|
 2008.07.11.
Biblikus szimpózium Esztergomban
Nemzetközi
Ökumenikus Biblikus Szimpóziumot tartottak a Biblia éve alkalmából
június 23-25. között Esztergomban, a Szent Adalbert Képzési,
Lelkiségi és Konferenciaközpontban. A résztvevőket az első
napon a Bazilikában megtartott áhítaton Erdő Péter
esztergom-budapesti érsek és D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus
püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke köszöntötte. A
konferencia előadói az első munkanapon a kánon és az exegézis
kérdéseivel, a második munkanapon – közelítve a Biblia éve
eredeti gondolatához – már inkább a kommunikáció és a
bibliaterjesztés kérdéseivel foglalkoztak.
Bábel Balázs kalocsai érsek bevezető előadásában a
kinyilatkoztatásról, meghatározása szerint arról az eseményről
beszélt, amellyel Isten megmutatja magát az embernek a teremtésben
való föltárulkozástól kezdve a Noéval és Ábrahámmal kötött
szövetségen, valamint Izrael népének nevelésén keresztül egészen
Jézus Krisztusig. Rövid tájékoztatást adott a kinyilatkoztatás
teológiatörténetéről, majd hangsúlyozta: az Ószövetségben
csak az ismerheti meg Istent, akinek kinyilatkoztatást ad önmagáról,
az Újszövetségben pedig ennek a kinyilatkoztatásnak az
egyetlen közvetítője, sőt személye, tanítása és megváltó
műve által az egyetlen tárgya is maga Jézus Krisztus.
Székely
János püspök, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) tanára
előadásában kronológiai szempontból közelítette meg a kánontörténet
legfontosabb kérdéseit. Ismertette a héber kánon kialakulásának
történetét, a Septuaginta héber kánonnal való kapcsolatát
és eltéréseiket, a héber kánonalkotás szempontrendszerét,
majd kitért a katolikus egyház kánonnal kapcsolatos döntéseire
és ezzel együtt a reformáció, azon belül is Luther kánonszemléletére.
Karasszon
István, a Károli Gáspár Református Egyetem (KGRE) professzora
előadásában más megközelítést választott. Egy olyan újabb
elméletet ismertetett, amely a korábbi, főleg forráskritikai
jellegű elméleteknél némileg jobban megmagyarázhatná a
Pentateuchosz (Mózes öt könyve) összetett, narratív illetve törvényi
szövegeket egyaránt magába foglaló természetét. Az elképzelés
szerint a könyvcsoport összeállításában fontos szerepe volt
a zsidóságot babiloni fogságából felszabadító perzsa kormányzatnak,
amely az uralma alá kerülő népektől elvárta jogrendszerük
egyfajta világos kodifikálását, hogy ezek alapján ítélkezhessen
felettük. Az így létrejött „magyarázó” jellegű törvénykönyv
természetes módon foglalhatott magába törvényeket és narratív
szakaszokat egyaránt.
Raj
Tamás nyugalmazott főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet
tanára a zsidó bibliamagyarázat kialakulásáról szólt előadásában.
Izsák „megkötöztetésének” története alapján mutatta be
a négy zsidó megközelítési módot: a psát a kulturális, történeti
háttér megismerésével egyszerű, racionális, úgynevezett
fundamentalista magyarázatot ad az elemzett szakaszra; a remez,
az úgynevezett allegorikus módszer a más szövegekkel való összefüggéseket
mutatja meg; a drás, azaz a prédikációs módszer a tanító
jellegű erkölcsi mondanivalót keresi; a szod pedig a misztikus
vagy kabbalista megközelítést jelenti. „Mind a négy lépcsőt
végig kell járni ahhoz, hogy a bibliai szövegek igazán mély
értelme feltáruljon előttünk” – hangsúlyozta az előadó.
Rózsa
Huba, a PPKE professzora a keresztyén exegézis jelenkori helyzetét,
dilemmáit ismertette. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a magyarázat
már a kánonon belül is megjelenik, és hogy a keresztyén
bibliamagyarázat a kezdetektől fogva teológiai karakterű volt,
azaz a szövegek teológiai, vagyis a hit erkölcsbeli jelentéstartamára
koncentrált. A professzor elmondta: a kritikus elemzés irodalmi
módszerek alkalmazásával csak a felvilágosodás korában
jelenik meg, ami – véleménye szerint – a mai napig hol pozitívan,
hol negatívan hat exegézisünkre. Ennek kapcsán részletesen szólt
a diakronikus és a szinkronikus módszerekről, illetve a közöttük
lévő feszültségről, majd hangsúlyozta: „Több megközelítés
jogos lehetőségét engedik a bibliai szövegek. A jövő a
diakronikusan reflektált szinkróniáé.”
Kocsis
Imre, az Apor Vilmos Főiskola rektora Jézus üzenetének lényegéről,
és annak hátteréről beszélt előadásában. Előbbit a Mk
1,15 adja talán a legszemléletesebben elénk, amiből kiderül:
Jézus Isten országának, pontosabban az ő uralmának közelségét
hirdette, és az ennek megfelelő magatartásra, azaz a megtérésre
szólított fel. A megtérés az egész bensőt meghatározza,
teljes megújulás, újjászületés az eredménye; Istent helyezi
az első helyre, de az emberi kapcsolatokra is hatással van. A háttérben
pedig Jézus egyedülálló küldetéstudata rejlik: az üdvösség
az ő tanításának elfogadásától függ, nem pedig – és itt
szembekerül a korabeli felfogással – a törvény teljesítésétől.
Az előadó kitért Jézus Istenhez fűződő egyedi, rendkívül
bensőséges kapcsolatára is, hangsúlyozva, hogy az „Abba”
megszólítást abban a korban csak családon belül használták,
és egyszerre volt benne a tisztelet és a meghittség ebben a
formulában.
Magyar
István ortodox protoirei előadásából a hallgatóság
megtudhatta, hogy az örömhír hogyan jelenik meg az ortodox
liturgián keresztül. Az előadó hangsúlyozta, hogy a négy
evangélium, mint Krisztus szava, minden ortodox templom oltárán
ott van, és a liturgiában rendkívül fontos szerepet játszik,
magát Krisztust, az ő jelenlétét jelképezi.
Fodor
György, a PPKE rektora elmondta: a kutatók között konszenzus
van abban, hogy a Jelenések könyvének minden valószínűség
szerint nem János apostol a szerzője, de mindenképpen az ő környezetében
kell keresni azt. Ezért nem is ezt akarta bizonyítani, hanem azt
mutatta be, hogy a jánosi evangéliumot és leveleket milyen
szoros irodalmi és teológiai kapcsolat fűzi a Jelenések könyvéhez.
Kiemelte például, hogy különösen is kidomborodik mindegyikben
Krisztus főpapi szerepe, amit összefüggésbe hozott azzal az ószövetségi
papi tradícióval, ami kiemelt pozíciót biztosít egy bizonyos
papi üdvösségközvetítő számára.
Bolyki
János, a KGRE professzora előadásában ugyancsak a jánosi
irodalommal foglalkozott, de ő annak részeit nyelvi szempontok
szerint hasonlította össze. Ezek alapján ugyancsak megerősítette
a más szerző elméletét, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a
teológiai, krisztiológiai kifejezések közt feltűnő a hasonlóság,
ami feltétlenül egy jánosi iskola létére utal.
A második
munkanapon a protestánsok Magyar Bibliatársulatáról (MBT),
annak történetéről és munkájáról Pecsuk Ottó főtitkár,
a katolikus Szent Jeromos Bibliatársulat (SZJBT) tevékenységéről
Tarjányi Béla elnök számolt be.
Thomas
Kaut a Bibliatársulatok Világszövetségének (UBS) fordítói
konzultánsa a bibliafordítás elméletéről tartott előadásában
az igazság, a megértés és a hűség szempontjából mutatta be
a fordítói munkát, aminek célja szerinte a kultúrák közötti
sikeres kommunikáció megteremtése lehet.
Benyik
György, a Szegedi Hittudományi Főiskola tanára a bibliafordítások
nemzeti kultúránkra gyakorolt hatásáról beszélt. Előadásában
megjegyezte, hogy nem a Károli- és a Káldi-féle fordítások
voltak az elsők a magyar történelemben, és itt nemcsak a
huszita vagy a humanista indíttatású fordítókra utalt, hanem
arra is: vannak adatok, melyek szerint már a középkorban is
lefordítottak bibliai szövegrészleteket. A hallgatók ezekből
a fordítás-töredékekből ismerhettek meg néhány fontosabbat.
Dávid
Katalin művészettörténész azt a feladatot kapta, hogy a
Biblia és a művészetek kapcsolatát mutassa be. Az előadó inkább
azt a megoldást választotta, hogy kimutassa, miért is
lehetetlen ez a feladat. Hangsúlyozta, hogy az európai művészet
kétezer éves, a keresztyénséggel együtt indult útjára, és
mindig is meghatározta, sőt máig meghatározza azt. „Ezért
nincs jogunk műveltnek nevezni azt, aki nem ismeri a Szentírást,
hiszen ez adott formát a kultúránknak” – jelentette ki az
előadó.
Fabiny
Tibor, a KGRE BTK tanszékvezetője, a Hermeneutikai Füzetek
szerkesztője a reneszánsz Bibliájáról és a Biblia reneszánszáról
beszélt. Előadásában kiemelte, hogy míg az itáliai reneszánsz
az elfeledett antik kultúrát élesztette újjá, addig az északi
országokban háromszáz évvel később, a reformációval párhuzamosan
jelentkező reneszánsz az elfeledett bibliai nyelvekhez nyúlt
vissza, és a bibliafordításokon keresztül is célja a Krisztus
egyházának megújítása volt. A professzor véleménye szerint
a Biblia több mint irodalom: a hit és a teológia könyve, és
ha Isten Lelke megnyitja azt, élet és erő tör belőle elő.
„Ha a Biblia forrás, a hatástörténete folyam” –
fogalmazott az előadó.
Lénart
de Regt, a Bibliatársulatok Világszövetségének (United Bible
Societies) amszterdami fordítói koordinátora a fordítás nehézségeiről
beszélt előadásában. Szervezetük célja, hogy köznyelvi
bibliafordítást adjanak az emberek kezébe. Elmondása szerint
ez nem „egyszerű” nyelvet jelent, amit sokan joggal méltatlannak
tartanának a Szentíráshoz, hanem olyan megfogalmazást, ami az
adott nyelvi közösség minden tagja számára érhető. Az előadó
részletesen kitért a metaforák fordításának nehézségeire.
Annak a véleményének adott hangot, miszerint ha a metaforákat
elhagyjuk, unalmassá válik a szöveg, és nem felel meg a forrásnyelvnek.
Ezért egy alternatív, az adott nyelvben jobban érthető szókép
használata is szerencsésebb, mint annak a fordítás nehézségeire
hivatkozó elhagyása.
Larry
Hurtado, az Edinburgh-i New College professzora a szent iratoknak
a korai keresztyének életében betöltött szerepéről tartott
előadást. Elmondta, hogy bár akkoriban nem voltak kiadók vagy
bibliatársulatok, sőt a kánon is kialakulóban volt még, a
Szentírást mégis széles körben olvasták. Beszámolt arról,
hogy – mind a kanonikus, mind az apokrif könyvek tekintetében
– melyek lehettek a legnépszerűbb olvasmányok ebben a
korszakban. Kitért arra is, hogy a keresztények kódex-használata
több évszázaddal megelőzte a könyvforma világi elterjedését.
Fabiny
Tamás evangélikus püspök Júdás alakjának a tömegkommunikációban
megjelenő példáján keresztül azt mutatta be, hogyan lehet a
bibliai értékeket a mai kommunikációs lehetőségek segítségével
közvetíteni. Az előadó hangsúlyozta, hogy a könyvek helyett
ma az elektronikus média alakítja a gondolkodást, a tudományos
szempontok érvényesítése helyett pedig – gyakran a Szentírás
tekintélyének a megkérdőjelezése által – a szenzációkeltés
a cél. Példaként említette Júdás evangéliumát, amit úgy tálaltak,
mintha annak maga az áruló lenne a szerzője.
Komoróczy
Géza, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Asszírológiai és
Hebraisztikai Tanszékének a vezetője, a konferencia „egyetlen
világi előadója” hangsúlyozta, hogy a Bibliának, és itt főleg
amerikai példákat említett, nagyobb szerepet kellene kapnia a
világi oktatásban, mégpedig az irodalom tantárgy keretein belül.
Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a Biblia éve
programsorozatából ő mit hiányol: részben a zsidóság részvételét,
részben a Szentírás akadémikus-tudományos vizsgálatát az
egyházi értelmezések népszerűsítésével szemben. Az a
benyomása, mintha a szervező egyházak maguknak akarnák
lefoglalni a Bibliát, így például az Ószövetséget is csak
az Újszövetség szempontjából hajlandók vizsgálni, jóllehet
egy önálló műről van szó. „Ha a Biblia éve mégis ezt az
utat választja, nem tesz mást, mint a mai eszközökkel
feleleveníti a zsidóellenes polémiákat” – fogalmazott a
professzor.
A
Komoróczy professzor által megfogalmazott észrevételekre D.
Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök reagált. Az MBT
elnöke kifejezésre juttatta, hogy Komoróczy Géza véleménye a
teljes félreértése annak, amiért a Biblia éve kezdeményezés
egyáltalán megszületett. Hangsúlyozta, hogy a szervezők a
lehetőségekhez mérten folyamatosan törekedtek a zsidóság
bevonására. Ennek szép példája volt ezen az esztergomi szimpóziumon
Raj Tamás vagy éppen Komoróczy professzor előadása, de ilyen
lesz később a Széchényi Könyvtárban rendezendő bibliakiállítás
zsidó vonatkozású anyaga is. A püspök a Biblia éve rendkívül
pozitív társadalmi visszhangjára is felhívta a figyelmet. Tarjányi
Béla professzor hozzátette: a keresztyének csak az Újszövetség
felől tudják nézni az Ószövetséget, és ezt senki nem veheti
tőlük rossz néven. „Számunkra ünnep is ez az év, nem pusztán
tudományos kongresszus – Isten ajándékát, a Bibliát ünnepeljük
benne” – fogalmazott az SZJBT elnöke.
Kiss Sándor
(Forrás: reformatus.hu)
|
