|
 2008.07.11.
Megemlékezés a Hősök terén
Sokan
vélik úgy, hogy 1988. június 27-e mérföldkő volt a
„rendszerváltás” felé vezető úton. Nem is alaptalan ez a
vélemény, hiszen 1956. november 4-e óta ezen a napon fordult elő
először, hogy egy előre bejelentett, és hatalmas tömeget utcára
vivő ellenzéki megmozdulást mindennemű beavatkozás nélkül
hagyott a kommunista rezsim és annak rendőrsége. Az akkori tüntetés
a Ceaucescu-diktatúra által elhatározott erdélyi falurombolás
ellen emelte fel a szavát. A magyar értelmiség vezetői – élükön
Csurka István íróval – hatalmas megmozdulásukkal jelezték:
nem hagyják ledózeroltatni erdélyi, székelyföldi testvéreink
élőhelyét. Ennek a máig nagy hatású tüntetésnek a 20. évfordulójára
emlékeztek a szervezők, ám a megmozdulást a jelenlegi helyzet
is indokolttá tette. A tüntetésen ugyanis a napjainkban
tapasztalható magyarországi falurombolás és nemzetgyalázás
ellen, valamint az előre hozott választások érdekében is szót
emeltek. A húsz évvel ezelőtti tüntetés vezérszónokai közül
többen most is megjelentek és rövid beszédet mondtak a Hősök
terén. Elsőként dr. Nagy László lépett a mikrofonhoz. Beszédében
a nemzet egységének fontosságát hangsúlyozta. „Nagyon
fontos tisztában lennünk azzal, hogy nem vagyunk feldarabolhatók!
Egy az Istenünk, egy a kultúránk, egy a nyelvünk, egy a hazánk!”
– szögezte le. Ezt követően nemzeti érdekű politikai
programot vázolt fel, melynek legfontosabb pontjai közé a
parasztság „helyzetbe hozását”, a magyar vidék tudatos
fejlesztését, az értelmiség megbecsülését, és az elcsatolt
területek – azon belül is főleg Erdély – sorsának kérdését
sorolta. „Erdély nélkül nincs Magyarország, Magyarország nélkül
nincs Erdély” – nyomatékosította végül! Dénes János
’56-os szabadságharcos szerint a székelyföldi magyarok irányába
megnyilvánuló anyaországi szolidaritás és az együttérzés közös
megjelenése eredményezte az 1988-as hatalmas tüntetést.
„Amikor kiderült, hogy Ceaucescu és diktatúrája milyen galádságra
készül a székely falvak ellen, őfelsége, a magyar nép benyújtotta
igényét az ÉLETRE!” – foglalta össze a húsz évvel ezelőtti
tüntetés kiváltó okát Dénes János, aki felszólalásában
arra is felhívta a figyelmet, hogy sajnos napjaink anyaországi
helyzete is indokolttá teszi az emlékezést és demonstrációt.
Fónay Jenő is a jelenlegi állapotok tarthatatlanságát emelte
ki rövid beszédében. „Figyelembe véve országunk mostani közállapotát,
ki kell jelenteni, hogy többször kellene hallatnunk a hangunkat,
többször kellene a mostanihoz hasonló rendezvényeket szerveznünk.”
Az egykori 56-os hős afeletti szomorúságának adott hangot,
hogy most nem látja azt az össztársadalmi megmozdulást, összefogást,
amely húsz évvel ezelőtt tapintható, érzékelhető volt.
Pedig nagy szükség lenne rá, mert mint mondta: „Sajnos nagyon
nagy a baj Magyarországon!” A rendezvényt – melyen az említetteken
kívül személyesen részt vett még Zétényi Zsolt és Dragon Pál
is – támogatásáról biztosította és levélben üdvözölte
Tőkés László református püspök, EU-képviselő. A beszédek
előtt, közben és után színvonalas műsort is láthattak a Hősök
terére látogató emlékezők. Balogh Márton népdalénekes
nyitotta és zárta az ünnepséget a Himnusz és a Szózat eléneklésével.
A segesvári Kikerics együttes, valamint a dicsőszentmártoni Kökényes
néptánc-együttes népviseletben bemutatott erdélyi táncai
osztatlan sikert arattak a közönség soraiban. Rajtuk kívül Agárdi
László színművész Wass Albert verseket szavalt, Róka István
operaénekes a legszebb nemzeti érzelmű operák betétdalaiból
énekelt. Györgyfi József, a Győri Nemzeti Színház magánénekese
az Estharang és a Mienk e föld c. műdalokat adta elő , Budai
Ilona Magyar Örökség Díjas művésznő népdalokat énekelt és
fellépett zenekarával Ökrös Csaba is. A tízéves
fiatalembert, aki Wass Albert Láthatatlan lobogóját szavalta,
mindenki a szívébe zárta.
Kovács Attila
(Csurka István ünnepi beszédét a Magyar Fórum hetilap
2008. július 3-ai számában olvashatják.)
|
