vissza a főoldalra

 2008.05.09. 

Ki Marxot, ki pedig a tőkét kapta

Különös módját választotta az osztozkodásnak az állampárt vagyonán a valamikori MSZMP vezérkara a rendszerváltás hajnalán: az örökségből a kisebbségbe szorult kommunistáknak, a munkáspártnak Marx jutott, a ma is hatalmon lévő, dúsgazdag és neoliberálissá vedlő MSZP kapta a tőkét – figyelmeztet ironikusan a történtekre Thürmer Gyula. A munkáspárt elnöke az MSZP-vel nem kötne választási szövetséget, ám adna még egy esélyt a Fidesz kormányzásának, ha a párt folytatja elkezdett politikáját. Az ellenfél közös: a piac és a pénz abszolút uralmára építő neoliberális politika s vele az ezt kiszolgáló MSZP és SZDSZ.

 – Egyre inkább az az ember érzése, meghatározott forgatókönyv szerint zajlott a kormánykoalíció felbomlása. De vajon elég-e ma egy hátraarc?

– Az SZDSZ jó előre megtervezte a koalíciós szakítást, mert egyedül így tudja megőrizni az arculatát. Azon csodálkozom, hogy Gyurcsány nem vágta ki nagy ívben korábban, mert akkor legalább az MSZP is nyert volna valamit az ügyleten. A liberálisok nagyon ravaszak, a támogatás ellenértékét nagyon alaposan megkérik majd, és – bármennyire szörnyű – meg is kapják az MSZP-től. Pedig az embereknek elegük van a mostani kormányzásból, hiszen valóban rosszabbul élnek. Húsz év után alapvető változásokra volna szükség. Ez a politikai elit belezsírosodott a mai valóságba. Még mindig '56-ban és '89-ben gondolkodnak ahelyett, hogy vasutat fejlesztenének, kikötőket, iskolákat és országot építenének! Valahogy úgy, ahogy nagy elődeink csinálták a kiegyezés után.

 – A baloldal csúfos bukásra áll.

– Pontosítanám: az MSZP csúfos bukásához érkeztünk el. Az MSZP lábbal tiporja a baloldali fogalmakat, és amit csinál, az nem baloldali politika. Húsz évig semmi másról nem szólt az élet Magyarországon, mint hogy minél többet lopjunk. Az emberek ezzel elégedetlenek, és változást akarnak. Mi, igazi baloldaliként, azt javasoltuk, hogy legyen luxusadó, és adóztassuk meg a villákat. A Gyurcsány-kormány erre nem hajlandó. Ehelyett ingatlanadót akar, amely a békásmegyeri nyugdíjasokat, a kisembereket, a falusi kis házak lakóit, tehát mindenkit sújtana. Az igazi baloldaliság azt jelentené, hogy megadóztatjuk a nagytőkét, és többet adunk az embereknek.

 – Mindaz, amit most felsorolt, közel áll a Fidesz álláspontjához.

– Örülök, hogy a Fidesz felismerte a helyzetet, de nem vagyok benne biztos, hogy végre is hajtja, ha hatalomra jut. Hiszen a farkas természete nem változik, ahogyan a tőke természete sem. A tőke persze okos, és tud racionálisan gondolkodni, ezért adok esélyt én is a Fidesz-kormányzásnak. Tudni kell azonban, hogy a Fidesz nem a szegények, nem a "csórók" pártja. A munkás, a kisember, a proletár, a földönfutó itt van nálunk, a munkáspártban.

 – A szegények politikai képviseletéért láthatóan nagyon sokan tülekednek, a többi között a Magyarországi Munkáspárt 2006 is, amely most kötött választási paktumot a leggazdagabb magyar és szocialista parlamenti képviselő által vezett MSZDP-vel.

– Kapolyi László egyszer-kétszer már eljátszotta ezt a politikai szerepet az MSZP-ben. Emlékszem, amikor a Horn-kormány idején Szekeres Imre akkori frakcióvezető magához hívatta az MSZDP és a Munkáspárt vezetőjét. A Bokros-csomag elfogadása előtt arra kért bennünket, hogy a baloldal összefogása kedvéért támogassunk egy népnyúzó programot. Kapolyi határozott igent mondott, én meg kemény nemet. Ha Vajnai Attila a Magyarországi Munkáspárt 2006 nevében most a milliárdos Kapolyiban lát alkalmas partnert, akkor éppen a nagytőkével köt szövetséget. Először megpróbálták átvenni a hatalmat a párton belül. Óriási nyereség lett volna az MSZP-nek, ha a munkáspártot bekebelezhetik. Ez azonban nem ment. Így hát azzal gyengítettek bennünket, hogy a választások előtti utolsó pillanatban kivált a pártunkból ez a kis társaság. Persze azonnal melléjük állt a teljes szociálliberális média és propagandagépezet, ezért is nem tudtuk hozni a formánkat a 2006-os választáson. Szétverni ugyan nem tudtak bennünket, de meggyengíteni igen.

 – Melyik párt az egykori MSZMP utódpártja?

– A Magyar Kommunista Munkáspárt.

 – Viszont az MSZP örökölte az egykori élcsapat "hozományát".

– Lassan húsz éve, hogy amikor 1989-ben az MSZMP megszűnt, és Nyersék, Hornék megcsinálták a maguk MSZP-jét, megosztoztunk a régi vagyonon. Nekünk jutott Marx, ők kapták a tőkét. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül lenyelték az akkori pártvagyont, amely sok százezer egyszerű, becsületes párttag munkájából jött létre, ahogyan például a Népszabadság, a Szabad Nép egykori székházát is téglajegyekből építették.

 – Hogyan vihette csődbe az országot a magát évtizedekig szakértőnek tartó politikai garnitúra?

– Ezeket az embereket mindig a kapzsiság, a mohóság, a pénz iránti hajsza vezérelte. Minden kormány privatizált, de az MSZP-kormányok idején privatizáltak a legtöbbet. És persze az SZDSZ is felelős érte, a párt vállalkozói rétege, amely a szocializmusban nagyon jól élt, egyiket sem zsákmányolták ki, egyik sem éhezett. Húsz évvel ezelőtt nem gazdasági racionalitás alapján szervezték át a gazdaságot. Úgy csináltak kapitalizmust, hogy rászabadították a külföldi tőkét Magyarországra.

– Az egykori nómenklatúra tagjai ma is közöttünk járnak, javarészben vezető beosztásban.

– Minden hadseregnek vannak elit alakulatai és vannak olyan alakulatai, amelyek szégyellni valók. A Kádár-féle MSZMP jó párt volt, amelyben nagyon sok becsületes, tisztességes ember dolgozott. Aki még él közülük, itt van nálunk, a munkáspártban.

 – De abból a pártból sokan ott ülnek a parlamentben és a kormányban is.

– Ez a régi pártnak a szemete, bátran merem ezt a jelzőt használni velük kapcsolatban, hiszen ők a párt megalkuvó emberei. Mert lehetett volna nehezebb utat választani 1989-ben, például azt mondani, hogy rendben, legyen kapitalizmus, de annak nemzeti változata. Ehelyett beengedték Andrew Sarlost, Soros Györgyöt és az összes többi "nagyvadat", és ettől kezdve egészen másfajta kapitalizmus épült, mint ami – esetleg – elfogadható lett volna az országnak. Szerintem persze a szocializmusnak lehetett volna egy másik, folytatható útja is: a reform útját kellett volna választani. Ez adott volt, 1985 után még maga Kádár is erről a lehetőségről beszélt. Nagyjából olyasmit kellett volna csinálni, mint amit ma a kínaiak tesznek. Kína a nemzeti erőre és a nemzet tudására építve, külföldi tőke bevonásával csodálatos gazdaságot teremtett. Miközben az embereknek is tudott adni belőle.

 – Igent mondana-e ma a választási együttműködés lehetőségére, ha ilyen ajánlattal megkeresnék a szocialisták?

– A mai politikájuk ismeretében biztosan nemet mondanék. Kovács László 2002-ben fűt-fát ígért, aztán nem lett belőle semmi. De nem ez a szakításunk lényege. A lényeg az, amit Medgyessyék kezdtek: a neoliberális politika, a kórházak eladása, a stratégiai ágazatok kiárusítása, a falurombolás, a postabezárások, az óvodák, iskolák tönkretétele. Ez az, amiben soha nem fogunk egyetérteni, teljesen mindegy, hogy ezt a rombolást Medgyessy, Gyurcsány vagy Kiss Péter irányítja. Azt viszont érzékeljük, hogy az emberek változást akarnak. Járom az országot, és az emberek másképpen fogadnak, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Nem dobálnak meg, nem köpnek le mint kommunistát, sőt inkább örülnek nekünk. Ma a munkás, a dolgozó szegény ember a munkáspárt mellett áll, ezt érzem. Nagyon sokat beszélünk arról, hogy magyar, nemzeti kis- és középvállalkozói rétegre volna szükség, de eddig csak beszéltünk róla. Most végre meg kellene szólalniuk a vállalkozóknak, és azt mondani: nekik is szükségük van a munkáspártra.

 – Létezik-e olyan párt a mai magyar palettán, amellyel vállalná a politikai közösséget az önök pártja?

– A mi dolgunk, hogy a parlamenti választáson a lehető legtöbb szavazatot megszerezzük, tegye ezt a többi párt is. Ha a Fidesz politikája olyan, amelyben van hasonlóság a mi politikánkkal, akkor azokat az elemeket készek vagyunk támogatni. Ha azt mondják, nem akarják eladni a kórházakat, akkor ebben támogatni fogjuk őket. De ha hatalomra jutnak, és fordítanak a politikájukon, eladják a kórházakat, akkor ellenük fordulunk. Orbán Viktornak és a Fidesznek volt egy nagyszerű ötlete, a legutóbbi kongresszusukon definiálták az új többség fogalmát. Azóta várjuk, hogy ez irányban történjék is valami. Mi már léptünk: az Albert házaspár népszavazási kezdeményezéséhez szükséges aláírások tizedét a mi pártunk gyűjtötte össze. Mi vagyunk az egyetlen párt, amely túllépett a baloldal–jobboldal határmezsgyéjén, át egy olyan területre, ahol a Liga és a Munkástanácsok voltak korábban, ahol részben a Fidesz is van, ezt még senki nem tette meg rajtunk kívül. Vállaltuk a kockázatot az ország, a nemzet javára. Ha a Fidesz folytatja az elkezdett politikáját, ha hajlandó nyitottá válni a mi irányunkba, akkor bizonyos dolgokban lehet együttműködés közöttünk. Ma a legnagyobb veszély a piac, a pénz abszolút uralmára építő neoliberális politika, amelyet az MSZP és az SZDSZ politikája testesít meg. Ez ellen össze kell fognia minden józan erőnek.

 – Lesz-e előre hozott választás?

– Ez kizárólag az MSZP-n múlik, és kérdés, hogy összeomlik-e a párt vezető garnitúrája. Ennek sajnos vannak jelei; bár nem jó, ha egy kormány cselekvőképtelensége azáltal válik nyilvánvalóvá, hogy nincs mentőszolgálat, nem működik a kórház, Budapestet megeszi a szemét. Ma már alapvető funkciókat nem tud ellátni az állam, vagy ha igen, nagyon erőszakosan. Igazából az a kérdés, hogy az MSZP vezető garnitúráját, az első egy-két embert a nagy többség arrább tudja-e lökni, és hogy belemennek-e az előre hozott választásba, hogy kisebbet bukjanak.

 – Annak idején ön Grósz Károly biztonságpolitikai tanácsadója volt. Mi a véleménye arról, hogy a titkosszolgálatok folyamatosan felbukkannak a belpolitikában?

– Nem fér bele a demokrácia szabályrendszerébe, hogy belpolitikai folyamatokba bevonjanak titkosszolgálati eszközöket is. A titkosszolgálat arra való, hogy elhárítsa a kémeket, leleplezze a terroristákat, tehát, hogy védje a nemzetet. A Nemzetbiztonsági Hivatal sokkal többet tehetne a multinacionális tőke ipari kémkedése ellen, mert kétségkívül itt van, jelen van, de arról még soha nem hallottuk, hogy lelepleztek volna egyetlen külföldi ipari kémet is… Vagy hát, miért éppen izraeli cégekkel működünk együtt a magyar polgárok ellenőrzésére alkalmas rendszerek megteremtésében? Demokratikus ellenőrzés alá kell vonni a szolgálatokat.

 – Egy éve dúlták fel Kádár János sírját, azóta sem bukkantak az elkövetők nyomára. Nem tartja ezt furcsának?

– Kádár János nyomasztja a mai politikai elitet, leginkább a szocialistákat. Az MSZP egyszerű tagjainak nagy része kötött egy gentlemen's agreement megállapodást Gyurcsánnyal, amelynek az a lényege: csinálj, amit akarsz, add el a kórházat, de Kádár Jánost és a szocializmus emlékét hagyd meg nekünk. Erre Gyurcsány az MSZP tavalyi kongresszusán kitagadta Kádár Jánost. És felháborodott a tagság. Nem erről volt szó. Miközben az is kiderült, hogy Gyurcsány nem is annyira "gentleman". Valaminek tehát történnie kellett, és történt is: május elején feldúlták Kádár sírját. Kinek volt ez jó? Egyedül a szocialista vezetőségnek, mert felléphetett a rendteremtő szerepében, miközben mindent eltitkolt. Szerintem a tettesek megvannak, csak nem akarják őket leleplezni.

 – Elfogadná ebben a történelmi szituációban, hogy mélyreható elszámoltatás történjék az országban a következő választások után?

– Elszámoltatni az tud, akinek nincs vaj a fején, aki nem kötött kompromisszumot, aki nem ment bele különféle bulikba. Ezt azért nem mondanám el a Fidesz minden egyes tagjáról sem, bár természetesen azt sem állítom, hogy a Fidesz mindenben "sáros" volna. Egy kicsit furcsa, hogy most sem történik semmi. Rég túl vagyunk március 9-én és a melós még mindig rosszul él, tovább emelik az élelmiszerek árát, mi meg arra várunk, hogy két év múlva majd választások legyenek – pedig a kormányt valamilyen módon most kellene leváltani. Szerintem a Fidesz hatalomra jutásától önmagában nem lesz rend, ezért más típusú emberekre is szükség van, például ránk. Mi nem loptunk, nem csaltunk, nem korrumpálódtunk, ez a munkáspárt erkölcsi tőkéje.

 – Személyesen részt venne egy elszámoltatásban? Önnek, ahogy mondta, nincs vaj a fején?

– Nincs, és a harcostársaim is becsületesek, tiszták. Részt vennék benne, de nem valamiféle bosszú miatt. Hanem mert húsz év után végre meg kellene mutatni, mi a jó és mi a rossz, mik a törvények és melyek az alapelvek, amelyeket mindenkinek be kell tartania. Ma, durva szó, de ki kell mondani, kupleráj van Magyarországon, a törvény kijátszható, sőt olykor eleve úgy alkotják meg, hogy az lehessen.

 – Lesz-e még erős nemzet a magyar, visszajut-e valami az ellopott nemzeti vagyonból?

– Nagy kultúrájú nemzet a miénk, éppen ideje elzavarni azokat a magukat magyarnak nevező politikusokat, akik idegen érdekeket szolgálnak. Demokratikusan, választások útján, de el kell őket zavarni. Ez az első lépés. Nem kell ehhez túl sokat tenni, csak meg kell fogalmaznunk, mi a nemzeti érdekünk. Hol van az előírva, hogy minden városban külföldi kézben kell lennie például a kábeltévének vagy az élelmiszer-kereskedelem többségének? Igenis a magyar vállalkozásokat, a magyar nemzeti ipart és gazdaságot kell fejleszteni! Hiszen az unióban is mindenütt egyre nagyobb hangsúlyt kap a nemzeti jelleg, épp csak nálunk nem. De miért kéne szégyellnünk, hogy nekünk is vannak sajátos nemzeti érdekeink?! 

 Varjú Frigyes

 (Forrás: Magyar Hírlap)