vissza a főoldalra

 2008.06.20. 

Középkori mentalitás Moldvában

„2008. május 8-a óta a klézsei plébános, Pascariu Augustin és segédje, Hodea Cristian szakadatlanul dolgozik azon, hogy megszüntesse az iskolai magyar csoportokat. A bérmálkozásra készülő gyerekeknek rendszeresen elmondják a felkészítők során, hogy aki magyarórákra jár, az nem vehet részt a bérmálkozáson. Miután ez a szóbeli fenyegetés kevésnek bizonyult, az említett egyházi személyek az iskolai vallásórákon is folytatták »felvilágosító kampányukat«, amelynek keretében fenyegetésekkel és képtelen hazugságokkal próbálták rávenni a gyerekeket, hogy írásban kérjék az iskola vezetőségétől, a továbbiakban ne tekintsék őket a magyar anyanyelvi órákat látogató diákoknak.” – olvasható a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) elnökségének közleményében. A csángók oktatásáról, annak finanszírozásáról, a magyar nyelvű foglalkozásokról Hegyeli Attila, az MCSMSZ oktatási felelőse nyilatkozott.

– Művelődéstörténeti könyvekben olvasható, hogy a középkorban és az ellenreformáció idején többször kiközösítéssel, a szentségek szolgáltatásának megtagadásával fenyegették meg a papok a híveket. Tehát Románia egyes régióiban középkori állapotok uralkodnak?

– Igen, de nem gazdasági, hanem szellemi, gondolkodásbeli értelemben. Moldvában a katolikus papok többsége úgy viszonyul a hívekhez, mintha a középkorban élnénk. Nem is olyan régen egy szertartás keretén belül megátkoztak és kitagadtak egy római katolikus hívőt az egyházból. Ez egy középkori metódus és az ortodoxoktól átvett gyakorlat. 2000-ben Klézsén egy asszony szóvá tette, hogy plébánosa a segélycsomagokat nem adja át a rászorulóknak. Ezért kiátkozták az egyházból. A mise után leoltották a lámpákat, s az asszony életét szimbolizáló gyertyákat a pap eltaposta a templom folyosóján.

– A csángók elrománosítása terén ma is kiemelkedő szerepe van a romániai római katolikus klérusnak. Mi az oka annak, hogy a Vatikán a csángókérdésben meglehetősen visszafogott magatartást tanúsít?

– A Vatikánban tudnak a csángókérdésről, hiszen az MCSMSZ képviselői tárgyaltak már magas rangú római egyházi méltóságokkal. Azt mondták nekünk: a Vatikán megbízott egy püspököt azzal, hogy egy adott területet kormányozzon, s nem szólhatnak bele az egyházi autonómia bizonyos kérdéseibe. Ilyen kérdés a misézés nyelve. Püspöki és nem vatikáni feladat annak eldöntése, hogy valamelyik faluban a délelőtti misét román, vagy magyar nyelven mondják. A iasi-i püspök pedig görcsösen ragaszkodik a román nyelvű miséhez. A Vatikán azért sem avatkozik közbe, mert Moldva a keleti bástyája. Ráadásul egy gyors ütemben fejlődő püspökségről van szó: nőtt a hívek és a papok száma. A Vatikán érdeke, hogy legyen egy erős román nyelvű püspöksége ebben az „ortodox tengerben.”

– Tudtommal a jászvásári, vagyis a iasi-i püspök magyar származású.

– A püspök urat hivatalosan Petru Gerghelnek hívják. Ez a Gergely Péter román változata. A püspök úr mindig felháborodott, ha az utóbbi néven szólítottuk. Valóban magyar eredetű a főpap családja, de szíve joga románnak tartani magát. Nem ez okozza számunkra a problémát, hanem az, ha másokra is ráerőlteti ezt az asszimilációs gondolkodásmódot. Mára – felvilágosító munkánknak köszönhetően – térségünkben egyre többen vallják magyarnak magukat, s szeretnék jobban megismerni a magyar nyelvet és történelmet. Azt szeretnénk, ha ezt a klérus nem akadályozná meg. Vasárnaponként a pusztinai templomban öt misét tartanak. Nem hiszem, hogy olyan nagy problémát okozna, ha az egyik magyar nyelvű lenne.

– 2000-ben sokan vakmerőségnek tartották azon ötletüket, hogy magyar nyelvű foglalkozásokat szervezzenek a gyerekeknek. Gondolom, munkájuk során számításba vették, hogy mennyi csángó gyerekkel kell foglalkozniuk. Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója azt írja egyik tanulmányában: „A moldvai csángók lélekszámának megállapítása a megbízható források hiánya miatt nehéz feladat.” Önök sem tudnak pontos számot mondani?

– Mi azt tudjuk, hogy jelenleg kb. 60 ezren közölték szövetségünkkel, hogy magyar gyökereik vannak. A csángóság lélekszámának megállapítása bonyolult feladat. A moldvai csángók által lakott területek soha nem tartoztak a Magyar Királysághoz, ezért társadalmi, gazdasági fejlődésük is külön utat járt be. A csángók nem voltak részesei a magyar nemzetté válás folyamatának, mint ahogy etnikai kisebbségként a román nemzettudat kialakulása sem alakította identitásukat. Azonosságtudatuk a legutóbbi időkig jellegzetesen a középkor emberének identitástudatát mutatja: „én elsősorban katolikus vagyok.” Ehhez hozzátartozik, hogy a nacionalista román állam mindent elkövetett a csángóság erőszakos asszimilációja, megfélemlítése érdekében. Magyar iskolák nem voltak, a közhivatalokban, templomokban megtiltották a magyar beszédet.

– Az eltelt nyolc év alatt milyen tapasztalatokat szereztek az oktatás területén? Tudják, hogy milyen ütemben lehet előrehaladni a gyakorlatban, s melyek a legsúlyosabb fékező tényezők?

– A legfontosabb, s ezt minden fórumon elmondom: a románok nem fogják helyettünk megoldani a csángó gyerekek oktatásának problémáját. Annak a kb. kilencezer magyarul még értő, tudó gyereknek az oktatását a magyar értelmiségnek, a magyar nemzetnek kéne felvállalni, megoldani. Nem fognak a bukaresti románok csángóföldre magyar tanítókat küldeni. Tehát minden problémát nekünk kell megoldanunk. Ma már több iskolában van magyaróra, ám ez nyolc év kemény munkájának az eredménye. Külső- Rekecsinben két magyar állami katedra is van. Ez azt jelenti, hogy a tanítás költségeit a román állam fedezi. Sajnos nagyon sok helyen még csak iskolán kívüli foglalkozások keretén belül tudjuk megoldani az oktatást. Ezt követi az, hogy ún. töredék-katedrával jelenjünk meg az iskolákban. De! Ha nekünk, a magyarságnak nincs erőnk, energiánk arra, hogy abba a negyvenöt faluba, ahol még beszélik a magyar nyelvet, tanítókat küldjünk és beindítsuk az oktatást, akkor az asszimilációt nem tudjuk megállítani. Jelenleg tizenkilenc településen harminchat tanár dolgozik, így a már említett kilencezer magyarul értő gyerek közül csak ezerötszázzal tudunk foglalkozni. Ennek főleg anyagi okai vannak.

– Nem félemlítik meg a magyartanárokat?

– Sajnos továbbra sem konfliktusmentes az állami iskolák és magyartanárok viszonya. Sok iskolában igyekeznek kiszorítani, kiközösíteni tanárainkat a tantestületből, az igazgatóságok pedig több helyszínen próbálták megakadályozni az újabb csoportok indulását. Szinte „megszokottá” vált az, hogy egyes tanárok más tanórákon megszégyenítik a magyar órára járó diákokat, negatívan beszélnek osztályfőnökök, tanítónők, igazgatók a szülőknek a magyar nyelvórákról, illetve megpróbálják lebeszélni őket az újabb kérvények benyújtásáról. Mindezekkel magyarázható az is, hogy a tanévet megkezdő diáklétszámból minden évben lemorzsolódtak év közben is. Az iskolai magyarórákkal kapcsolatosan gond az is, hogy nincs a Bákó Megyei Tanfelügyelőség keretében olyan szakirányító, magyar kisebbségi felelős, aki állami státusa által felhatalmazott lenne a magyarórák szervezési vagy tartalmi kérdéseivel foglalkozni.

– Nem tartanak attól, hogy az alacsony bérezés miatt egyre kevesebb tanár fog vállalkozni a csángó gyermekek oktatására?

– Bevallom: igen. Az idei tanév végén többen jelezték, hogy anyagiak miatt más területeken fognak dolgozni. Romániában a közelmúltban hihetetlenül megnőttek a bérek. Főleg az iparban, a gazdaságban dolgozók keresnek jóval többet, mint 5–6 évvel ezelőtt. Egy olyan kis szövetség, mint a miénk, képtelen a bérezés kérdésében lépést tartani az állami szektorral. Nagyon nehéz így növelni a tanárok létszámát, s ami a legnagyobb gondot jelenti: a magyarországi támogatások szinte a felére csökkentek.

– Fordítsuk le ezt a számok nyelvére.

– 2000-2004 között évente összesen 100 millió forintnyi támogatásban részesültek a csángó programok. Jelenleg 56,4 millió forintot ad a magyar állam. Ebből 30 millió jut a moldvai magyar gyermekek anyanyelvi oktatására. A Moldvai Magyar Csángó Szövetség még kétszer ennyit kell hogy összeszedjen, hogy a jelenlegi iskolán kívüli magyar oktatás kiépített rendszerét működtetni tudja. A 19 faluban a tanárok fizetéséhez, a tanszerek vásárlására, a fenntartáshoz szükséges költségeket a Keresztszülő-program segítségével és cégeknél kilincselve próbáljuk előteremteni. Olyan mértékben kellene növelni a csángók oktatási programtámogatását, hogy valamennyi moldvai magyar csángó gyermek lehetőséget kapjon az anyanyelvi oktatásra. Nem tudjuk magunktól, egy civil szervezet erejéből tovább folytatni az oktatási program kiterjesztését. A fenntartáshoz szükséges költségeket a Keresztszülő-program segítségével és cégeknél kilincselve próbáljuk előteremteni. A moldvai magyarok önazonosságának őrzését közösségi házak működtetésével is lehetne segíteni. De egyetlen ilyen ház létesítése is legalább 30 millió forintnyi összeget igényel.

– Mit gondol: Magyarországon egzotikumként, vagy már a nemzetpolitika részeként foglalkoznak a csángókkal?

– Az elmúlt időszakban volt néhány olyan örvendetes esemény, amely arra utal, hogy Magyarországon nem közömbösek a csángók iránt. Április 11-én a moldvai Bákóban tanácskozott a magyar Országgyűlés elnöke, a kíséretében utazó magyarországi parlamenti küldöttség és Bogdan Olteanu, a Román Képviselőház elnöke. A megbeszélésen terítékre kerültek a moldvai magyarság jelentős problémái: a csángó falvakban nehézségekbe ütköző anyanyelvi oktatás és a magyar misék hiánya. Megállapodtak abban is, hogy a moldvai magyar nyelvű misék bevezetése érdekében közösen fordulnak a Vatikánhoz, és segítenek elhárítani a két országban élő nemzeti kisebbségek jogai érvényesítésének akadályait. Bevallom: kissé szkeptikus vagyok a sikert illetően. Ez után meghívtak Budapestre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának Oktatási Albizottsága egyik tanácskozására, ahol április 23-án beszámolhattam a csángóföldi anyanyelvi magyaroktatás helyzetéről. Május 25-én a Magyarfalusi magyar ház szentelésekor Gilyán György külügyi államtitkár volt a vendégünk, aki kihangsúlyozta, itt az idő arra, hogy a csángókat Magyarország beemelje a nemzetpolitikába. Elnökasszonynak és államtitkár úrnak is elmondtam: a látogatás szép gesztus, de kevés. Ne csak szavakkal, hanem tettekkel és anyagilag is álljanak ki a csángók mellett. Elszomorító, hogy kiadásaink 2/3-át magánszemélyek támogatásaiból tudjuk csak fedezni.

– 2001-ben készült az ET-jelentés a csángókról. Ez ajánlásként fogalmazza meg pl. az anyanyelvi misét és az oktatást. Most, hogy romániai magyarok is ülnek az EP-ben, lehetőség nyílik rá, hogy sürgessék a jelentés monitorozását?

– Az Európai Parlamentben képviselőink azt szeretnék, hogy alakuljon meg egy olyan bizottság, mely megvizsgálja: mi valósult meg az említett ajánlásokból. Mi tudjuk: semmi. Azért vagyok szkeptikus a bizottsági vizsgálódások iránt, mert a román hatóságok kiválóan értenek ahhoz, hogy bemutassák azt, ami nincs.

Medveczky Attila