoz, küldetés.
Ahogy a szülő gyermekeivel a jövőt készíti elő, úgy a
pedagógus, az író és a kiadó is a jövőt szolgálja munkájával
a jelenben, mert a jelen alapjaira lehet csak a jövőt építeni.
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe, amikor
leemeltem a polcról és végigpörgettem a Széchenyi Istvánról
készült, számomra ismeretlen, új kötetet. Keménytáblás, jó
minőségű papír, sok kép: állapítottam meg, majd kifizettem
a nem kevés pénzt a kötetért tüzetesebb átvizsgálás nélkül,
mert sietnem kellett. Hazatérve elővettem a könyvet, forgattam,
beleolvastam, és egyre bosszúsabb lettem. Örömmel veszek
kezembe minden újonnan megjelent, Széchenyiről szóló könyvet,
hogy majd megállapítsam: ez nyújtott új ismeretet, ez nem, de
korrekt munka. Nem örülök viszont, ha összeollózott,
semmitmondó művel találkozom. Az igénytelenség, a felületesség
uralkodott el az egész könyves szakmában.(Tisztelet a kivételnek!)
Betört a piacra egy új szemlélet: a kultúra áru, és
megteremtődött hozzá a tőke, a tőkét mozgatók tábora, akik
megosztották a hagyományos alapokra épült könyves szakmát.
Ezek nagy része távol áll a könyvtől, csupán tartják kezüket,
hogy a befolyó nyereséget felfogják. Ehhez automatikusan jött
az a könyvíró csapat, aki szintén felfedezte az igénytelenségből
eredő „ minden eladható,
csak szépen legyen csomagolva” óriási lehetőséget. És a
megcélzott vásárlók egy része úgy veszi most is a könyvet,
mint régen: méterre és színre.
Hiszen a mai technikai lehetőségek mellet a gyanútlan,
felületes de jó szándékú vásárlót is el lehet kábítani a
jó minőségűnek tűnő - keménytábla, jó papír, sok színes
kép - áruval, ha megbízik a számára ismeretlen szerzőben,
csak azért, mert a neki kedves témáról irt könyvet, amivel
meglepi majd kedves hozzátartozóját. És az esetek többségében
valóban meglepődik a megajándékozott, csak erről már nem értesül
az ajándékozó. Mert az ajándékba kapott „lónak” is meg
kellene nézni a fogát, ha dolgoztatni akarnak vele, mert kiderülhet,
hogy csak a bőre képvisel értéket.
A kötet 113 oldala 25 fejezetre van osztva. A képek
közé két hasábba van a szöveg tördelve. A képek csoportosítását,
minősítését az alanti felsorolásban saját megítélésem
szerint végeztem:
1./Ruhák, pecsétek, dokumentumok, újság-könyv címlapok,
kéziratok, kártya stb. (23 kép). Fölösleges Mária Terézia
vagy I. Ferenc arany bullája. Szintén értelmetlen bemutatni
olyan dokumentumot mely olvashatatlan vagy nem tartozik a tárgyhoz,
mint például Görgey aláírása.
2./Város és tájképek (20 kép) nagy számban
jelennek meg. Nem mondanak semmit, a töredéke elég lett volna.
Felesleges a pesti árvizet háromszor bemutatni.
3./Értelmetlen, olyan személyek bemutatása, akikről
a szöveges részben nincs említés téve, noha Széchenyi köréhez
tartoztak. A 9. oldalon Lady Selina Meade vagy az 54. oldalon
Zichy-Ferraris Melanie grófnő.
4./Nem a kötetbe való képek, mint Károlyi Sándor,
Apponyi Albert, Mária Terézia, vagy a Sikló, mert az Széchényi
Ödönhöz köthető.
5./Kétszer közölt képek, a 9. és a 92. oldalon
az isaszegi csata jelenete, a 10. és az 58. oldalon a Városháza,
de kétszer kerül közlésre a családi és a magyar címer is.
6./A Magyarország Műkincsei c. 1896-os millenniumi
kiállítási katalógus II. kötetéből 17
átvett kép, szintén nem a kötetbe való, mert az
eredeti képek, aláírása van meghamisítva. A 36. oldalon:
Korabeli, nemesi kúria belső tere felírat helyesen: XVII. sz.-i
magyar lakószoba. A 40. oldalon: A korabeli arisztokrácia luxuséletének
emlékei felírat helyesen, Magyar ónmázas és holicsi edények
a XVII-XVIII. sz.-ból. A 48. és 50. oldalon: Reformkort idéző
épület a századvégről felírat helyesen, Reneszánsz épület
homlokzata. Az 59. oldalon: Pázmány Péter hatott a reformkorra
felírat helyesen, Pázmány Péter. A 65. oldalon: A paraszti
gazdaságok szerszámai felírat helyesen, Pásztorkészségek. A
71. oldalon: Paraszti eszközök felírat helyett, Kaszák az
1848-49-es szabadságharcban.
7./Személyek, akik többször is szerepelnek, de
szerintem elég egy, esetleg két kép Kossuth 5, Deák 3, Eötvös
3, Wesselényi 3, Széchenyi Ferenc 4, József nádor 4, Batthyány
3, Vörösmarty 2, István nádor 2, Görgey 4, és Petőfi 6
alkalommal szerepel. Több esetben a kiválasztott személyről közölt
kép nem a legmegfelelőbb.
8./ Személyek, akik feleslegesek a könyvben,
esetleg egy képpel jelölhetők: Batsányi János (elemi
szarvashiba, hogy Batsányi Jánost Ferencnek keresztelte át),
Trefforr Ágoston, Virág
Benedek, Andrássy Gyula, Vasvári Pál, Tisza Kálmán, Nagysándor
József, Dembinszky Henrik, Damjanich János, Kmetty György, Bem
József, Paszkievics, Jelasics, Windischgraetz. Ferenc Józsefet
kimondottan szeretheti a szerző, mert kilencszer szerepel a könyvben.
9./ Találtam ún. töltelék képet, mint a 10.
oldalon, Jelenet a francia háborúból, a 21. oldalon, XIX. századi
főúri viselet, a 38. oldalon A magyarok Kiev előtt című Vágó
Pál festmény, a 41. oldalon Lavotta János derékképe.
Az alábbi képeknél nem értelmezhető a képaláírás:
a./A 60. oldalon látható: V. Ferdinánd a királydombon
Pozsonyban, az 1830-as évben. Festette Weber Henrik. A kép
alatt: Az ilyen jelenetektől óvta Széchenyi a magyar rendeket.
b./A 87. oldalon a Mária Teréziát ábrázoló kép
alatt a következő szöveg olvasható: A Vitam et Sanguinem allegóriája
itt már mást jelent.
c./A 90. oldalon a Révész Imre festette kép címe,
Petőfi a nép között és nem a Petőfi a nép fia.
d./A 49. oldalon a Bakócz kápolna látható,
alatta a következő felirattal: A katolikus klérus egyik gyűlőhelye
a Bakócz kápolna.
e./ A 74. oldalon lévő kép helyes felirata:
Fegyvercsoportozat: középen Báthory István lengyel király
kardja és arcképe. A herceg Czartoryski múzeumból, Krakkóból.
Helyette a következő felirat olvasható: Báthory István
fegyverei és arcképe: a hős közelmúlt szintén sok fejtörést
okozott a haladás híveinek.
Az írott rész egy közepes szintű középiskolai
tanuló feleletére emlékeztet. Sok a régi könyvekből kiemelt
sztereotip elszólás, sok a helyesírási hiba, sajtóhiba, és
található tárgyi tévedés is, mint pl.: nem a Lovakrul című
könyve az első nyomtatásban megjelent írása. A 22. oldalon
Apponyi Albert helyett György, 1808-
1899. A
64. oldalon a Magyar Országos Gazdasági Egyesület helyesen Országos
Magyar Gazdasági Egyesület, az OMGE. A 114. oldalon, csak
mostoha fiai Rezső és Géza. Fontoskodó, pongyola a fogalmazás,
mely úgy tűnik, mintha új megközelítése lenne a témának,
de nem több modoros kijelentéseknél. Ahol a szerző nem
boldogul a „tömörítéssel”, ott idézettel próbálja elérni,
az előírt szöveg penzumot. Sok esetben a pár soros saját szöveg
mellett 10-15 soros idézet teszi ki a fejezet írott részét. Így
az olvasót bizonyos, hogy nem viszi közel Széchenyihez, ami érthető
is, hiszen elmélyült felkészültség nélkül nem lehet egy témát
tömöríteni, hogy még értéket is képviseljen. De a tömörítés
mellett az idézeteket kellett volna jobban megválogatni, hogy Széchenyi
egyénisége, az ember kerüljön inkább előtérbe, és a ténykedését
mozgató szellemiség domborodjon ki. Nem lenne szabad kihagyni,
illetve nem szó szerint idézni az akadémia alapításánál
„többféleképpen” lejegyzett felajánlás egyik változatát.
Lényeges, gondolkozását meghatározó az angliai útjának
tapasztalata, hogy mit érdemes az angoloktól tanulni: alkotmány,
gépek, lóverseny. Feltétlen kellett volna írni a gázfejlesztő
gépről és a beszállítás körülményeiről is.
Lehetne sorolni a hiányosságokat, mint például,
hogy nincs képjegyzék, de hiánya érthető. Nehezen használható
Széchenyi István műveinek listája Tudom, hogy az ajánlott
vagy felhasznált irodalom kiválasztása esetleges, meghatározza
a szerző személyisége, de ezen esetben nagyobb figyelemmel, és
nem ötletszerűen sokkal használhatóbb jegyzéket állíthatott
volna össze, amit az átlag olvasó is haszonnal forgathatna.
Lapozva a könyvet, nem tudtam eldönteni, mi célból
és kinek készült a könyv. Ismeretterjesztő, képregény, képeskönyv
vagy album? Egyik műfajra sem lehet ráhúzni, mert messze
elmarad a könyv szellemi és tartalmi színvonala a műfaji követelményektől.
Általános iskolásoknak nem megfelelő a főszereplő bemutatása.
Középiskolai tanuló, ha csak ennyit tud Széchenyiről, alig érdemel
kettesnél többet feleletére. Felnőtt, ha a könyvből akarja
megismerni Széchenyit, az utolsó lapok után biztos, hogy nem a
legnagyobb magyarként, hanem csak egy közepes történelmi személyiségként
tartja számon. Hibaként említem még a képek szerkesztését
is. Sok kép nem a megfelelő helyre került, távol az írott-hivatkozott
résztől, ami érthető, hisz a töltelék képeket is el kellett
helyezni. Ezért azt érzi az olvasó, hogy a képszerkesztés ötletszerűen,
esetlegesen, a képek méretét figyelembe véve történt.
Ízléstelen a
73. a
77. és a 81. oldalon látható színes kép, különösen a József
nádort elhagyni vagy rászállni készülő galambbal. A mai
technikával értékes és a címszereplőhöz méltó képeket
lehetett volna közölni.Kiemelten szükséges foglalkozni
bizonyos képek elhelyezésével, mert olyan ízléstelenül kerültek
felhasználásra melyet, nem lehet szó nélkül hagyni.
Az
első címlap színes képén nem kellett volna Széchenyi homlokára
írni a szerző nevét és a könyv címét. Ugyanezen lap belső
oldalán, homályos képen, idősebb női alak látható. Kit ábrázol?
A belső címlapon a szerző és a cím alatt a cenki sír látható.
Ez csúcsteljesítmény. Ezen lap belső oldalára került
tartalomjegyzék, de hogy kicsit színes legyen, egy golgotai
jelenetre nyomtatták.Mindezt betetőzi a 117. oldal képanyaga,
ahol egy Széchenyiről elnevezett gőzhajó balesetét, felrobbanását,
ábrázoló képet helyezett el a szerkesztő De még ezt az ízléstelenséget
is felülmúlta a bal sarokba lévő másik kép, melynek aláírása:
Ferenc József királlyá koronázása. Ez a másik csúcsteljesítmény!
El lehet e hibákat követni véletlenül? Nem Tudom. A 118.
oldalon sem volt szerencsés az impresszum beszerkesztése az arc
mellé. Igaz itt nem az alakra került a felírás, de kevésbé
lenne zavaró, ha az alsó jobb vagy baloldalra nyomták volna a
minden könyvben külön lapon megjelenítendő „könyves
adatokat.”. (Megjegyzés: Nem a könyves Szántó Imrét és
generációját sírom vissza, mert az utánuk jövők méltó
folytatói munkásságuknak és az óta is születtek könyvköltemények,
de a könyvnek vissza kellene adni szellemi-esztétikai funkcióját.)
2005-ben az Apáczai Kiadó megjelentetett egy könyvet Széchenyiről.
Bánhegyi Ferenc: gróf Széchenyi István címmel. A kiadvány számomra
egy könyvészeti remekmű! A 200. évfordulóra sem jelent meg
ilyen – szellemi és anyagi – minőségű könyv a legnagyobb
magyarról. Találtam a kötetben hiányosságokat, egy-egy
szobornál, műalkotásnál nem szerepelt az alkotó neve, de
jelentéktelenségüknél fogva nem tartottam érdemesnek e hibák
felhánytorgatását. A szöveg korrekt, és ismeretet nyújt
kisiskolásnak-felnőttnek egyaránt. Képanyaga gazdag, jól
szerkesztett és magas minőségi színvonalú. Talán erről a könyvről
kellett volna írni egy dicsérő kritikát, és Csiffáry Tamás
„művét” meg sem említeni. Mivel az általam kritizált
munka színvonala nem méltó Széchenyi személyéhez, kényszert
éreztem megírni véleményemet. Egyet viszont el kell ismernem:
a könyv tárgyi minőségét. Több százszori átforgatás után
sem esett szét a kötet. Bírja a gyűrődést.
Egervölgyi
Dezső
|
