vissza a főoldalra

 2008.05.02. 

Spiró György: Szilveszter

(Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad)

Hamvas Béla Szilveszter című kisregényét 1957-ben írta, de csak 1990 után jelent meg. Spiró György ekkor olvasta el, és megfogta őt a mű bonyolult körmondatokban megfogalmazott többrétegű mondanivalója. Úgy vélte, ez a lassú sodrású gondolatfolyondárokból összeálló üzenet kitűnő drámai alapanyag. El is ment Hamvas Béla özvegyéhez, aki a dramaturgizáláshoz nem járult hozzá, majd később megváltoztatta a véleményét, megadta az engedélyt, ekkor viszont már Spiró érezte úgy, elkésett az özvegy, nem szeretné az adaptációt elkészíteni. Mindezt elmesélte Hamvai Kornélnak, az új magyar drámairodalom egyik legmarkánsabb hangú képviselőjének, aki a Nemzeti Színház dramaturgja. Hamvai Kornél arra biztatta, elevenítse fel a Hamvas-átdolgozás tervét. Ezt az ötletet tovább nyomatékosította az a darabírásra vonatkozó felkérés, ami Jordán Tamástól, a Nemzeti most leköszönő igazgatójától jött, így már nem volt semmiféle kibúvó, neki kellett látni a munkának. És csak ezután jött a neheze, ugyanis Hamvas Béla Szilvesztere nem egyéb, mint Rejtő Jenő stílusának paródiája. A legnagyobb kihívást és fejtörést az okozta, hogy ezeket a szélesen hömpölygő mondatokat miként szelídítse meg és tegye színpadképessé. Különben is rendkívüli feladat olyan művet színpadra áttenni, amit szerzője nem drámai formában vetett papírra, ezért aztán rengeteget változtatott a jellemeken, a szereplők számán, a történet menetén.

A Szilveszternek nincs bonyolult cselekménye, az angyalok és az ördögök harcolnak, hogy az akkor megfogant tökéletes emberpár lelkét megkaparintsák. Lemennek a fegyverropogástól hangos földre, ahol a csimpalacsán és az ulg nemzet háborút visel egymás ellen, sőt az ulgok 3 törzse között belvillongások vannak. Egy széplélek költő által vezetett, isten háta mögötti csehóban találnak menedéket a harcok elől menekülők, mindenféle szerzet van itt: pultossá vedlett náci ezredes, affektáló hercegnő, kihívóan viselkedő grófnő, folyton a fülét hegyező kém, ketrecbe zárt medvéjével és óriásmajmával érkező állatidomár. Megérkeznek az ördögök is, akik azon mesterkednek, nehogy összeházasodjanak a szerelmesek. A ropogós fehér egyenruhát viselő és a kábítószerüzletben utazó amerikai „bizniszmen” és a hozzá hasonló nyalka huszár békefenntartó vet véget az ellenségeskedésnek, beveszik a „boltba” a csimpalacsán diktátort és az ulg elnököt is. Csak az angyaloknak áll félre a szájuk, mert nem találkozik egymással az ideális pár, elmarad a frigy, de az ördögök sem dörzsölhetik a kezüket, mert a kilátástalanság nem lesz úrrá az embereken, ugyanis nincs házasság, így a nő nem tud kibírhatatlan sárkánnyá, a férfi pedig buta mamlasszá válni. Sem az angyalok, sem az ördögök nem tudják a maguk igazát bizonyítani. Ehhez a tartalomhoz illik Árvai György vonatbelsőt imitáló kocsmadíszlete, ami a kelet-közép-európai nagy lakosságcseréket és az átmenetiség állapotát jelképezi. Szűcs Edit jelmezei: az angyalok fehér, az ördögök fekete ruhái, a szereplők tarka-barka öltözetei a darab mese jellegét erősítik. A Nemzeti társulatának sok tagja szerepel a produkcióban. Nincsenek kis és nagy szerepek, csak egyformák. A kocsmatulajdonos Patmore-t megszemélyesítő Szarvas József végig a színen van, az ő játékstílusa illik ehhez a mimózalelkű karakterhez. A megszokott profizmussal alakítja a hercegnőt Básti Juli, a grófnőt pedig Csoma Judit. Az angyalokat Varga Mária, Schmied Zoltán, Papp Zoltán, az ördögöket Sinkó László, Csankó Zoltán, Molnár Piroska jeleníti meg, Kulka János pedig Wotant, az egykori SS-tisztet viszi fel a színre. A Szilveszter egyszerre akar lenni sziporkázó, sőt poénokra épülő abszurd, elvont értelmű példázat, valamint mese-és vígjáték. A szóáradat közben a cselekmény nagyon nehezen követhető, rendkívül oda kell figyelni, egy percre sem lehet elmélázni az előadás közben, mert a jámbor néző rögtön elveszíti a fonalat. Jó szívvel komédiának sem nevezhető, mert a közönség csak azokon a beköpéseken nevet, amik – természetszerűen a politikai korrektséget a legmesszebbmenőkig figyelembe véve – a jelenlegi politikai helyzetre utalnak, vagy valamilyen trágárságot tartalmaznak. Csak a süket nem hallja ki az egykori hidegháborús, kétpólusú világ kesernyés kritikáját, az oroszok „felszabadításnak” álcázott gyarmatosítását és az akkori USÁ-nak a szovjet blokkba került, úgynevezett „rab nemzetek” iránt tanúsított képmutató magatartását.  Ez utóbbi struccpolitika vezette el az egyedül talpon maradt világcsendőr Amerikát abba az ürességbe, amit a terrorizmus elleni, dollármilliárdokat fölemésztő háborúi okoznak. A Keszég László rendezte Szilveszter nem könnyen, hanem nehezen emészthető előadás, megüli az átlagnéző gyomrát, mert kellő olvasottságot, alapos tájékozottságot, képekben való gondolkodásmódot igényel.

 Dr. Petővári Ágnes