|
 2008.06.20.
A
szuperhatalom megítélése
George
Bush politikájának köszönhetően az Egyesült Államok nemzetközi
megítélése az elmúlt évek során lényegesen romlott. Az
oknyomozó újságírás válságban van, amihez lényegesen hozzájárul
a hatalmi körök nyomása. Többek között e két témát járták
körül a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) belgrádi konferenciájának
június 17-ei zárónapján a részvevők.
Az
Egyesült Államok képe a világban jelentősen romlott az elmúlt
évek során, ami elsősorban a leköszönőben lévő elnök,
George Bush és környezete számlájára írható - értékelték
az összejövetel részvevői.
Hafet
Mirazi, az Aljazeera tévécsatorna korábbi tudósítója, aki
jelenleg az egyiptomi Al Hayat tévé alelnöke, azokról a nehézségekről
beszélt, amelyeket Amerika állít azon külföldi tudósítók
elé, akik ebből az országból szeretnének tudósítani. Meglátása
szerint az Egyesült Államok olyan szintű szuperhatalom, mely
megengedheti magának, hogy önmagáról tudósítson.
-
Az a benyomásom, hogy az amerikai imázs jelentősen romlott az
elmúlt évek során. Ehhez jelentős mértékben hozzájárultak
az iraki Abu Graib fogolytáborban elkövetett kínzásokról szóló
hírek, a másik ilyen drasztikus példa pedig Guantanamo -
mondta. Értékelése szerint az, hogy információk szivárogtak
ki és a nyilvánosság értesült az amerikai fogolytáborokban
folyó kínzásokról, alaposan rontotta az ország megítélését,
ehhez pedig Bush adminisztrációs bázisa járult hozzá.
-
Ehhez az állapothoz nem olyan mértékben járultak hozzá a külföldi
tudósítók, mint maguk az amerikai hírközlő szervek, amelyek
erről objektíven tudósítottak - tette hozzá.
Rámutatott
a háborús övezetekből való tudósítás különbözőségére,
kiemelve Afganisztán és Irak példáját, illetve megemlítve a
Szerbiai RTV épületének 1999-ben történt lebombázását egy
kabuli helyi rádió lövetésével.
-
Annak idején megkérdezték Donald Rumsfeld akkori amerikai védelmi
minisztert, hogyan kerülhetett erre sor. A válasza az volt, hogy
e kabuli rádió médiapropagandát folytatott az USA ellen. Ekkor
megkérdeztem tőle, mi lenne, ha valaki a muzulmán világból
ugyanezt mondaná az Amerika Hangja állomásra és emiatt azt
lebombázná - mesélte.
Allison
Smale a New York Times szerkesztője az Amerikában és más országokban
érvényes értékrendbeli különbségekre mutatott rá. Példaként
megemlítette a halálbüntetés eltörlését, amely előfeltétele
az EU-s tagságnak, ugyanakkor az Egyesült Államokban továbbra
is hatályban van.
A másik megvitatott témakör, az oknyomozó újságírás
esetében az a vélemény alakult ki, miszerint e műfaj jelenleg
válságban van, amihez jelentősen hozzájárul a kormányzó körök
és a különböző érdek-lobbik részéről tapasztalható nyomás.
Misha
Glenny brit újságíró szerint az oknyomozó újságírás még
az olyan nagy médiaházak esetében is, mint amilyen a BBC,
komoly erőfeszítéseket igénylő munka.
-
Elég sokat dolgoztam a BBC-nek. Az, ami ma történik,
gyakorlatilag nem más, mint a Reuters vagy az AP hírügynökség
híreinek beolvasása. Még ha van is újságíró a terepen,
ugyanazt az anyagot kapjuk, többé-kevésbé ugyanazokat a híreket
szállítja mindenki - mondta.
Ő
az internet jelentőségét hangsúlyozta, különösen az olyan
oldalakat említve példaként, amilyen a YouTube videómegosztó
oldal, ugyanis a fiatalok, akik több időt töltenek számítógép
előtt, így jutnak az őket érdeklő információkhoz.
Galina
Szidorova az orosz Szovreseno szekretno (Szigorúan bizalmas) nevű
magazin főszerkesztője az állami szervek reagálásának hiányáról
beszélt e lap írásai kapcsán, amelyekben gyakran egyes üzletemberek
és politikusok bűnözői tevékenységét leplezik le.
-A
kilencvenes évek során megjelent a lapban egy történet, ami
miatt egy minisztert leváltottak. Most számos oknyomozó írást
közlünk, amelyek számos negatív dologra mutatnak rá egyes
miniszterekkel, üzletemberekkel kapcsolatban, de nem történik
semmi. Nem reagál sem az államügyészség sem a kormány, úgyhogy
egyre gyakrabban tesszük fel a kérdést, mi a munkánk célja -
mondta.
(Forrás: Magyar Szó)
|
