vissza a főoldalra

 

 

 2008.07.25. 

Vészhelyzetben

Létében veszélyezteti az egyházi gyűjteményeket, hogy 2005 óta kevesebb, mint a felére csökkent az egyházi fenntartású múzeumok, könyvtárak és levéltárak állami támogatása – tájékoztatott Egerben az Egyházi Könyvtárak Egyesületének (EKE) elnöke – írta a Keresztény Élet. Az egyesület működéséről, a felbecsülhetetlen értékű vallás és kultúrtörténeti gyűjtemények támogatásáról dr. Gáborjáni Szabó Botond, az EKE elnöke nyilatkozott.

 – Elnök úr, elöljáróban legyen kedves bemutatni olvasóinknak az Egyházi Könyvtárak Egyesületét.

 – 1994-ben jött létre az egyesülés, melynek jelenleg 72 tagintézménye van. Az egyesülés fő célja: a magyarországi egyházi könyvtárak együttműködésének előmozdítása, lehetőség szerinti közös álláspont kialakítása és tapasztalatok kicserélése különböző területeken. A legfontosabb hazai egyházi gyűjtemények kivétel nélkül tagjai ennek az egyesülésnek. A szervezet jellegét jól tükrözi a tíztagú elnökség összetétele. Öt katolikus, három református, egy evangélikus és egy egyéb felekezethez tartozó tagból áll a vezető grémium. Legfontosabb intézményeink közé tartozik például a pannonhalmi, a kalocsai, a sárospataki, a debreceni és az egri könyvtár vagy néhány patinás budapesti intézmény, de minden egyes gyűjteményünk őriz pótolhatatlan egyedi értékeket. Néhány napja a Gyöngyösi Ferenceseknél láthattunk egy Gutenberg-Fust Bibliát, melyért Amerikában egész könyvtárat adnának.

 – Szakmai vagy érdekvédelmi szervezetről van szó?

 – Elsősorban szakmai, de működésünk közben szembesültünk olyan problémákkal, melyek miatt érdekeinket is kénytelenek vagyunk védelmezni. Hiszen létünket veszélyezteti az anyagi hanyatlás. Ez nem mindig volt így, 2006 előtt egyetlen kormányváltás sem hozott drámai fordulatot finanszírozásunk területén. Igaz, mindig voltak problémák, s nem kaptunk akkora összegeket, mint az állami intézmények.

 – Fordítsuk le a támogatás csökkenését a számok nyelvére.

 – Aki ismeri az említett gyűjteményeket, jól tudja, hogy milyen hatalmas veszteség érné az országot, ha pl. az egri és néhány hozzá hasonló könyvtárterem – anyagi problémák miatt – be lenne zárva az érdeklődők előtt. Ebből a szempontból nagyon váratlanul ért minket a közelmúlt két radikális megszorító intézkedése. A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése az egyházi közgyűjtemények részére 500 millió forintot irányzott elő. Ez az összeg 40%-kal volt kevesebb, mint a 2005. évi. Tavaly pedig újabb 35%-kal csökkent a támogatás. Már a 2006- os elvonás miatt a nyitvatartási időt korlátozni kellett Debrecenben mind a könyvtár, mind a múzeum esetében. Hasonló intézkedésekre került sor számos gyűjteménynél. Ez azért is felfoghatatlan számunkra, mert a hangzatos országos középtávú tervekben a kulturális turizmusról mint fejlesztendő célról és ágazatról lehet hallani. Egy újabb példát mondok az olvasóknak. Milyen látnivaló maradna Kalocsán, ha ez a támogatási tendencia hosszú távú lenne? Abban a városban még a Paprika Múzeum is egyházi kezelésben áll. De korántsem csak a múlt értékeiről van szó, bár talán az első helyen ez említendő, hiszen nálunk törvény védi a kulturális értékeket, az említett egyházi gyűjtemények mind-mind a kulturális örökség elidegeníthetetlen részei. A nagyobb egyházi könyvtárak kézirattárában rendkívüli értékek találhatók. Debrecenben például a 35 ezer egységnyi kézirattár Árpád-kori forrásokat is őriz. De ahogy mondtam, nem csak a múlt relikviáinak őrzéséről, ápolásáról van szó, hiszen ezek az intézmények el szeretnék érni, hogy tudományos műhelyként folyamatosan megnyilvánuljanak, rendszeresen kiadványaik legyenek, kiállításokat szervezzenek. Mára már online-katalógusaink is vannak, tehát elkezdődött az állományaink számítógépes feltárása; digitalizálási programokban veszünk részt. A világi szakmai szervezetek, amikor megmozdultak mellettünk, azt is megemlítették Hiller miniszter úrnak írt levelükben, hogy a folyamatban lévő együttműködést veszélyezteti, s a digitalizálási programokat is súlyosan érinti a támogatás csökkentése.

 – Mi lehet a megoldás?

 – Az OKM-ben működő Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője, Csepregi András megjelent az egri tanácskozásunk utolsó napján, s azt tudatta velünk: készülnek a költségvetés „ceruzás változatai” a minisztériumokban. Az Egyházi Kapcsolatok Titkársága azt a javaslatot teszi, hogy álljunk vissza a 2005-ös támogatási szintre. Ez azt jelentené, hogy – a hároméves infláció és a fenntartási költségek növekedése ellenére – egy kis levegőhöz juthatnánk. Így a fenntartók terhei már nem lennének vállalhatatlanok. Ha ez a kérdés nem oldódik meg, akkor a fenntartók közül néhányan akár helyrehozhatatlan lépésre is kényszerülhetnek. Kár volna nemcsak a gyűjteményekért, hanem azért a hatalmas tudásért is, ami munkatársaink körében felhalmozódott az évek során. Egy-egy különleges egyházi állomány gondozása speciális szakértelmet kíván. Végzetes lépést jelentene, ha szélnek kéne ereszteni kiváló szakembergárdánkat akkor, amikor éppen legégetőbb gondunk a létszámhiány. Jóval több kollégát kellene alkalmaznunk örökségünk védelme és méltó gondozása érdekében. A szakminisztériumnál és az Egyházi Kapcsolatok Titkárságánál úgy tűnik, megvan a szándék, reméljük, realizálódik is. Egy jövőbeni esemény is segíthet rajtunk. Bábel Balázs érsek úr meghívta Kalocsára – egy kihelyezett ülésre – a parlament kulturális bizottságának a tagjait. Még nem tudjuk, hogy mikor jön létre ez a tanácskozás, de reméljük, hogy olyan információkkal tudjuk ellátni a bizottság tagjait, mely előremozdítja ügyünket.

 – Említette a 2005-ös évet. Honlapjukon ezt lehet olvasni: 2005- ben pedig az egyházi könyvtárak éppen csak létezni voltak képesek.

 – 2005-ben sem voltunk elégedettek. Jelenleg 325 millió forintot kap az összes hazai egyházi könyvtár, levéltár és múzeum. 2005-ben ez az összeg 800 millió volt. Ha az utóbbit kapjuk meg, az sem a legoptimálisabb megoldás, de legalább nem kell félni egyes gyűjtemények bezárásától. Azt is látjuk, hogy a világi intézmények körében is voltak nagyon radikális megszorítások, de mégis maradtak különbségek. Egyes megyei könyvtárakban 300-400 ezer kötetre nemegyszer 30-40 embert alkalmaznak. Nagyon sok embert bocsátottak el a világi könyvtárakból is, de mégis jelentős különbségek, aránytalanságok vannak. Nálunk az az extrém eset is előfordul, hogy egy 100 ezer kötetes gyűjteményre jut másfél státus: egy négyórás és egy nyolcórás munkaidőben dolgozó kolléga. Ki tudja ilyen körülmények között garantálni a régi állomány védelmét és eközben kiszolgálni az olvasót és kutatót úgy, ahogyan nyilvános intézményektől elvárható?

 – Reméljük a legjobbakat, de ha mégis megmarad a 325 milliós támogatás, abból mennyi ideig maradnak meg a gyűjtemények?

 – Ez az adott egyházmegye, egyházkerület vezetőségének döntésétől és anyagi lehetőségeitől függ, hiszen ez az összeg gyakorlatilag még a minimálbéren dolgozó teremőrök kifizetésére sem biztos, hogy elegendő. De reménykedjünk!

 Medveczky Attila