|
 2008.07.11.
Gabriele Kuby : Kulturális forradalom a nemiség átértelmezéséért
A köztudat
háta mögött egy olyan „kulturális forradalom” zajlik,
amely a társadalmon belső szerkezetének leglényegét akarja
megváltoztatni. A cél: fokozatosan fellazítani a nő és a férfi
identitását, a házasságon, családon, anyaságon és apaságon
alapuló szexuális normákat és társadalmi formákat. Ezt a
kulturális forradalom a társadalmi nemeket a szakpolitikák segítségével
egyenlővé akarja tenni, de a valóságban azonossá tenné.
Magyar kifejezés híján, sok helyen az angol „gender
mainstreaming” kifejezést találjuk.Ennek az irányvonalnak az
a lényege, hogy aktív politikai tevékenységen keresztül társadalmi
élet fősodrába a nemiség terén egy új felfogást állít:
nincsenek többé férfiak vagy nők, csak új „nemiséggel
rendelkező személyeket”. Korábban a „nem” (latinul genus)
nyelvtani szakszó volt, amely a szavak hím-, nő-, vagy semleges
nemére utalt, míg a „sex”a férfi, illetve a nő férfi,
illetve női identitására vonatkozott. Ez az új nemi perspektíva
éppen ezt az identitást akarja megszüntetni. Ez a meggyőződés
egy önmagában zárt rendszer: Azt állítja, hogy a két nem
csupán társadalmi konstrukció. Véleményük szerint a biológiai
különbségeknek nincs jelentőségük a személyiség alakulásában,
sem a szexuális orientációban, vagyis szerintük a társadalmi
nem eltérhet a biológiai nemtől. Úgy gondolják, hogy ennek
megfelelően minden egyes ember személyi szabadságának része
saját nemének és szexuális orientációjának megválasztása.
Ennek eredményeképpen nem kettő, hanem legalább hat nem létezne:
férfi és nő, és mindkettő heteroszexuális, homoszexuális és
biszexuális változatban. Az eredmény egy természeti adottságaitól
megfosztott, emancipált emberi lény.
A valóság ilyen mértékű torzításának, a természet
figyelmen kívül hagyásának filozófiai háttere a
relativizmus, amely az objektív valóság létezését tagadja.
(További olvasnivalót a relativizmusról itt található). Marx
és Engels társadalmi osztály nélküli utópiája is, amely a férfi
és a nő egyenlőségét hirdette, ebben az ideológiában gyökerezik.
Engels ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a történelem folyamán
az első társadalmi osztályok kialakulása a monogám házasság
kifejlődésével és azon belül a férfi és a nő ellentétével
esik egybe, az első társadalmi szintű elnyomás pedig a férfiak
a nőkön való elnyomásával. Simone de Beauvoir nem elégedett
meg a férfiak és nők közötti egyenlőség küzdelmével,
hanem a férfi és a nő biológiai nemének létezését is
tagadta. Ezzel kapcsolatosan úgy fogalmazott, hogy a nők nem
annak születtek, hanem azzá váltak. Korunk jellemzője, hogy
tagadja a két emberi nem biológiai identitásának egzisztenciális,
társadalmi és kulturális jelentőségét, és társadalmi szintű
machinációval minden lehetőséget felhasznál arra, hogy egy
felülről lefelé, hierarchikus módon működő kulturális
forradalommal önkényesen megsemmisítse a férfi és a nő
identitását, amely a történelem folyamán több ezer év alatt
alakult ki.
Ha a férfi és a női biológiai identitás leépült, már
semmi sem gátolja az intézmények és társadalmi szerepek megszűntetését.
Minthogy a bipoláris szexualitás a társadalom minden terén
jelen van, a pusztítás mindent veszélyeztet: a házasságot, a
családokat, az apaságot, az anyaságot, a nevelést, a nyelvet,
a munkát, a kultúrát és a vallást. Nevezzük ezt nemtelenítésnek.
Az 1995-ben Pekingben az ENSZ negyedik alkalommal rendezett
konferenciát a nők helyzetéről. Ezen elfogadtak egy cselekvési
programot, amely ugyan a nemzetközi jognak szerint nem kötelező
érvényű, azonban az azt követő tíz évben 191 ország aláírta
azt, és konkrét politikai lépésekkel gyakorlatba is ültette.
Ennek a programnak egyik célkitűzése az, hogy teljes egyenlőség
alakuljon ki a férfiak és a nők között mind a munkához
kapcsolódó területeken, mind a háztartásban és gyermeknevelésben.
Ennek megfelelően a nőknek kell betölteniük a munkahelyek 50
százalékát, amely érvényes a vezető állásokra is, a férfiakat
pedig ugyanilyen arányban kényszerítenék arra, hogy gyermekük
mellett legyenek. Az egyenlőség jogos kérdése a matematikai
egyenlőség erőltetésével mára a nők identitása ellen
fordult. A különbözőséget egyenlőtlenséggé értelmezték
át, az egyenlőtlenség pedig igazságtalanságot jelent számukra.
Az ideológusok nem törődnek a férfiak, a nők, a
gyermekek vágyaival és személyes elképzeléseivel. Olyan
szavak, mint a házasság, a család, az anya, az apa vagy a
gyermekek már említésre sem kerülnek a cselekvési programhoz
tartozó dokumentumokban. A nemi egyenlőséget hangsúlyozó irányvonal
minden nőre a dolgozó, családi kötelékkel nem rendelkező női
"ideált" akarja ráerőltetni. Az 1999-es Amsterdami
Szerződés 2. és 3 cikkelye szól a nők és a férfiak egyenlőségének
elérésről, illetve az egyenlőtlenségek megszűntetéséről.
A 2000-ben Nizzában előterjesztett alapvető jogok chartájának
23. cikkelyében már célkitűzésként szerepel a férfiak és a
nők közötti egyenlőség biztosítása. A férfiak és nők
lehetnek egyenlők, de ugyanakkor nem egyformák. (A férfi és a
nő természete eltér egymástól, és céljaik sem azonosak.)
2006. január 11-én az Európai Parlamentben elfogadásra
került a homofóbiáról szóló határozat. Ebben a homofóbia,
amely "idegenkedés a homoszexualitástól és a leszbikus,
meleg, biszexuális és transznemű (LGBT) személyektől",
ugyanarra a szintre került, mint a rasszizmus, az idegengyűlölet
és az antiszemitizmus. Nem egyenlő dolgok váltak ezzel egyenlőkké.
A szexualitás - a faji hovatartozással, a bevándorlói státusszal
vagy a vallással ellentétben - a morális-normatív valóság része,
amelyről egy szabad társadalomban minden személy magánéletétől
függően szabadon dönthet. A határozat ezzel kapcsolatosan úgy
fogalmaz, hogy "mind uniós, mind tagállami szinten további
intézkedésre van szükség a homofóbia megszüntetése érdekében"
"oktató jellegű tájékoztatással – mint például az
iskolákban, az egyetemeken és a médiában a homofóbia ellen
tartott kampányokkal –, valamint közigazgatási, bírósági
és jogalkotási eszközök révén". Ilyen módon a társadalom
aktív "homoszexualizálódásával" szembeni ellenállás
bűnténynek lesz tekinthető.
A nemi egyenlőségért való küzdelem mai irányvonala
1995 óta példanélküli előretörést mutat. Ma már a legtöbb
nyugat-európai egyetemen oktatják a nemek közötti egyenlőség
elméletét. Minden állami bürokráciában és intézményrendszerben
létezik már nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó ügynökség.
A valódi csatát a következő generációk fogják megvívni.
Ebben az összefüggésben fontos jelentősége lesz a szexualitás
oktatásának: a gyerekeket már általános iskolás kortól
kezdve fogják a hivatalos oktatási kereteken belül szavakkal és
képekkel korai szexuális tapasztalatra motiválni és a védekezés
szakembereivé kiképezni, és itt az abortusz biztosan mint a
problémamentes lehetőség fog megjelenni.
A nemek közötti egyenlőség ideológiája a tudományos
racionalitás ideáljával visszafejlődés a felvilágosodáshoz
képest. A nemek közötti egyenlőség elméletének tudományos
volta mindössze abban áll, hogy képviselői - akik többségükben
nők – egyetemei oktatók. Azonban figyelmen kívül hagyják az
agykutatás, a szociológia és a pszichológia eredményeit,
amelyek mind a férfi és a női nem közötti tagadhatatlan különbséget
és a két nem egymást kiegészítő voltát támasztják alá.
A nemek közötti egyenlőség mai irányvonalának idelógiai
jellege kitűnik a következő ellentmondásokból. Küzdenek a férfi
és nő közötti házasság ellen, ugyanakkor a homoszexuálisok
közötti együttélést a házassággal egyenrangúvá akarják
tenni; küzdenek a családok ellen, ugyanakkor ki akarják
harcolni a homoszexuálisoknak az örökbefogadás jogát; azt
hirdetik, hogy a nemiség és a nemi irányultság mindenkinek a
magánügye, ugyanakkor minden olyan lehetőséget, amely a
homoszexuális hajlam gyógyítását segítené, meg akarják szűntetni.
A nemek közötti egyenlőség mai irányvonala egy totalitárius
jellegű kulturális forradalom, amely a családok felbomlását
tovább erősíti, és ilyen módon a következő generációk jövőjét
még inkább besötétíti.
(Forrás: Igen)
|
