vissza a főoldalra

 2008.06.27. 

MPP: a parlamenti képviselet nem cél, hanem eszköz

Interjú Árus Zsolttal, az MPP alelnökével

A sajtóbeli visszhangok alapján nem érzékelhető a Magyar Polgári Párt soraiban a választások után tetten érhető feszültség. Míg az RMDSZ elnöke, Markó Béla több nyilatkozatában is kritikusan megállapítja, hogy az MPP súlyos vereséget szenvedett, addig Szász Jenő, az idén bejegyzett MPP elnöke optimista, és úgy véli, a lehetőségekhez képest pártja jól teljesített.

 Az Erdélyi Napló információi szerint a párt elnökének véleményét több területi elnök nem osztja, sőt olyan is van, aki a sajtó nyilvánosságát nem vállalva elmondta: nem volna szabad egy ilyen vereséget szépíteni, hiszen nem igaz, hogy a párt csupán három hónapos. Papíron ugyan március 14-e óta van bejegyezve, de mozgalomként, alternatív szerveződésként hosszú évek óta létezik, emiatt is tartják sokan fájdalmasnak az „erdélyi magyar politikai rendszerváltásként” meghirdetett idei választási küzdelem jobboldali vereségét.

 A választások eredményeivel történő őszinte szembenézés egyelőre késik, a pártelnököt nehéz elérni. A romániai magyar jobboldalon fellelhető számos belső konfliktus közelképbe hoz egy lehetséges vezetőcserét. Hírek szerint egyes észak-erdélyi MPP-tagszervezetek szívesebben látnák Tőkés László EP-képviselőt az MPP elnökeként – mint ismeretes, ezt még tavaly Gazda Zoltán, az MPSZ háromszéki szervezete részéről vetette fel –, a vita azonban hamar elhalt.

 Tőkés Lászlót „túl erős egyénisége” miatt nem látná mindenki szívesen pártelnöki funkcióban, másrészt bizonyos vélemények szerint maga a püspök sem vállalna el egy ilyen megbízatást. Egyelőre tehát marad a felkészülés az őszi parlamenti választásokra, és a párbeszéd lehetősége az RMDSZ vezetőivel.

 A választások eredményeiről, a párt belső ügyeiről és a tervekről Árus Zsolttal, az MPP alelnökével beszélgettem Gyergyószentmiklóson.

 – Hogyan összegezné az MPP választási eredményeit? A kívülről jövő, a pártot ért kritikák zöme kudarcról szól. A pártelnök sikernek könyveli el, ugyanakkor a párton belül is megoszlanak erről a vélemények...

– A pártban még nem elemeztük ki a helyhatósági választások eredményeit. Erre rövidesen sort kerít az elnökség. Én is Szász Jenő véleményét osztom, aki azt mondta, hogy lehetőségeinkhez képest jó eredmény született, elvárásainkhoz képest azonban szerény. Az MPP nem számolt azzal, hogy mekkora hatással van a romániai magyarságra az RMDSZ által immár 18 éve hangoztatott egységpropaganda. Nem a választókat akarom megbántani, de bebizonyosodott, hogy csak kis részük döntött tudatosan. Nálunk is érvényesül a nyugati tendencia, egyre kevesebben mennek el választani. Általában az megy el szavazni, akinek véleménye van. Valószínűleg az erős negatív kampány bizonytalanította el az embereket, emiatt nem mentek el sokan szavazni. A párt lényegében egyetlen ismert és közismert személyisége, Szász Jenő akkora támadásnak volt kitéve, hogy sokan elgondolkoztak: valóban alternatíva az MPP, ha annak az elnöke olyan, amilyenre az RMDSZ lefesti? Józan ésszel gondolkodva nagyon nehéz volt a Szász Jenőt ért képtelen vádakat elhinni. Az emberek fejébe sikerül elhinteni a gyanút, még azokéba is, akik amúgy már rég nem hisznek az RMDSZ-nek.

 – Miért nem vették elejét e támadásoknak? Szász Jenő nem mai politikus: tudhatta, hogy melyek a támadható „felületei”, és idejében védekezhetett volna. Például úgy, hogy a sokat mediatizált vagyonnyilatkozatát felteszi a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal honlapjára. Ha ez már jóval a választások előtt megtörténik, sikerült volna kihúzni a támadások egyik méregfogát...

 – Nyílván voltak kampányhibák. Én most csak kettőt említenék. Az egyik jó lépés valóban az lett volna, ha Székelyudvarhely polgármestere vagyonnyilatkozatát kiteszi a hivatal honlapjára. A következményeit nézve ennek elmaradása súlyos hibának bizonyult. Gyakorlatilag erre alapozott, ezt lovagolta meg sikeresen az ellenkampány. Nagy hiba volt ellenlépések nélkül tudomásul venni a névtelenül kiszórt szórólapokat. Nem hittük el, hogy érdemes foglalkozni ilyen képtelen vádakkal. Azt gondoltuk, hogy az emberek maguktól rájönnek a hazugságokra. Sajnos nem így történt. Sok emberben az fogalmazódott meg, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egyhijján húsz, így el se ment szavazni...

 – Mikorra várható a párt kongresszusa, amelyik kielemezné az eredményeket, levonná a következtetéseket, és további irányt szabna a pártnak?

 – A választási eredmények kielemzése elsősorban az elnökség feladata. Legkésőbb a nyár végén azonban sort kell kerítenünk a kongresszusra. A pártnak jelenleg alapító elnöksége, és nem a kongresszus által választott elnöksége van.

 – Jóval az MPP hivatalos bejegyzése előtt, a párt előfutáraként ismert Magyar Polgári Szövetség idején vita alakult ki arról, hogy az új párt Székelyföld-centrikus, vagy inkább kétpillérű, Partium–Székelyföld központú legyen. A párt vezetősége a Székelyföld-centrikusságot választotta, és talán emiatt következett be a közismert eredmény: az MPP Székelyföldön ért el számszerűsíthető eredményeket, az észak-erdélyi megyékben gyakorlatilag megbukott, egyetlen megyei közgyűlésbe sem jutott be. Lesz-e korrekció?

– Sokféle magyarázat lehet arra, hogy Erdély bizonyos régióiban miért szerepelt jobban vagy rosszabbul az MPP. Én szívem szerint egy székelyföldi regionális pártot látnék az MPP-ben, ennek azonban a mai romániai környezetben nincs jogi lehetősége. Ugyanakkor mindenik pártnak kell legyen a különböző régiókra vonatkozó stratégiája. Nem attól jó vagy rossz egy párt, hogy hol a székhelye, illetve hány pilléren helyezkedik el a tulajdonképpeni vezetőtestület, hanem attól, hogy milyen választ tud adni az illető régió kérdéseire. Ezek a régióbeli különbségek az MPP-ben a mainál valóban hangsúlyosabban kell megjelenjenek a helyhatósági választásokon. Országos választáson némileg más a helyzet: a magyarság közös érdekeit képviselő parlamenti jelenlét a cél.

 – Az MPP székelyföldi kampányának egyik vezérelve volt Székelyföld autonómiájának kérdése. A székelyföldi székeken elért eredményeik mennyire adhatnak lendületet a területi autonómiáért folytatott küzdelemhez?

 – A választási eredmények felemás állapotot teremtettek: jobb, mint ami eddig volt, de kevesebb annál, mint amit el szerettünk volna érni. Az autonómia ügye azonban mindenképpen a választás nyertese marad. Magyar pártállástól függetlenül az autonómia gondolata volt a helyhatósági választások fő vezérfonala, sokan álltak melléje: ki szívből, ki színből, de ez a közeljövőben ki fog derülni. Eredménynek tartom, hogy azokon a településeken, ahol a helyi önkormányzatokban többségben vagyunk, jó bázisa lesz az autonómiáért folytatott küzdelemnek. Az önkormányzatokból induló minél több helyi autonómia-népszavazást szeretnénk kiírni, ami mérvadó lehet székelyföldi törekvéseinkben.

 – Sok emberben él a félelem, hogy a többségében RMDSZ-es megyei közgyűlések, illetve az RMDSZ-es tanácselnökök hátrányos helyzetbe hozhatják az MPP-és többségű helyi tanácsokat, illetve a polgármesteri hivatalokat. Mennyire reális az a feltételezés, hogy a megyei pénzek leosztásánál az „ellenzéki” tanácsok kevesebb pénzt kaphatnak?

 – Az ilyen vélekedés szerintem vaklárma. A megyei önkormányzattól kis mértékben függ az, hogy egy-egy településre mennyi pénz kerül vissza az állami költségvetésből. Az ilyen összegek felett rendelkező megyei közgyűlés hatásköre általában azokra a falvakra terjed ki, ahol kevés a helyi bevétel, és ezt egészítik ki egyféle szorzó alapján az állami költségvetésből. Gyergyószentmiklós például az elmúlt években szinte semmi visszaosztott pénzt nem kapott. Az önkormányzatok igazából uniós pénzeket kell pályázzanak, a nagy pénzek ott vannak. Gyergyószentmiklóson eddig is létezett egy úgynevezett inkubátor ház, amelyik pályázatok készítésére jött létre, csakhát az RMDSZ-es városi tanács nem használta ki a lehetőséget. Mivel a volt RMDSZ-es gyergyószentmiklósi polgármesterrel a környék polgármesterei nem tudtak kijönni, a regionálisnak elképzelt pályázati iroda nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mi ezen a helyzeten szeretnénk gyökeresen változtatni.

 – A Székely Nemzeti Tanács által elképzelt logika szerint ha minél több székelyföldi önkormányzat hirdetne ki autonómia-népszavazást, amit a prefektus megtámad, és a hazai bíróság felfüggeszt, az ilyen eseteket ki lehetne vinni a strasbourgi emberjogi bíróságra. Ez a módszer valóban közelebb vinne az áhított autonómia eléréséhez?

 – Ennek a gondolatmenetnek az a lényege, hogy ne egy-két önkormányzati népszavazás-kezdeményezés román bírósági elutasítása jusson ki Strasbourgba, hanem legalább 20-30. Ekkor már súlya lenne az ügynek, Nyugat is felfigyelne törekvésünkre. Másrészt ennek azért is van különös jelentősége, mert az RMDSZ mai magatartása alapján megjósolható, hogy ősztől a romániai magyarságnak nem lesz parlamenti képviselete. Ha nem lesz többé bukaresti beleszólás, hogy mit miért nem szabad csinálni az önkormányzatokban, akkor szabadabb és nagyobb mozgástere lesz a helyi tanácsoknak, sokkal több helyen el lehet majd kezdeni a népszavazások kiírását.

 – Szinte biztosra veszi, hogy ősszel elúszik a magyar parlamenti képviselet...

 – Én azt látom, hogy Markó Béla roppant magabiztos, és előre tudja, hogy az RMDSZ el fogja érni a választási küszöböt. A helyhatósági választások miatt érdemben még nem tudtunk az őszi parlamenti választások ügyével foglalkozni, azonban nyilvánvaló, hogy az RMDSZ magatartása nem a kiegyezés, a megállapodás irányába mutat. Megdöbbentő, ahogyan Markó Béla félretájékoztatja a közvéleményt, amikor azt nyilatkozza úton-útfélen, hogy az RMDSZ kétszer is próbálkozott megállapodni, és ez az MPP miatt nem sikerült. Közben ennek az állításnak éppen az ellenkezője igaz... Mi kezdettől fogva azt mondtuk, hogy szórványban, ahol veszélyeztetett a magyar képviselet, ott meg kell állapodni, míg a tömbmagyarság által lakott vidékeken a szabad választási verseny döntsön. A parlamenti, illetve az Európa parlamenti választások esetében nyilván más a helyzet. Itt a sikeres szerepléshez megegyezés kellene, mi azonban csak akkor tudunk ilyen egyezségről tárgyalni, ha van kivel. Ha nem jöhet létre egy minőségi, a magyarság valós ügyeit felvállaló parlamenti képviselet, akkor megleszünk nélküle is... A parlamenti jelenlét nem cél, hanem eszköz. A romániai magyarság szempontjából annak nincs pozitív tétje, hogy Markó Béla visszakerüljön a szenátusba, vagy a hozzá hasonló RMDSZ-képviselők a parlamentbe. Parlamenti jelenlétünknek akkor van értelme, ha oda más emberek kerülnek, és azok az eddigi RMDSZ-gyakorlattól eltérően másként munkálkodnak a magyarság ügyéért. A Magyar Polgári Párt nem azért fog dolgozni a következő hónapokban, hogy az RMDSZ mai képviseletét visszajuttassa a parlamentbe.

 Makkay József, Erdélyi Napló