vissza a főoldalra

 2008.01.25. 

Kiss József: Az angyalok nem sírnak

(Főnix Művészeti Műhely)

Kiss József drámájának ősbemutatóját a Turay Ida Színház produkciójaként, a szerző rendezésében az 56-os Forradalom jubileumi évében, 2006. október 15-én tartották a pesterzsébeti Csiliben, majd a díszbemutatóját október 20-án az akkori nevén KUSZÁ-ban, a mai Klauzál Gábor Művelődési Központban. Kiss József neve ismerősen csöng a színházat szeretők körében, játszik is, ugyanakkor rendez is, darabokat is ír, jelenleg a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője. Nem ezzel a színművével debütált, jó tíz évvel ezelőtt, 1994-ben a Fantomok és rajongók című drámájával megnyerte a Tatabányai Jászai Mari Színház drámapályázatát. Az angyalok nem sírnak című drámáját, aminek a „Játék az élettel, 1956 emlékére” alcímet adta, 2005-ben, önmaga „gyönyörűségére” írta. Adatgyűjtés közben járta a könyvtárakat, így számtalan visszaemlékezést olvasott el, felkereste a még élő szabadságharcosokat, elbeszélgetett velük, és ezután állt össze a fejében ez a mű. Nem csak a Forradalomnak szeretett volna emléket állítani, hanem általános emberi viselkedésformákat, a győzelem és az együvé tartozás felemelő, boldog perceit, ugyanakkor a vereség, a rabság és a kiszolgáltatottság okozta jellembeli torzulásokat is akarta vizsgálni. A Forradalom 51. évfordulója tiszteletére, 2007 októberében egyidejűleg három teátrum is műsorára tűzte Kiss József ( alsó képünkön) alkotását: a szolnoki színház, ahol a rendezés feladatát is magára vállalta, a Főnix Művészeti Műhely, amelynek előadását Bicskei Kiss László rendezi és a Soproni Petőfi Színház, ahová a Turay Ida Színház produkcióját vitték el. A Főnix Művészeti Műhely társulata 2006. október 24-én, a fővárosi Gutenberg Művelődési Otthonban tartotta Kiss József darabjának a premierjét, és 2007 októberében három alkalommal újra eljátszották, egyszer Szentendrén és kétszer az R. S. Színházban, mivel nincs önálló épületük, ezért tartják előadásaikat más-más helyen. 

Az angyalok nem sírnak története az 1956-os Forradalom fényes napjaihoz kötődik, cselekménye ugyanabban a térben, egy szép nagypolgári lakás tágas szobájában zajlik mégpedig két időpontban. Az egyik dátum – az első felvonásé – október vége, a diadalt arató forradalom bizakodással, reményekkel teli ideje, amikor a szabadságukat visszaszerző emberek öntudatosan, felemelt fejjel tekintenek a jövőbe, a második felvonás időszaka pedig december eleje, amikor már csak a legelszántabbak bizakodnak és hiszik el, hogy van még értelme a harcnak, a lakosság zöme azonban elvesztette minden reményét. Mayer Ernő, az ÁVH kötelékébe tartozó magas rangú tiszt az első részben menti az irháját, ezért csomagol pánikszerűen és semmisít meg iratokat. Ez az ember engedelmes, nem gondolkodó, hű szolgája a Rákosi-rendszernek, nem érzi magát bűnösnek, és csak a revánson jár az esze. A hozzá hasonlóan elbutított, 20 év körüli lánya, Ilona is a megbukott diktatúra feltétlen híve. Ennek a darabjaira hullott famíliának tagja még Mayer igencsak mutatós második felesége, Zsuzsa, aki ezt a velejéig romlott, hazug világot nem bírja elviselni, ezért az italozásba menekül. A családfő távozása után két felkelő toppan be: Hadközeg, aki a húszas éveit éppen csak elhagyta, és a még kiskorú Göndör. Kinézték ezt a lakást, mert az ablakból tökéletesen rálátnak a széles utcára, ahol a szovjet tankok jöhetnek, és ők molotovkoktéllal várják azokat. Két homlokegyenest más világ feszül egymásnak, és mégis, a két fiatal, Ilona és Hadközeg között szerelem szövődik. A második felvonásban már csak a forradalom utóvédharcai zajlanak, Mayer alezredes visszatért a hatalomba és a lakásába, fröcsög a gyűlölettől, sistereg benne az indulat és a bosszúvágytól liheg. Ilona lelki beteg, mert az orvlövészek a szeme láttára terítették le az ablakukban álló Göndört. Apja nem képes felfogni, hogy az „ő lánya” miként állhatott át az „ellenforradalmi csőcselék” oldalára, nem érti Ilona fájdalmát, női szeszélynek gondolja, ezért hol ráripakodik, hol meg babusgatja. A súlyosan sebesült Hadközeg Nyugatra akar szökni, visszajön Ilonáért, aki elmenne a fiúval, de Mayer nem engedi el a lányát, inkább mindkettejüket lelövi. Az angyalok nem sírnak elementáris erővel hat a nézőre, de ezt nem csupán tartalmával, hanem a színészek játékával éri el. Bicskei Kiss László elismerésre méltóan alakítja a fafejű, korlátolt Mayer Ernőt. Boldizsár Tünde személyesíti meg az iszákos Zsuzsát. Ilonát, az életét a szerelem hatására átértékelő egyetemistát Hartai Laura ( felső képünkön) nagyszerűen jeleníti meg. A két különböző korú felkelőt Makay Gábor, Farkas Zoltán viszi fel a színre. Kiss József drámája két napba sűríti bele a Forradalom történetét. Ez a kétszer 24 óra azonban mint cseppben a tenger, úgy mutatja be a szabadságharcot megelőző terrort, az „emelkedő nemzet” akaratnyilvánítását és a kommunisták kíméletlen megtorlását. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy miért játsszák egyszerre három színházban is.

 Dr. Petővári Ágnes