|
 2008.05.09.
Pünkösdvasárnap
Milyen kár, hogy Karácsony
és Húsvét mellett Pünkösd csak harmadrangú ünnep az életünkben.
Az Atyaisten szemszögéből éppen, hogy Pünkösd a legnagyobb
ünnep, az igazi Karácsony, hiszen ekkor születtünk az ő
gyermekeivé, valóságos kis Krisztusokká, s az igazi Húsvét,
amikor - meghalva a bűnnek - a Szentlélekben új életre támadtunk.
„Ha eljön a Vigasztaló,
akit az Atyától küldök, az igazság Lelke, aki az Atyától származik,
ő majd tanúságot tesz rólam.” Mi emberek szavakkal tanúskodunk.
Tanúságunk akkor igaz, ha megfelel a valóságnak, illetve
tetteinknek. A Szentléleknek nincsenek szavai: Ő úgy tanúskodik,
hogy a valósággal, az igazsággal szembesít egy sajátos, belső,
személyes megvilágosítás által. Erre a megvilágosításra
utalnak a lángnyelvek. Mindenkit külön-külön világosít meg:
vagyis szembesít a végső valósággal. Ránk bizonyítja a bűnt,
élesen és fájdalmasan megnyilatkozó evidenciával: ugyanakkor
Jézusról is feltárja a végső igazságot, hogy Jézus az Örök
Isten öröktől születő Fia, aki értünk, éppen bűneink bocsánatáért
halt meg, és a jövendőt is hirdeti: nem szavakkal, hanem azzal,
hogy örömteli, tiszta, meg nem csaló reménységet ébreszt
bennünk testünk feltámadása és az örök élet iránt. A mi
tanúságtételünk már kettőt jelent: tetteket és szavakat.
Egyiket sem vagyunk képesek megtenni, csak a Lélek által. A Lélek
tusakodni kezd bennünk a test ellen, vagyis az istengyermeki,
tiszta, örökkévalóságra nyitó vonzás kikezdi a bűnös önzés
önmagába gravitáló irányulását.
Az a kemény harc, amely bennünk folyik a szeretetért,
mely Istentől való, a Lélek gyümölcse, igazolja, hogy találkoztunk
a Szentlélek benső, csendes, de mindennél nagyobb bizonyosságot
adó tanúságtételével.
Ha vállaljuk azt a harcot, amelyről Szent Pál ír a mai
szentleckében, akkor képesek leszünk hitelesen tanúskodni
szavainkkal is, szintén a Szentlélek által, hiszen senki sem
mondhatja magától: „Jézus az Úr, csak a Szentlélek által”.
E háromszintű tanúságtételre küld minket a Szentlélek
most, hogy belépünk az évközi idő mindennapjainak egymásutánjába.
Tudatosítanunk kell, hogy a Szentlélek küld a ránk bízottakhoz.
A házasság szentségében férj és feleség arra kapnak küldetést,
hogy egymásnak és gyermekeiknek a szeretet állandó pünkösdjét
ajándékozzák. A papság lényege is pünkösdi valóság,
hiszen a pap a Szentlélektől kapja küldetését a szentelésben.
S Pünkösd a szerzetes élete is, mert fogadalmai által a Szentlélek
tulajdonává válik, s prófétai odaadása által szívében
hordozza és közvetíti Pünkösd titkát.
Világban való létünk tehát nem áll ellentétben
istengyermeki, szentlelkes életünkkel. Magának a létezésnek
is pünkösdi struktúrája van. A Szentlélek az a kapocs, aki
Istenhez köt bennünket, ugyanakkor őbenne fordulhatunk tanúságtételünkkel
a világ felé.
Barsi Balázs, ferences szerzetes
(Forrás: Új Ember)
|
