|
 2008.05.09.
Maoista győzelem Nepálban
Nem
csupán a kommunizmus nem került még a történelem süllyesztőjébe,
de a jelek szerint még a maoizmus sem! Nepálban ugyanis április
10-én parlamenti választásokat tartottak, amelyen a Maoista
Kommunista Párt a szavazatok 29,12%-ával győzedelmeskedett! A
korábbi kormánypárt, a Nepáli Kongresszus a voksok 21,17%-át
gyűjtötte be, a Nepáli Kommunista Párt – (Egyesült
Marxista-Leninisták) pedig 20,26%-ot kapott. Vagyis a nepáli választópolgárok
fele valamelyik kommunista pártra szavazott! További 22 más,
kisebb politikai erő jutott még be a parlamentbe. A végső
eredmény kihirdetése meglehetősen sokáig elhúzódott, részben
a bonyolult választási rendszer miatt, részben pedig azért,
mert számos szabálytalanság történt a szavazás során. Április
25-én azonban a választási bizottság bejelentette a végeredményt:
a 601 tagú nemzetgyűlésben a maoisták 220 mandátumra számíthatnak,
míg legfőbb riválisuk, a Nepáli Kongresszust
110, a
marxista-leninistákat pedig 103 honatya képviseli majd. A többi
helyen a kisebb pártok osztoznak. Nepálban valószínűleg koalíciós
kormány lép hivatalba, amelynek vezető erejét egészen
biztosan a maoisták alkotják majd. Meglepetés? Mindenképpen
az. Különös tekintettel arra, hogy a választások előtti közvélemény-kutatások
a Kongresszus Párt győzelmét jelezték előre. A maoisták számára
pedig legfeljebb 50 képviselői hely megszerzését tartották
elképzelhetőnek. Sokkal többet értünk el, mint amit vártunk”
– vallotta be Baburam Bhattarai maoista vezető egy lapinterjúban.
Mint mondta, mozgalmának legfőbb célja az immár 240 éves
monarchia megszüntetése, és a köztársaság kikiáltása. A
maoisták 1996-ban fegyveres harcot kezdtek a rezsim megdöntése
és egy kommunista állam megteremtése céljából. 2005-ben
Gyanendra király (aki 2001-ben a királyi család 9 tagjának
legyilkolása után, elképesztő körülmények közt került
hatalomra) az alkotmányt felfüggesztette, és teljhatalmat összpontosított
a kezében. Úgy hitte, diktatórikus eszközökkel képes lesz
elfojtani a maoista lázadást. A király azonban elszámította
magát. A felkelés még erőteljesebben lángolt fel, ráadásul
sok demokratikusan gondolkodó politikus is ellenezte a diktatúrát.
Közülük nem kevesen a maoistákkal szövetkeztek a zsarnoki
rendszer megdöntése érdekében. Zavargások törtek ki, a
nagyobb városokban tüntetések kezdődtek. Az uralkodó
kutyaszorítóba került. A politikai élet szereplői végül tárgyalóasztalhoz
ültek, és 2006 áprilisában sikerült a megállapodást is tető
alá hozni. Tűzszünet lépett életbe, a demokratikus intézmények
működését helyreállították, és elhatározták, hogy két
év múlva választásokat tartanak a maoista mozgalom részvételével.
A felek tartották magukat az egyezmény előírásaihoz. A harcok
véget értek. Az ország lakói nagyon vágytak már a békére,
ami nem is csoda, hiszen a polgárháború 10 éve alatt 13 ezer
ember vesztette életét. Arra azonban senki sem számított, hogy
a maoista lázadók meg is nyerik a választásokat! Hiszen azért
Mao Ce-tung neve Nepálban sem cseng túl jól a többség számára.
Az emberek általában tisztában vannak vele, mi történt a
hatalmas északi szomszédban a kulturális forradalom évei
alatt. Mivel magyarázható akkor mégis a maoista győzelem? Nos,
ennek a roppant szegény országnak a lakói is változásra vágynak.
Márpedig a maoisták voltak azok, akik a leghitelesebben szóltak
a kampány során az újrakezdés szükségességéről. A választók
ezen kívül kifejezték dühüket és elégedetlenségüket a
politikai élet korábbi szereplőivel szemben. Hiszen sem a korábbi
kormányzó párt, sem ellenzéke nem volt képes megbirkózni a
szegénységgel, és az egyre nagyobb méreteket öltő korrupcióval.
Bizalmukat sokan és egy igazságosabb társadalom megteremtését
és békét, rendet ígérő maoista mozgalom vezetőibe vetették.
Mindezek mellett azonban olyan hírek is elterjedtek, melyek
szerint maoista fegyveresek egyes eldugott, Isten háta mögötti
településeken megzavarták ellenfeleik választási gyűléseit,
az embereket pedig megfélemlítették. Állítólag sok esetben
azzal fenyegetőztek, hogy ha nem nyerik meg a választásokat,
akkor újból fegyverhez nyúlnak. Ettől aztán sokan megijedtek,
hiszen az emberek, mint mindenütt a világon, Nepálban is békére
és nyugalomra vágynak. A vesztes pártok csalással is megvádolták
a maoistákat. A nemzetközi megfigyelők kisebb-nagyobb szabálytalanságoktól
eltekintve törvényesnek ítélték a szavazás lebonyolítását.
Csakhogy az ország egyes nehezen megközelíthető vidékein
semmiféle ellenőrzés nem volt. Nepál két hatalmas szomszédja
is némiképp megdöbbent a választási eredmények láttán.
India egyértelműen a Kongresszus Párt győzelmében reménykedett.
Kína sem örült túlságosan: a nepáli maoisták nem tekinthetők
Peking bábjainak. Akik azért is bosszantják némiképp az északi
szomszédot, mert – korábban legalábbis – megígérték
egyes önálló népcsoportoknak az autonómiát. A Tibet ügyével
kínlódó Kína számára aligha hiányzik a nepáli kisebbségek
önállósodása. Amerika számára is föl van adva a lecke:
Washington ugyanis korábban terrorista szervezetté nyilvánította
a maoista felkelőket. Prachanda, a maoista mozgalom vezére több
alkalommal is kinyilvánította: jó kapcsolatokat kíván kiépíteni
az Egyesült Államokkal. Ennek azonban feltétele, hogy szervezetét
ne tekintsék többé terroristának. De zavarban vannak a nepáli
fegyveres erők is, amelyek hagyományosan a monarchia hűséges
szövetségesei voltak. Többek közt a maoisták elleni, 10 éven
át tartó harcban is szilárdan az uralkodó mögött álltak. De
nyugtalankodnak az „üzleti körök” is, mert nemigen tudják,
mire készülnek a győztesek. A polgárháború idején a maoisták
a kommunista köztársaság megteremtését jelölték meg céljuknak.
Hogy kommunizmus lesz-e, az persze erősen kérdéses. A köztársaság
megteremtése azonban egészen bizonyosnak tűnik. A maoista vezetők
szerint az új nemzetgyűlés első és legfontosabb feladata a
királyság azonnali eltörlése és a köztársaság kikiáltása
lesz. Ami viszont a kommunizmust illeti, a győztesek meglehetősen
óvatosak. Prachandra számos alkalommal kijelentette, hogy véleménye
szerint a kommunizmus eszméi nem alkalmazhatók a XXI. században.
A választási kampány során és most a győzelem után is
szinte mindegyik maoista vezető hangoztatta elkötelezettségét
a demokrácia mellett. Kijelentették továbbá, hogy több pártot
felölelő koalíciós kormányt szeretnének felállítani,
amelyben egykori ellenfeleikkel is lehetségesnek tartják az együttműködést.
Nyugtatni igyekeztek a külvilágot is, mondván, jó
kapcsolatokra törekszenek a világ minden egyes országával. És
ahogyan az mindenütt szokás, gesztusokat tettek az „üzleti körök”
felé is. „Nemzeti megbékélés”, „gazdasági fejlődés”,
„demokrácia” – hangoztatta a választókerületében elsöprő
diadalt arató maoista vezér, Prachandra, aki valószínűleg az
új köztársaság első elnöke lesz.. Természetesen sokan
felteszik a kérdést: lehet-e hinni a maoista kommunistáknak?
Nem csupán taktikáznak, hogy miután kissé elaltatták
ellenfeleiket, végül lecsapjanak rájuk, és megsemmisítsék őket?
Elvégre valami hasonló történt Kelet-Európa szovjet megszállás
alatt álló államaiban 1945 után. Csakhogy a világ azóta igen
csak megváltozott. Értelmetlen vállalkozás lenne egy
kommunista diktatúra létrehozása Nepálban. És megvalósíthatatlan
is. A két hatalmas szomszéd egyike sem tűrné el egy maoista
rezsim létét határaik mentén. Úgyhogy aligha kell tartanunk a
maoizmus vagy akár a marxizmus- leninizmus újjáéledésétől.
Ami viszont figyelemre méltó: ha a Föld legszegényebb népeinek
módjukban áll szabad választásokon kifejezni akaratukat, akkor
azokra a mozgalmakra szavaznak, amelyek elutasítják a globalizációnak
nevezett gyarmatosítást és az Amerikai Világbirodalmat.
Latin-Amerikában egyremásra diadalmaskodnak az Amerika-és
globalizációellenes baloldali pártok, a muszlim világban pedig
erősödik az iszlamista erők befolyása. Kelet-Európában, és
így hazánkban is, a radikális jobboldal emelte fel a függetlenségi
harc zászlaját. Nepálban pedig – jobb híján – a polgárok
a maoistákra szavaznak. Aligha ítélhetjük el őket ezért. (Képünkön
Baburam Bhattarai maoista vezető.)
Zábori László
|
