|
 2008.07.25.
Hamvai Kornél: Vesztegzár a Grand Hotelben
(Nemzeti Színház Nagyszínpad)
Ez
az utolsó darab, amit még Jordán Tamás igazgatósága alatt
mutatott be 2008. április 6-án, a Nagyszínpadon a Nemzeti. Rejtő
Jenő azonos című regényét dolgozta át Hamvai Kornél, a színház
dramaturgja, a kortárs drámairodalom egyik legmarkánsabb hangú
képviselője. Elmondása szerint 12 évesen találkozott először
ezzel a regénnyel, és már akkor elhatározta, „hogyha nagy
lesz”, akkor színre viszi. Önmagának tett ígéretét 28
esztendő múlva tartotta be. Először a Nemzeti kérte fel őt a
Vesztegzár dramatizálására, de az ősbemutató mégsem a fővárosi
teátrumban volt, hanem Ascher Tamás rendezésében, 2006-ban a
Kaposvári Csiky Gergely Színházban. Ott szerette a közönség,
ennek ellenére Hamvai változtatott a pesti előadáson, ugyanis
Garas Dezső szeretett volna játszani a Vesztegzárban, és az író
egy átpoharazott este után úgy gondolta, új szereplőt emel be
a történetbe, mégpedig a 70 éves albán trónörökös figuráját,
mert ez a karakter illik a Nemzet Színészéhez és Rejtő Jenő
szelleméhez. Hamvait még egy motívum vezérelte, méghozzá az,
hogy őszintén kívánta, legyen olyan produkció, amiben Molnár
Piroska és Hollósi Frigyes romantikus szerelmespárt alakíthat.
Mindezeket Hamvai az Erzsébet körúti Corinthia Grand Hotel
Royalban tartott rendhagyó olvasópróbán vallotta be az újságíróknak.
Az 1905-től 1943-ig, mindössze 37 évet élt Rejtő Jenő –
folytatásokban – P. Howard név alatt 14 légiós regényt,
Gibson Lavery álnévvel 16 humoros és bűnügyi meg 3 western
regényt tett közzé. Fordulatos cselekményvezetése, egzotikus
helyszínei, sajátos karakterei, bölcselkedéssel telített
komikuma miatt sokan kedvelik őt, de legalább ugyanannyian csupán
hatásvadász ponyvaregény- vagy lektűrírónak tartják.
 Rejtő
Jenő fellépett a világot jelentő deszkákon, ennek ellenére
színpadi művet nem alkotott. (Biztosan azért, mert – a kortársak
véleménye szerint – csapnivaló színész volt.) Ő maga is
tudta, regényeit egyáltalában nem – vagy csak üggyel-bajjal
– lehet dramatizálni, azon egyszerű oknál fogva, mert
mindkettőnek más a műfaji követelménye. Ami regényolvasás közben
„ütős” és hatásos, az a színpadon eljátszva megközelítően
sem az. Hamvai Kornél is szembetalálta magát ezzel a
feloldhatatlannak tűnő feladattal, amit úgy oldott meg, hogy a
cselekmény fővonalait, fontosabb jellemeit, néhány szállóigévé
vált mondatát meghagyta, és inkább Rejtő Jenő stílusához
maradt hű. A Vesztegzár a Grand Hotelben című regényét a
szerző 1939-ben jelentette meg, és amolyan hamisítatlanul Rejtő
Jenő-s munka. Egyszerre bűnügyi történet és mosolyt fakasztó
olvasmány. Jáván, az egyik pazar hotelben múlatja az időt
sok-sok kétes alak, köztük a korosodó koronaherceg, a feleségétől
rettegő szállítmányozó, a hajdan szebb napokat látott
operettdíva, az elkényeztetett milliomoscsemete, a hiszékeny
kutatási asszisztens, a minden hájjal megkent szállodatulajdonos,
a számító orfeumcsillag és a szerzetesnek öltözött szélhámos.
A túlbuzgó egészségügyi felügyelő bubópestis miatt
vesztegzár alá helyezi a hotelt, lélek se ki, se be. Ebben a zárt
térben esik meg a gyilkosság, tűnik el szőrén-szálán a számtalan
titkot rejtő kockás füzet, és a hotel éves bevétele. Ezeket
akarja kinyomozni a kissé bohókás detektívfelügyelő.  A
végén persze mindenre fény derül, a jók elnyerik jutalmukat,
a rosszak megkapják a magukét. Hamvai Kornél igyekszik a Rejtő
Jenő-i sajátosságokat megtartani. A Vesztegzár az a fajta
krimi, aminek a végén lepleződik le a tettes, a nézőnek együtt
kell haladnia a cselekménnyel és törnie a fejét a nyomozóval.
Sokféle karakter jelenik meg, ezeknek a jelleme és története
egybefolyik, egymást erősítik, vagy gyengítik. Nem minden eseményt
játszanak el, Darvas Benedek zenéjére a Varró Dániel által
írt dalszövegek kipótolják a történetben keletkező réseket.
Horesnyi Balázs díszletei pedig arra az elegáns miliőre emlékeztetnek,
amiket egy ilyen luxushoteltől elvár a közönség. Füzér Anni
jelmezei is a kor hangulatát, atmoszféráját idézik fel. A
Nemzeti színészgárdája, összes stúdiósa kitesz magáért,
hollywoodi képességeikről tesznek tanúbizonyságot. Nem csak játszani
tudnak, hanem énekelni és táncolni is. Hollósi Frigyes, Molnár
Piroska meg Benedek Miklós viszi a vállán az egész előadást,
de a fiatalabbak is, köztük Hevér Gábor, Nagy Cili, László
Zsolt, Marton Róbert, Spindler Béla is derekasan helytállnak.
Az álnok dizőz szerepét Malek Andera és Kovács Patrícia kettős
szereposztásban énekli. A marosvásárhelyi születésű, mindössze
37 éves rendező, Béres Attila által színpadra állított
Vesztegzár a Grand Hotelben is azt bizonyítja, napjainkban
egyetlen – még a Nemzeti – színház sem tudja kivonni magát
ama kor-és tömeghatás alól, hogy mind anyagi és közönségsikert
arató előadás csak olyan lehet, amiben énekelnek és táncolnak
is.
Dr. Petővári Ágnes
|
