|
 2008.07.18.
„Melegméltóság”
Fellélegezhetünk:
túl vagyunk a meleg büszkeség napján. Megkönnyebbülhetünk,
hogy „csak” ötvennyolc ellentüntetőt állítottak elő. A
recept valószínűleg a szokásos: a fizetett provokátorok hőzöngenek,
randalíroznak, a spontán barmok utánuk csinálják. Az előbbi
kategóriából persze senkit nem fognak le, legfeljebb tessék-lássék,
falból, hogy „hitelesítsék”. A busás „kárpótlás” ,
illetve ellenszolgáltatás pedig nyilván nem marad el. Hiszen, hála
a beszervezetteknek, ismét lehet telekürtölni a sajtót a
„szent cél” érdekében. A globalista szent háború hazai élcsapata
harsoghatja majd, hogy mi egy intoleráns, homofób nemzet
vagyunk. Ki kell bennünket irtani, vagy legalábbis jól
megtizedelni. Vagy csak gyarmatosítani, kifosztani. Megérdemeljük,
amit kapunk. Téma volt persze a küszöbönálló esemény a Hír
televízióban is. A Civil kaszinó címen ismert, egyébként hatékony
közvéleményformáló hírében álló műsor egyik szereplője,
aki egyébként heteroszexuálisnak vallotta magát (reméljük,
igazat is mondott) utalt a homoszexuálisok kommunista rendszer
alatti sanyarú sorsára. Nehezményezte, hogy a legkommunistább,
vagyis a romániai (kondukátori) diktatúra bukása után egy
darabig még érvényben is maradtak azok a törvények, amelyek
alapján a „melegeket” (akkor persze még nem így hívták őket)
börtönbe is lehetett zárni. Bevallom, ha már a kommunista
rezsimek bukása utáni törvények életben maradását nézzük,
nekem jobban fáj – Romániáról lévén szó – a magyar
kisebbség negatív diszkriminációját biztosító törvények,
rendeletek továbbélése, vagy a diszkrimináció törvény nélküli
gyakorlata, mint a homokosokat érő homofób, embertelen bánásmód.
Nem mintha az utóbbival egyetértenék. Ám lássuk be: a
kommunista demagógiának része volt az is, hogy a család intézményét,
amelyet egyébként tudatosan maga próbált – rafinált eszközökkel
és nem kevés sikerrel – ellehetetleníteni, legalább látszatra,
törvényileg védje az ilyen durván családellenes devianciáktól.
Hogy fölhorkannak az egyneműek „párkapcsolatát”, házasságát”
propagálók már ettől a szótól is, holott elég könnyű belátni,
hogy a melegbüszkeség („méltóság”) kultusza a társadalom
és főleg a magyar társadalom alapvető érdeke ellen szól, a ránk
különösen jellemző tragikus népességfogyás tudatos fokozását
elősegítők szolgálatában áll. Ez a saját nép ellen való
hadviselés egyébként új szakaszába lépett. Már csak azért
is, mert egyre kevésbé lehet az elitre nézvést „saját népről”
beszélni. De azért is, mert a pénzhatalom az elit olyan
hatalomkoncentrációját teszi lehetővé, amitől egyre inkább
fölöslegessé válik bármiféle látszatintézkedés, a valóságos
törekvések elleplezése. Arra persze kíváncsi volnék, hogyha
az Albert házaspár mintájára valakik ilyen népszavazást
kezdeményeznének: „Szeretnék-e önök, hogy gyermekeik
homoszexuálisak legyenek?” „Egyetért-e azzal, hogy tiltsák
be a gyermekek heteroszexuális orientációját veszélyeztető
megnyilvánulások támogatását, propagálását?” – akkor
vajon mekkora lenne a „nem homofób” válaszok aránya? Csak a
deviánsok, illetve az SZDSZ egy százalékából kikerülők
mentenék meg az „ország becsületét”.
Kiss István
|
