vissza a főoldalra

 2008.06.20. 

Őrült kardcsörtetés

Georghe Bush, 2004: „Rúgjuk őket seggbe... meg kell ölnünk őket! Borzalmasabbak leszünk, mint a pokol... Erősnek maradni, nem meghátrálni! Ki fogjuk irtani őket… Nem lesz kegyelem.” (Ricardo Sanchez tábornok visszaemlékezése most megjelent könyvében az elnöknek egy videokonferencián elmondott szavairól.) „Izrael nem fogja elfogadni egy nukleáris fegyverekkel rendelkező Irán létének a lehetőségét.” (Ehud Olmert szavai a legerősebb amerikai zsidó lobbicsoport, az AIPAC konferenciáján 2008. június 4.) „Felhasználunk minden eszközt, amely Amerika rendelkezésére áll, hogy meggátoljuk Irán nukleáris hatalommá válását. Mindent megteszek, amit megtehetek... Nincs vesztegetni való időnk...Itt az idő, hogy az USA kezébe ragadja a kezdeményezést.” (Barak Obama ugyancsak az AIPAC konferenciáján, 2008. június 3.)

Az idézetek tovább szaporíthatók. Adolf Hitler szájából nem hallottunk ilyen kardcsörtető, harcias kijelentéseket. És most már nem is titkolják sem az amerikai, sem az izraeli politikusok, hogy ez a vad háborús készülődés a zsidó állam érdekében történik. Olmert szavai különösen árulkodóak. Izrael ugyanis önmagában nem lenne képes lerombolni Irán atomlétesítményeit, amelyek szétszórva fekszenek az ország területén. Ezek szerint, ha Izrael nem fogad el valamit, akkor az magától értetődően azt is jelenti, hogy az USA sem fogadja el. Sőt, ha Tel-Aviv bombázni akar egy országot, akkor az amerikai fegyveres erő felhasználásával ezt megteheti? Honnan irányítják az amerikai hadsereget? Tel Avivból? Döbbenetes! Miként az is, hogy Izrael a „lehetőségét” sem fogadja el egy nukleáris Irán létrejöttének. Lehetőségét? Ilyen alapon, ha az izraeliek úgy ítélik meg, valamely országban fennáll a „lehetősége” a nukleáris fegyverek kifejlesztésének, azt minden további nélkül lebombáztathatják Amerikával? Senki sincsen immár biztonságban ezen a Földön? És mit kellene tennie Iránnak, hogy a „lehetőség” ne álljon fönn? A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrei szabadon vizsgálódhattak a perzsa állam területén – ugyanezt Izraelben nem tehetik meg –, és nem találták semmilyen nyomát atomfegyverek előállítására irányuló erőfeszítéseknek. Az amerikai titkosszolgálatok 2007. decemberében közzétett jelentésükben szintén leszögezik: Teherán ez idő szerint nem törekszik atomfegyverek kifejlesztésére. Ezen kívül pedig a perzsa állam aláírta a nukleáris fegyverek elterjedésének tilalmáról szóló nemzetközi egyezményt – ellentétben Izraellel, amely azt úgyszintén nem írta alá. Mi kellene még, hogy Izrael ne lássa meg az atombomba kifejlesztésének a „lehetőségét”? Ennél hazugabb indokok alapján nem készülődtek még háborúra. Amerika és Izrael hatalmas nukleáris fegyverkészletekkel rendelkezik. Milyen alapon tiltják meg másoknak, hogy szert tegyenek ugyanarra, ami nekik is van? Magyarán, Tel Avivnak és Washingtonnak még akkor sem lenne joga háborúval fenyegetőzni, ha Irán tényleg atomfegyvereket akarna kifejleszteni. De erre nincs bizonyíték. Teherán az atomenergiát békés célokra kívánja felhasználni. Milyen alapon tiltja meg ezt neki bárki? Nem a legdurvább, rasszista indíttatásból fakadó felsőbbrendűségi tudat alapján jelenti ki Amerika és Izrael, hogy ők döntik el, kinek lehet nukleáris energiát előállítania, és kinek nem? Egyébiránt pedig az 1968-ban aláírt nemzetközi egyezmény a nukleáris fegyverek terjesztésének tilalmáról leszögezi azt is: az aláíró államoknak joga van a nukleáris technológia békés célú felhasználásához. Olyan paragrafus nincs a nemzetközi jogszabályok közt, amelyek alapján az egyik állam kijelenthetné: ő úgy gondolja, hogy egy másik ország nem békés célokra használja a nukleáris energiát, ezért aztán támadást indít ellene. Egy ilyesfajta agresszió nyílt megsértése a nemzetközi jognak, és természetesen az ENSZ alapokmányának is. Ha tehát az Irán elleni támadás bekövetkezik, haladéktalanul szankciókat kell életbe léptetni az agresszorok ellen. Ami persze képtelenség, hiszen látjuk, semmiféle jog nem érvényesül a világban. De akkor mondjuk ki végre: Földünkön ma a dzsungel törvényei uralkodnak, az erősebb kegyetlenül elpusztítja a gyengébbet. Ez esetben mindent szabad, viszont akkor haladéktalanul el kell kezdeni a magyar haderő fölállítását, és fegyverkezni kell idehaza is, mert semmiféle szerződés nem érvényes többé, bárki, bármikor ránk támadhat. És ha a dzsungel törvényei irányítják a világunkat, akkor azon se csodálkozzunk, ha egyre több és több terrorcselekmény történik. Ali Khamenei ajatollah (képünkön) , Irán legfőbb vallási vezetője június 3-án beszédet mondott az Iszlám Köztársaság megalapítójának, Khomeini ajatollah halálának 19. évfordulóján. Mint mondta, „az amerikai elnök és munkatársai úgy viselkednek és beszélnek, mintha nem lennének teljesen normálisak… Időnként fenyegetnek, máskor meg a segítségünket kérik.” (Irak ügyében ugyanis Amerika időnként tényleg együttműködik a síita iráni vezetéssel.) Khamenei szerint ezt a zavarodottságot az okozza, hogy az amerikaiak súlyos kudarcokat szenvedtek el Afganisztánban és Irakban, és nemigen tudják, mitévők is legyenek. Ami pedig a nukleáris fegyvereket illeti, Khamenei szerint bölcs nemzeteknek semmi szüksége rájuk, és értelmetlen is kifejlesztésükre törekedni. A vallási vezető utalt arra is, hogy míg az USA hevesen ellenzi a perzsa állam békés atomprogramját, más államokkal számos egyezményt írt alá a nukleáris technológia átadásáról. (Így például az Egyesült Arab Emirátusokkal, Bahrainnel és Szaúd-Arábiával.) Sajnos azt kell mondanom: a nyugati és izraeli vezetők kardcsörtető, gyilkolásra, háborúra felszólító üvöltözése, és a visszafogott, bölcs, békés iráni megnyilatkozások közt ég és föld a különbség. Nem, nem a „mullahok” őrültek, ahogy velünk szeretnék elhitetni, hanem a nyugati világ vezetői.

Zábori László