|
 2008.06.27.
Üzletközpont
épül a KÖKI-n
Tagadhatatlan,
hogy a Kőbánya és Kispest határán található tömegközlekedési
csomópont, a KÖKI már hosszú évek óta Budapest egyik szégyenfoltjának
számít. Pedig a magyar főváros talán legforgalmasabb részéről
van szó, ahol a 3-as metró végállomása és a napi több száz
vonatot fogadó vasútállomás mellett 18 BKV-s és számos távolsági
autóbusznak található megállóhelye. Idegenforgalmi szempontból
is kiemelt jelentőségű a csomópont, hiszen ide érkezik a
Ferihegyi repülőtérről induló buszjárat – csatlakozva a
3-as metró vonalához –, ám a körülmények ennek ellenére
elképesztőek. A KÖKI leginkább egy balkáni vagy közel-keleti
zsibvásárra emlékeztet. A metró és a vasútállomás közös
felüljáróján léptennyomon koldusokat, a kannás bortól lerészegedett
hajléktalanokat kerülgetnek a koszos, szemetes folyosón közlekedő
utasok, akiknek a száma a napi 200 ezer körül mozog. Még alig
néhány hete számos üzlet kínálta áruválasztékát a felüljáró
széles folyosóján, valamint az állomás környékén, ám a
nagyobb címletű bankjegyekkel fizető vásárlók könnyen áldozatává
válhattak a területet ellepő és éberen figyelő
zsebtolvajoknak. Való igaz, hogy a KÖKI-n uralkodó körülmények
megnyugtató rendezést igényeltek, ám a szocialista vezetésű
kispesti önkormányzat, a BKV és az R-Co Ingatlanforgalmazó Zrt.
közreműködésével kidolgozott megoldás csak növelte a
bajokat, és a törvénysértés gyanúját is felvető kirívó
igazságtalanságokat eredményezett. Az amúgy is túlzsúfolt térség
rendezési tervének legfontosabb eleme egy hatalmas bevásárlóközpont
építése lett, ami együtt jár a zöldterület drasztikus csökkentésével
és több tucat magyar kiskereskedő teljes ellehetetlenítésével.
Bevásárlóközpont építését a KÖKI-n még az ezredfordulót
követően kezdeményezte az osztrák bejegyzésű Raiffeisen
Evolution nevű cég, majd 2005-ben – kifejezetten ennek a beruházásnak
a megvalósítására – létrejött az R-Co Ingatlanforgalmazó
Zrt. Az MSZP-s vezetésű kerületi önkormányzat, a BKV és az
R-Co 2005 decemberében állapodtak meg abban, hogy multifunkcionális
bevásárló- és szabadidőközpontot, valamint új közlekedési
és városközpontot alakítanak ki a KŐKI-n. A beruházót a bevásárlóközpont
építése mellett a terület teljes átalakításával is megbízták.
Kispest képviselő-testülete – a beruházás alig érinti a kőbányai
részt – 2006-ban hagyta jóvá a területet érintő szabályozási
tervet, de a környezetvédők tiltakoztak a jelentős zöldterület
kiirtásával együtt járó építkezés ellen. Ugyancsak
tiltakoztak és perre mentek azok a környékbeli kiskereskedők
is, akiknek saját tulajdonú, vagy még évekre érvényes bérleti
szerződéssel rendelkező üzletét érdemi ellenszolgáltatás nélkül
kívánta felszámolni a beruházással megbízott cég, az R-Co.
Bár a jogi helyzet sokak szerint még ma sem egyértelmű, előbb
a bevásárlóközpont építése kezdődött meg, majd ez év április
13-án, vasárnap a hajnali órákban a felüljáró folyosóján
is megjelentek az R-Co emberei, hogy megkezdjék a bontást, és
lehetetlenné tegyék az ott saját tulajdonnal rendelkező
kiskereskedők tevékenységét. A tettlegességig fajuló összecsapásoknak
végül az lett a következménye, hogy a felüljáró egyharmadát
– az ott lévő üzletekkel, boltokkal együtt – leválasztották
a nagyobbik részről, amelyhez egy új lépcsőt építettek. Így
most az utasok csak egy rendkívül forgalmas, a gépkocsik és az
autóbuszok által folyamatosan használt úton áthaladva érhetik
el a metróhoz és a vasútállomáshoz vezető lépcsőt. A még
működő húsbolttól, gyógyszertártól és cukrászdától
pedig eltérítették a metróhoz és a vasútállomáshoz tartó
embereket. Bár a bontással leválasztott egyharmad rész az
eredeti lépcsőn még megközelíthető, a metróhoz és a vasúthoz
történő továbbhaladás lehetősége nélkül az ott lévő üzleteket
felkereső vásárlók száma a korábbi érték töredékére csökkent.
Leidal Ádám néhány hónapja még rendkívül népszerű húsáruházában
is alig néhány vásárló lézeng, pedig korábban folyamatos
volt a sorban állás a pultok és a pénztárak előtt. A
tulajdonos elmondta, hogy 13 éve fiaival építették fel családi
vállalkozásban a húsboltot, aminek ma is ők a tulajdonosai. A
KÖKI átalakítását nem ellenzik, de csakis egy hasonló nagyságú
üzlet tulajdonjogának átadása – mégpedig az új bevásárlóközpontban
– lett volna számukra az elfogadható megoldás. Ehelyett a
beruházó csak magas bérleti díj ellenében biztosított volna
számukra üzletet, illetve kárpótlásként felajánlott 36
millió forintot, ami még a közel 40 alkalmazott végkielégítésére
sem lett volna elegendő. Így a méltányos kártérítés érdekében
Leidalék bíróságra vitték az ügyet, ahol szeptember 6-án
lesz a negyedik tárgyalás.
A KÖKI-n saját tulajdonú üzlettel rendelkező
kiskereskedők elsősorban is azt sérelmezik, hogy a bevásárlóközpont
építője eleve ki akarja iktatni a konkurenciát, és ennek érdekében
bármit megtehet, semmibe véve a tulajdonhoz való jogot és a törvényeket.
Állítólag az előző polgármester, a MSZP-s Steinerné egyik
tanácsadója az R-Co-val kötött szerződés elfogadása után
azt mondta a KÖKI-n dolgozó kiskereskedőknek, hogy eleget
kerestetek, húzzatok már el. Ez a célkitűzés nagyobb részben
máris teljesült, hiszen az elmúlt hetekben több tucat üzletet
szüntettek meg. Már csak azok a boltosok állnak ellen, akik nem
fogadják el, hogy ellenszolgáltatás nélkül akarják őket
megfosztani a saját vagyonuktól. Álláspontjuk lényege a következő:
adják ide a reális árat, és akkor elmegyünk. Megdöbbentő,
hogy a BKV és az önkormányzat illetékesei a magyar kiskereskedők
ellenében minden tekintetben határozottan kiállnak a
multinacionális plazaépítő érdekei mellett, semmibe véve a környezetvédelem
szempontjait is. Ép ésszel ugyanis nehéz elfogadni, hogy miért
kell Budapest egyik legforgalmasabb területén bevásárlóközpontot
építeni, mikor a térség már amúgy is túlzsúfolt a gépjárművektől.
Az, hogy a kiirtott erdő egy részét a beruházó visszaalakítja
zöld területté, nem lehet elfogadható érv. Úgy tűnik, hogy
a kispesti önkormányzat döntéshozóit – Gajda Péter
jelenlegi szocialista polgármesterrel az élen -– ez ügyben
elsődlegesen anyagi szempontok motiválják. Pedig a KÖKI által
felvetett valós gondokra a magyar kiskereskedők érdekeinek és
a környezetvédelmi szempontoknak a figyelembevételével is
lehetett volna megoldást találni.
Varga Imre
|
