vissza a főoldalra

 2008.07.13. 

Erősödő afgán ellenállás

Úgy történt minden, mint a filmekben. Június 13-án, pénteken, az esti órákban, az afganisztáni Kandahár városának egyik börtöne elé hajtott egy vízszállító tartálykocsi. Leparkolt a főbejárat előtt, majd felrobbant. A következő pillanatban az épület hátsó részénél is történt egy hatalmas robbanás. Ezután hozzávetőleg 30 fegyveres jelent meg, akik behatoltak a börtönbe, és legalább 15 őrt agyonlőttek. A cellák ajtajait kinyitották, és szinte az összes, valamivel több mint 1000 fogoly kiszabadult. Többségük tálib fegyveres volt, akik visszanyerve szabadságukat, ismét csatlakoztak harcostársaikhoz. A következő napon, szombaton, a dél-afganisztáni Farah tartományban négy amerikai tengerészgyalogos vesztette életét, amikor egy, az út szélén elhelyezett bomba felrobbantotta páncélozott járművüket. Vasárnap a kabuli kormány bejelentette: elfogtak 20 tálib fegyverest, akik a fogolyszabadítási akció során menekültek el. Mohammad Qasim, az afgán igazságügy-miniszter helyettese „példátlannak” nevezte a kandahári börtönben történteket, hozzátéve: alapos vizsgálatnak kell kiderítenie, kik segítették az épületbe behatoló tálib fegyvereseket. Az eset roppant kínos, különösen azután, hogy épp az előző napon, június 12-én Párizsban, egy nemzetközi értekezleten nyugati és arab államok, továbbá különböző segélyszervezetek 20 milliárd dolláros segélyt ajánlottak fel Afganisztán számára. A konferencia résztvevői ugyanakkor felszólították a kabuli kormányt, haladéktalanul tegyen lépéseket a korrupció felszámolása és a törvényes rend helyreállítása érdekében. Hiszen mindenki attól tart, a hatalmas összegek a rezsim főembereinek a zsebébe vándorolnak majd. Persze nem kell meghatódnunk a Nyugat nagylelkűségétől. A legjobb ugyanis az lett volna, ha meg sem támadják Afganisztánt. Megtámadni egy országot, lerombolni, majd pénzt adni az újjáépítéshez – íme, a „modern” gyarmatosítás receptje. Na és persze közben ütni-vágni mindazokat, akik ellenállnak. Ilyenkor persze „járulékos veszteségek” is vannak: ártatlan civilek, gyermekek, nők is meghalnak, de az emberi jogok nyugati élharcosai érdekes módon most hallgatnak. Nyilván azt gondolják, a háború már csak ilyen, és egyébként is „a biztonságnak meg kell fizetni az árát”. Időközben napvilágot láttak olyan hírek, amelyek szerint a kandahári börtönben kínozták a foglyokat, akiknek egy része már napok óta éhségsztrájkot folytatott a borzalmas bánásmód ellen tiltakozva. Talán mondanom sem kell, a rabok többségét bíróság nem ítélte el, de úgy látszik, ez a legújabb módi ma a világban, a „terrorellenes háború” idején. Ami még rendjén is lenne akkor, ha hadifogolyként bánnának velük. De mint jól tudjuk, akiket Amerika „terroristának” bélyegez, az még csak hadifogoly sem lehet. Annak a státusa meghatározhatatlan. Afgán emberjogi szervezetek egyébként régóta mondogatják, hogy a kandahári börtönben uralkodó elképesztő állapotok biztonsági kockázatot jelentenek, mert vagy a rabok lázadnak föl vagy hozzátartozóik, netán harcostársaik szabadítják ki őket. A pakisztáni Kandahár városa különben is régóta az egyre erősödő tálib mozgalom egyik központjának számít. A szervezet népszerűsége pedig napról napra nő a térségben: részben a foglyok kínzásáról elterjedt horrorisztikus történetek miatt, de azért is, mert az amerikai hadsereg bombázásainak igen sok civil, köztük számos asszony és gyermek esett áldozatul az utóbbi időben. Az Amerikát kiszolgáló rezsim tekintélye a mélyponton van, az ellenállás pedig erősödik. Egy június közepén nyilvánosságra hozott felmérés szerint ez év májusában 23 NATO-katona halt meg Afganisztánban (köztük egy magyar!), míg Irakban 21 amerikai vesztette életét. A bagdadi rezsim elleni agresszió óta első ízben történt meg tehát, hogy a megszálló erők nagyobb veszteségeket szenvedtek el Afganisztánban, mint Irakban! Nem csoda hát, ha Washingtonban és más NATO-államok fővárosaiban egyre csak nő az aggodalom. Barack Obama demokrata elnökjelölt például több alkalommal kifejtette: véleménye szerint a „terror elleni háború” fő frontvonala nem Irakban, hanem Afganisztánban húzódik. Jelenleg 70 ezer idegen katona állomásozik az országban, és úgy tűnik, még a legmodernebb haditechnikával felszerelve sem képesek uralni az országot és megtörni az ellenállást. Számos nyugati szakértő úgy véli: alapjaiban kell átgondolni a koalíciós erők stratégiáját. Mások arra mutatnak rá, amit Barack Obama is hangoztat: az iraki háború elvonta a figyelmet az afganisztáni hadszíntérről. Jó ilyesmit hallani, mert akik így gondolkodnak, mindenképpen Irán megtámadása ellen érvelnek majd. Persze kérdéses, a logikusan érvelők szava nem talál-e süket fülekre a Fehér Házban. Tény az, hogy a kandahári börtön elleni akció után a tálibok megindították offenzívájukat a város környékén. 10 falut pillanatok alatt elfoglaltak. Azonnal megindult a NATO-erők ellenakciója: 1000 megszálló katona vonult föl, miközben bombázni kezdték a tálibok állásait. Semmi kétség: az afgán ellenállók célja, hogy bevonuljanak Kandahár városába. Pillanatnyilag úgy tűnik, céljukat nem érik el. Legalábbis most nem. De egy szemernyi kétségünk se legyen: a harcot nem adják föl. És miként a szovjet megszállás ellen 10 éven keresztül hihetetlen bátorsággal harcoltak, ugyanúgy fognak küzdeni most is. Az utolsó leheletükig.

Zábori László