|
 2008.07.13.
Konfár Gyula születésnapjára
Nagy
tisztelettel és szeretettel köszöntjük Konfár Gyula festőművészt,
aki május 13-án töltötte be 75. életévét. Születésnapjára
barátai kiállítást rendeztek műveiből a Csók Galériában
– mi pedig e hasábokon keresztül kívánunk neki további jó
egészséget és alkotó munkakedvet. Boldog születésnapot! Sok
vagy kevés a 75 év? Attól függ, hogyan nézzük. Csak úgy általában,
emberileg? Úgy mindenképp kevés, mert ha száz évet él az
ember, az se sok. Ha a szakmai életutat nézzük, ami a 75-ből
minimum 60 évet jelent rajz- és festőszerszámokkal a kézben,
terpentin és lenolaj illatával a műteremben, vásznak és fatáblák,
kartonpapírok és képkeretek méretével, formájával, anyagával
bajlódva, nos, ha így nézzük, akkor sok a fél évszázad is.
Főleg, ha a kultúrpolitika és a szakmai irigység nemegyszer
megkeseríti az éveket. Konfár életútját meghatározó
legjelentősebb tényezőket keresve elsősorban a tehetségét
korán fölismerő, és őt nagy barátsággal tanító
Domanovszky Endrét kell említenem, aki nem csak a Képzőművészeti
Főiskolán, hanem már előtte évekkel is foglalkozott a tizenéves
kamasszal. Azután a 60-as évek elején, nem is annyira a
Velencei Biennálén való kiállítás lehetősége, sokkal inkább
a Londonban eltöltött idő volt meghatározó a fiatal művész
számára. A Grosvenor Galériának festett, melynek tulajdonosa,
Eric Estoric úr két műtermet is biztosított számára.
1964-ben képeiből nagyszabású kiállítást rendeztek
Londonban. Majd jött a tokiói Gekozo Galériával való ismeretség
és a távolkeleti gyűjtők igényes türelmetlensége az újabb
és újabb képek iránt. A hazai művészeti életbe való tevékeny
bekapcsolódás, a Kilencek nevű művészcsoport megalakítása,
az 1968-as Munkácsy-díj után, a már érett művész mennyiségileg
és minőségileg is kiválót alkotott a ’70-es és a ’80-as
években. Ráadásul az 1990-es évek elején egy taivani magángalérián
keresztül újabb érdeklődők és gyűjtők is jelentkeztek –
Taipeiben két kiállítást is rendeztek neki (1993-ban és
1994-ben), majd 1999- ben a Kaohsiung Museum of Fine Arts-ban állandó
termet kapott, ahol félszáz művét láthatja azóta is a kínai
közönség. Művei nagyobb számban találhatók még a
nyugat-európai, amerikai, és magyarországi gyűjteményekben.
Konfár művészetéről már sokszor írtam, annak művészettörténeti
kapcsolatairól, a modern művészetben elfoglalt helyéről, aktuális
és időtlenül fönnálló értékéről, alkotói módszeréről
szinte mindent elmondtam. Csak arról nem írtam, hogy miért fest
a festő? Valójában nem tudom a megfelelő, a kielégítő választ.
Folytonosan izgató kérdés, honnan, miből táplálkozik az
alkotó vágy, miért akar újabb és újabb műveket létrehozni
az ember? Miért festi le a tájat, a munkát, az arcokat, a tárgyakat,
a testek táncát, a tavasz üde atmoszféráját, miért érez vágyat
arra, hogy az alaktalan festékkupacokat női aktokká, virágcsendéletekké,
mitológiai jelenetekké komponálja? Többször kérdeztem Konfárt,
hogy mit érez festés közben, rendszerint azt válaszolta, hogy
örömet. Néztem, hogyan tartja az ecsetet, hogyan rakja föl a
festéket, miként alakítja a figurákat, a foltokat, s láttam
rajta, hogy nagy élvezettel alkot. Mert lelki élményeiből akar
megmutatni valami szépet. Talán ez a jó válasz – engem mégsem
elégít ki, hiszen minden embernek vannak szép és igaz, jó és
örömteli lelki élményei, mégsem érez olthatatlan vágyat
arra, hogy azokat valamilyen anyagba formázza. A művészt éppen
az különbözteti meg a többi embertől, hogy az alkotó vágy
benne fölfokozottan erős és ösztönzi őt az anyag megmunkálására.
Ez is jó válasznak tűnik, de inkább csak a fönnálló tény
leírására alkalmas, elmondja, hogy mindez így van, ugyanakkor
nem ad feleletet az alapkérdésre. Talán senki se tudja, hogy miért
hoz létre az ember olyan tárgyakat, melyek semmi másra nem jók,
csupán arra, hogy művészetként csodáljuk őket. Önmagában
azért, mert a festmény szép, színes, díszíti a falat, a lakást,
senki se adna kisebb vagyont a képért. Miként az sem igaz, hogy
a kutat, nevel, szórakoztat, és hasonlók választ adhatnak arra
a kérdésre, hogy miért fest képet a festő. Konfár alkotói módszerét
elnézve és életművét ismerve leginkább azt mondhatom, hogy
magának fest, mert kíváncsi, hogy milyen új, izgalmas, festői
hatások alakíthatók ki a táblán. Nézi, gyönyörködik
benne, nemegyszer lázasan átfesti a színes foltokat, keveri az
árnyalatokat, erőteljes vonásokkal rajzolja meg figuráit –
és közben maga lepődik meg legelőször az eredményen. Csodálatos
dolog a művészet, amikor életre kel a forma és a szín, amikor
elkülönül az olajfesték anyaga attól, amit belőle alakít a
kéz, az ecset. Amikor elkülönülnek a testek és a tér, az
atmoszféra és a ritmus, a hangulat és a tartalom, akkor először
a művész csodálkozik a legjobban, hogy valójában mire képes,
mit is tud az ember! Hogy a tegnapi csodák után ma egy újabb
csodát, egy másféle, mégis különös, artisztikus művet tud
létrehozni. És jönnek a látogatók, a barátok, a műgyűjtők,
a kritikus szemek, és annyian
ugyanúgy elcsodálkoznak ezen, és gratulálnak a művésznek, és
biztatják, és irigylik, és szeretik és örömteli büszkeség
tölti el őket, hogy ismerik a mestert, hogy láthatják a sok
csodálatos alkotást. Hatvan év a pályán nagy idő, rengeteg kép
készült, rengeteg születésnapot, rengeteg barátot és látogatót
fogadott a mester, akik ezerszer rácsodálkoztak már műveire,
és ő ezerszer vagy tízezerszer fogadhatta a gratulációkat. Mi
szeretnénk most a 75. születésnapján még egy különös okból
is gratulálni és megdicsérni a mestert: egész eddigi életművének
egyenletes kvalitása miatt. Ilyen magas színvonalú festészetet
csak a legnagyobbak életművében láthatunk. Életkortól és társadalmi
környezettől független, politikától, anyagi sikerektől, kitüntetésektől
vagy éppen a mellőzöttségtől sem befolyásolt, egyenletesen
magas értéket képviselő alkotó munkája miatt a legnagyobb örömmel,
szeretettel és őszinte szívvel kívánjuk, hogy még soksok tevékeny
évet és születésnapot éljen meg közöttünk. Kedves Konfár
Gyula, nem tudjuk, hogy miért fest képet a festő (hiába tudunk
sok minden mást), de boldogok vagyunk, ha szemet gyönyörködtető,
szívet melengető, szép képeidet nézhetjük. Adjon a Jóisten
erőt és egészséget, munkakedvet és minden más szükséges körülményt
ahhoz, hogy a nyolcvanadik, vagy akár a századik születésnapodon
is ugyanígy köszönthessünk – a Havi Magyar Fórum szerkesztői
és olvasói nevében:
Legéndy Péter
|
