|
 2008.07.13.
Párizs, szeretlek!
(svájci-német-francia rövidfilm összeállítás)
Párizsról,
a francia fővárosról számtalan film született. Mondják a fény,
a szerelem, a divat városának is. Olyan játékfilmes munka
azonban még nem készült, amelyik Párizs húsz kerületének
mindegyikét bemutatta volna, ezért határozta el a két
producer, Emmanuel Benbily és Claude Ossard, hogy felkérnek a
világ minden tájáról 20 rendezőt, akik közös filmjükben
elmesélhetik az általuk kiválasztott területhez kötődő történetüket.
Végül 22-en vállalkoztak erre a nem mindennapi feladatra. Nem
úti magazint vagy dokumentumfilmet akartak forgatni, hanem
elmondani egy-egy sztorit, aminek a háttere, hangulati meghatározója
az adott kerület. A producerek az összes kerületet végig akarták
járni, de a már kész alkotásba azonban csak 18 rövidfilmet válogattak
be, habár a 11. és a 15. kerületről szóló részeket is
leforgatták, a végső változatba azonban nem tették bele. A
rendezők között vannak Oscar-díjasok, például a Cohen testvérek,
a színészek között is akad egy-két hollywoodi nagyágyú,
mint Nick Nolte, Willem Dafoe, Natalie Portman, Elijah Wood, de
szerepelnek francia sztárok is: Juliette Binoche, Fanny Ardant,
Gerard Depardieu. A film jeleneteit 2006-ban vették fel, külföldön
2007-től játsszák, hozzánk ebben az évben jutott el, április
24-től vetítik az Art mozihálózatban. Egy-egy kisfilm cselekményideje
5-7 perc, a 22 rendezőnek eme röpke idő alatt kell előrukkolnia
valamiféle kerek, egész történettel, amik ugyan mind egy szálig
különböznek egymástól, csak egy valamiben hasonlítanak, hogy
a szerelem vezérmotívuma halad végig rajtuk. Természetszerűen
nem lehet elvárni, hogy az összes történet filmes megfogalmazásmódja
egyenletesen magas színvonalú legyen. Nem is az. A sztorik néha
túl cukrozottak, meghökkentők, viszolyogtatók, komikusak,
Murphy törvénykönyvébe illők, szociológiai ihletésűek.
Tulajdonképpen magukba foglalják a férfi és a nő kapcsolatának,
ennek a pokolba és a mennybe emelő, Madách Imre megfogalmazása
szerint a világ abroncsát jelentő érzelemnek egész spektrumát,
így a boldog szerelemtől a kínokat okozó egymás gyötrésén
át az önfeladó hűségig. Fiatal lányok és fiúk, harmincas nők
és férfiak, idős öregurak és érett asszonyok a szereplők.
Van
két rész is, amiből hiányzik a szerelem. Az egyikben, a 16.
kerületben az egyedülálló, spanyol ajkú Ana látható aki
kora hajnalban óvodába viszi kisfiát, bölcsődallal ringatja
álomba a síró csöppséget, majd bemetrózik a munkahelyére,
ahol egy tehetős nő babájára kell vigyáznia. Ezt a csecsemőt
is ugyanazzal a kedves dalocskával nyugtatja meg, mint amivel saját
gyermekét. A másik, az utolsó rész, ami a 14. kerületbe viszi
el a nézőket. Itt Carole, a Denverben lakó dundi postásnő élete
álmát valósítja meg, amikor turistaként Párizsba érkezik.
Egyedül, útikönyvvel a kezében fáradhatatlanul rója Párizs
utcáit, keresi fel nevezetességeit, és tőmondatokra futó csekélyke
francia nyelvtudásával írja be naplójába élményeit, aminek
utolsó mondata a film címét is adja: Paris, je t’aime! A
legborzongatóbb jelenet a 8. kerületi Madelaine városrészhez kötődik,
ahol két vámpír esik szerelembe, és nagy érzelmi felbuzdulásukban
felfalják egymást. Két, költőien szép rész is van, az egyik
a 10. kerületben, a Faubourg Saint Danis-ben játszódik, amiben
a vak fiú meséli el a mutatós amerikai színésznőjelölttel
megélt szerelmét. A másik az 5. kerület, a Quais Seine, ahol a
fejkendős, csinos lány elesik, Francios gavallérosan felsegíti,
beszédbe elegyednek, a lány elmegy a mecsetbe, a fiú megvárja
őt, és a leányzó apjának a felügyelete mellett hazakíséri.
A túl édes sztori a 12. kerületben, a Bastille-ban csöpög,
ahol a negyvenes férj éppen elhagyni készül feleségét, mert
szenvedélyes kapcsolatot folytat egy tüzes légiutas-kísérővel,
de kiderül, az asszony utolsó stádiumban lévő rákos.  A
lelkiismeretére hallgató férfi azonnal szakít szeretőjével,
hónapokon át gondosan ápolja haldokló asszonyát, és döbbenten
tapasztalja, újra beleszeretett. A legmulatságosabb helyzetbe az
a középkorú amerikai férfiturista bonyolódik, aki az 1. kerületi
Tuileries metróállomás felirata alatt böngészi útikönyvét.
Nem elég, hogy a szomszéd padon ülő kövér, szemtelen kissrác
köpőcsőjéből időnként képébe fújja papírgalacsinjait,
egyszer csak a szemben lévő peronon csókcsatát vívó fiatal pár
hölgytagja átjön hozzá, és vele is heves nyelves puszit vált.
Ez annyira feldühíti a lány hepciáskodó partnerét, hogy átviharzik,
és alaposan helybenhagyja szegény amerikait. Kedves történet
az, ami a 20. kerületben, a Pére Lachaise-ben látható. A
versek elbűvölő szavaira vágyó újházas fiatalasszony temetői
sétája alatt szakítani akar sótlan párjával. De Oscar Wilde
segítségére siet a hivatalnokszerű férjnek, súg neki egy-két
érzelmes idézetet, és az asszonyka eláll szándékától. A
legérthetetlenebb jelenet a 9. kerületben, Párizs szimbólumának,
a Tour Eiffelnek a tövében esik meg. Egy pantomimművész
riogatja a torony környékén hömpölygő embereket, de a rendőrök
elfogják, bezárják a dutyiba, ahol megtalálja a szintén
letartóztatott pantomimes nőben élete szerelmét. Amikor
kiszabadulnak, ketten hozzák a frászt a turistákra. Mindent
egybevetve, érdemes megnézni a filmet, mert különleges élménnyel
gazdagítja azokat, akik jártak már Párizsban, és azokat is,
akik még ezután szeretnének odamenni.
Dr. Petővári Ágnes
|
