vissza a főoldalra

 

 

 2008.06.27. 

Diszkriminatív rendelet

Az ukrán oktatási miniszter 2008. május 26-i 461. számú, az ukrán nyelv oktatásának javításáról szóló rendelete a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének az államnyelvre történő lecserélését készíti elő – állítják a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) illetékesei – írja a Kárpátalja c. internetes újság. A diszkriminatív rendeletről Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke nyilatkozott.

– Legyünk korrektek. Kezdjük a rendelet pozitívumaival. Gondolom, ilyenek is vannak…

 – Sajnos a magyarság szempontjából egyetlenegy pozitívumról sem beszélhetünk. A cél: a nemzetiségek nyelvén folytatott oktatás elsorvasztása. Ebbe a kategóriába a magyar oktatás is beletartozik.

 – Ez a rendelet összhangban áll a felsőbb jogszabályokkal?

 – Véleményünk szerint nem. Abban reménykedni viszont, hogy ezt az ügyet sikeresen végig tudjuk vinni a különböző bíróságokon, nagyfokú naivitásra vall. Az ok: az ukrán bírósági rendszer a jogállamiságnak elég ingatag támasza. Talán túlzás is támaszról beszélni. Természetesen meg kell támadni a bíróságon ezt a rendeletet, de nem helyes ezen az úton számunkra megnyugtató eredményt várni.

 – Akkor milyen jogorvoslati eszközökkel tudnak élni?

 – Egy politikai kérdésről van szó. Magyarország, mint Ukrajna egyik fontos külpolitikai partnere, vesse latba tekintélyét, hogy az ukrán politikai döntéshozókat eltántorítsa ettől a rendelettől.

 – Ennyire bízik a jelenlegi magyar kormányban és annak vezetőjében?

 – Kénytelenek vagyunk a magyar államra hagyatkozni, mert mi magunk nem vagyunk annyira erősek, hogy ebben az ügyben eredményt tudjunk elérni. Ezért nyílt levélben kértük a magyar államfőt és a miniszterelnököt, hogy a kárpátaljai magyar oktatás szétzilálódásának, illetve a magyar népcsoport asszimilációjának megállítása érdekében legmagasabb szinten vessék fel ezen intézkedések visszavonásának, s a magyar iskolahálózat feljavításának szükségességét. Nemcsak őket kértük meg erre, hanem Viktor Juscsenko ukrán államelnököt és Julia Timosenko miniszterelnököt is. Tudni kell: mi egy százötvenezres kisebbség vagyunk egy negyvenhatmilliós országban, amelynek a lakossága évente 300-400 ezer fővel csökken. Tehát több mint kétszeresével csökken, mint a magyarság összlétszáma. Ez jól mutatja lehetőségeink határát.

 – Csak a magyarok, vagy más kisebbség is tiltakozott a rendelet ellen?

 – Azok tiltakoznak, akiknek van saját iskolahálózatuk. Tehát a magyarok, a románok és az oroszok. A románok természetesen felemelték a hangjukat. Az oroszok viszont Ukrajna területének nagyobbik részén lélekszámuk miatt nem tekinthetők nemzeti kisebbségnek. Problémájukat nem is lehet összehasonlítani a mienkével.

 – Tudtommal a rendelet olyan kitételeket is tartalmaz, mint a „nyelv államisága” és „a nemzet genetikai kódja”. Miképp kell ezeket értelmezni?

 – Ezek az ukrán állami nyelvnek bevett fordulatai. Az ön által említett utóbbi kifejezést elég gyakran használják. Jó lenne, ha az európai struktúrák néha ezekre is reagálnának.

 – Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökségének nyilatkozatában – többek közt – ez áll: „Felszólítjuk a másik magyarságszervezet vezetését, vesse latba tekintélyét – szövetségesük, a Nasa Ukrajina által delegált oktatási miniszternél – a kisebbségellenes rendelet visszavonása érdekében.” Mi erről a véleményük?

 – Nekünk kötelességünk minden eszközzel fellépni a rendelet ellen, ám az ukrán közéletben nincsenek olyan jellegű szövetségesi viszonyok, mint egy normális politikai rendszerben. Az itteni pártok – kivétel nélkül – oligarchikus csoportosulások. Egy átlagos ukrajnai párt inkább egy Kapolyi-féle szociáldemokrata alakulatra emlékeztet minket. Képzeljenek el egy közéleti porondot, ahol az összes párt olyan, mint Kapolyié. Ilyen viszonyok között nem létezhetnek valódi szövetségesi viszonyok, hanem teljesen „ad hoc” megállapodások vannak. Ezek betartása pedig az erősebbik fél érdekétől függ. Az, hogy néhány esetben együttműködtünk a Nasa Ukrajinaval, nem jelenti, hogy olyan típusú szövetségesünk lenne, akivel valami elvi, ideológiai közös platformon lennénk, minthogy azt sem, hogy olyan úriemberekkel lenne dolgunk, akiknek számít a dokumentált szövetségi viszony. Az ön által idézett szöveg nem más, mint az UMDSZ politikai „oldalvágása”. A másik magyar szervezet képviselői is a Nasa Ukrajina uralta koalíciók tagjai a megyékben és a járásokban. Tehát formailag ugyanolyan szövetségesi viszonyban vannak az általuk említett politikai tömbbel, mint mi.

 – Ha jól tudom, azt akarja elérni a rendelet, hogy tíz év alatt sajátítsák el a diákok az ukrán nyelvet…

 – Tíz év elég lenne a nyelv elsajátításához, ha nem lennének gátoló tényezők. Az egyik: úgy oktatják az ukránt a nemzetiségek számára, mintha anyanyelv lenne. Így az a gyerek, aki az idegennyelvi metodika szerint pl. angolul meg tud tanulni, ukránul már nem lesz képes rá. A másik: a tankönyvhiány. A harmadik: nincsenek olyan magyar nemzetiségű tanárok, akiknek főiskolai ukrán nyelvi képesítésük lenne. Ez a három tényező együttes hatása eredményezi a valóban elég hiányos ukrán nyelvtudásszintet a magyar iskolákban. A megoldás pedig nem az, hogy a tudáshoz való hozzájutás jogát elveszik a magyar gyerekektől, hanem a metódus megváltoztatása, az optimális minőségű és mennyiségű tankönyvek nyomtatása és az adott feladatnak megfelelő magyar nemzetiségű ukrán nyelvtanárok képzése.

 – Kétnyelvű oktatásról is lehet olvasni a rendeletben. Ez mit jelent a gyakorlatban?

 – Azt, hogy időről időre a tanár elkezdi a tárgyat ukránul is tanítani, így a diákok még annyit sem tudnak elsajátítani az adott anyagból, mint ideáig. Azért kártékony ez a módszer, mert így olyan tudásszintű emberek kerülnek ki az iskolákból, akik csak „rabszolgamunkákat” – pl. takarítás, futószalag mellett dolgozás – képesek majd elvégezni. Statisztikailag kimutatható, hogy azoknak a magyar diákoknak, akik anyanyelvükön tanulnak, sokkal nagyobb az esélyük a továbbtanulásra, mint a kétnyelvű oktatásban részt vevő, vagy csak ukrán nyelven tanuló magyaroknak. A rendelet végrehajtása azt eredményezné, hogy a felsőoktatásban egyébként is alulreprezentált magyarság teljesen lesüllyedne a deklasszált, csak „rabszolgamunka” elvégzésére alkalmas népesség szintjére.

 Medveczky Attila