vissza a főoldalra

 

 

 2008.07.13. 

Konfár Gyula születésnapjára

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntjük Konfár Gyula festőművészt, aki május 13-án töltötte be 75. életévét. Születésnapjára barátai kiállítást rendeztek műveiből a Csók Galériában – mi pedig e hasábokon keresztül kívánunk neki további jó egészséget és alkotó munkakedvet. Boldog születésnapot! Sok vagy kevés a 75 év? Attól függ, hogyan nézzük. Csak úgy általában, emberileg? Úgy mindenképp kevés, mert ha száz évet él az ember, az se sok. Ha a szakmai életutat nézzük, ami a 75-ből minimum 60 évet jelent rajz- és festőszerszámokkal a kézben, terpentin és lenolaj illatával a műteremben, vásznak és fatáblák, kartonpapírok és képkeretek méretével, formájával, anyagával bajlódva, nos, ha így nézzük, akkor sok a fél évszázad is. Főleg, ha a kultúrpolitika és a szakmai irigység nemegyszer megkeseríti az éveket. Konfár életútját meghatározó legjelentősebb tényezőket keresve elsősorban a tehetségét korán fölismerő, és őt nagy barátsággal tanító Domanovszky Endrét kell említenem, aki nem csak a Képzőművészeti Főiskolán, hanem már előtte évekkel is foglalkozott a tizenéves kamasszal. Azután a 60-as évek elején, nem is annyira a Velencei Biennálén való kiállítás lehetősége, sokkal inkább a Londonban eltöltött idő volt meghatározó a fiatal művész számára. A Grosvenor Galériának festett, melynek tulajdonosa, Eric Estoric úr két műtermet is biztosított számára. 1964-ben képeiből nagyszabású kiállítást rendeztek Londonban. Majd jött a tokiói Gekozo Galériával való ismeretség és a távolkeleti gyűjtők igényes türelmetlensége az újabb és újabb képek iránt. A hazai művészeti életbe való tevékeny bekapcsolódás, a Kilencek nevű művészcsoport megalakítása, az 1968-as Munkácsy-díj után, a már érett művész mennyiségileg és minőségileg is kiválót alkotott a ’70-es és a ’80-as években. Ráadásul az 1990-es évek elején egy taivani magángalérián keresztül újabb érdeklődők és gyűjtők is jelentkeztek – Taipeiben két kiállítást is rendeztek neki (1993-ban és 1994-ben), majd 1999- ben a Kaohsiung Museum of Fine Arts-ban állandó termet kapott, ahol félszáz művét láthatja azóta is a kínai közönség. Művei nagyobb számban találhatók még a nyugat-európai, amerikai, és magyarországi gyűjteményekben. Konfár művészetéről már sokszor írtam, annak művészettörténeti kapcsolatairól, a modern művészetben elfoglalt helyéről, aktuális és időtlenül fönnálló értékéről, alkotói módszeréről szinte mindent elmondtam. Csak arról nem írtam, hogy miért fest a festő? Valójában nem tudom a megfelelő, a kielégítő választ. Folytonosan izgató kérdés, honnan, miből táplálkozik az alkotó vágy, miért akar újabb és újabb műveket létrehozni az ember? Miért festi le a tájat, a munkát, az arcokat, a tárgyakat, a testek táncát, a tavasz üde atmoszféráját, miért érez vágyat arra, hogy az alaktalan festékkupacokat női aktokká, virágcsendéletekké, mitológiai jelenetekké komponálja? Többször kérdeztem Konfárt, hogy mit érez festés közben, rendszerint azt válaszolta, hogy örömet. Néztem, hogyan tartja az ecsetet, hogyan rakja föl a festéket, miként alakítja a figurákat, a foltokat, s láttam rajta, hogy nagy élvezettel alkot. Mert lelki élményeiből akar megmutatni valami szépet. Talán ez a jó válasz – engem mégsem elégít ki, hiszen minden embernek vannak szép és igaz, jó és örömteli lelki élményei, mégsem érez olthatatlan vágyat arra, hogy azokat valamilyen anyagba formázza. A művészt éppen az különbözteti meg a többi embertől, hogy az alkotó vágy benne fölfokozottan erős és ösztönzi őt az anyag megmunkálására. Ez is jó válasznak tűnik, de inkább csak a fönnálló tény leírására alkalmas, elmondja, hogy mindez így van, ugyanakkor nem ad feleletet az alapkérdésre. Talán senki se tudja, hogy miért hoz létre az ember olyan tárgyakat, melyek semmi másra nem jók, csupán arra, hogy művészetként csodáljuk őket. Önmagában azért, mert a festmény szép, színes, díszíti a falat, a lakást, senki se adna kisebb vagyont a képért. Miként az sem igaz, hogy a kutat, nevel, szórakoztat, és hasonlók választ adhatnak arra a kérdésre, hogy miért fest képet a festő. Konfár alkotói módszerét elnézve és életművét ismerve leginkább azt mondhatom, hogy magának fest, mert kíváncsi, hogy milyen új, izgalmas, festői hatások alakíthatók ki a táblán. Nézi, gyönyörködik benne, nemegyszer lázasan átfesti a színes foltokat, keveri az árnyalatokat, erőteljes vonásokkal rajzolja meg figuráit – és közben maga lepődik meg legelőször az eredményen. Csodálatos dolog a művészet, amikor életre kel a forma és a szín, amikor elkülönül az olajfesték anyaga attól, amit belőle alakít a kéz, az ecset. Amikor elkülönülnek a testek és a tér, az atmoszféra és a ritmus, a hangulat és a tartalom, akkor először a művész csodálkozik a legjobban, hogy valójában mire képes, mit is tud az ember! Hogy a tegnapi csodák után ma egy újabb csodát, egy másféle, mégis különös, artisztikus művet tud létrehozni. És jönnek a látogatók, a barátok, a műgyűjtők, a kritikus szemek, és  annyian ugyanúgy elcsodálkoznak ezen, és gratulálnak a művésznek, és biztatják, és irigylik, és szeretik és örömteli büszkeség tölti el őket, hogy ismerik a mestert, hogy láthatják a sok csodálatos alkotást. Hatvan év a pályán nagy idő, rengeteg kép készült, rengeteg születésnapot, rengeteg barátot és látogatót fogadott a mester, akik ezerszer rácsodálkoztak már műveire, és ő ezerszer vagy tízezerszer fogadhatta a gratulációkat. Mi szeretnénk most a 75. születésnapján még egy különös okból is gratulálni és megdicsérni a mestert: egész eddigi életművének egyenletes kvalitása miatt. Ilyen magas színvonalú festészetet csak a legnagyobbak életművében láthatunk. Életkortól és társadalmi környezettől független, politikától, anyagi sikerektől, kitüntetésektől vagy éppen a mellőzöttségtől sem befolyásolt, egyenletesen magas értéket képviselő alkotó munkája miatt a legnagyobb örömmel, szeretettel és őszinte szívvel kívánjuk, hogy még soksok tevékeny évet és születésnapot éljen meg közöttünk. Kedves Konfár Gyula, nem tudjuk, hogy miért fest képet a festő (hiába tudunk sok minden mást), de boldogok vagyunk, ha szemet gyönyörködtető, szívet melengető, szép képeidet nézhetjük. Adjon a Jóisten erőt és egészséget, munkakedvet és minden más szükséges körülményt ahhoz, hogy a nyolcvanadik, vagy akár a századik születésnapodon is ugyanígy köszönthessünk – a Havi Magyar Fórum szerkesztői és olvasói nevében:

Legéndy Péter