vissza a főoldalra

 

 

 2008.03.06. 

Nyugalom

(Alföldi Róbert filmje)

A Nyugalom Alföldi Róbert első filmrendezése. Önmaga kipróbálására tehát újabb lehetőséget kapott, úgy látszik, nem elég neki, hogy a világot jelentő deszkákon fellép, időnként szinkronizál, több fővárosi színházban vendégként rendez. Bő félévig a Bárka Színházat is igazgatta, sőt júliustól újabb játékszer pottyan az ölébe: mégpedig a végre-valahára megépült és 2002-ben átadott Nemzeti Színház, ugyanis őt nevezték ki öt évre főigazgatónak. Mindezek tetejében még festőművész is, képeiből sorra nyílnak a kiállítások. Az már csak hab a tortán, hogy agyonfoglalkoztatott médiaszemélyiség, a királyi tévében beszélgetős műsorokat vezet, a Társulat című tehetségkutató show műsor zsűrijének tagja, a kereskedelmi tévékben – régebben – a reggeli műsorsávban volt látható, mostanában pedig a Heti Hetesben, ebben a szellemességben a szovjet tréfák színvonalát sem elérő műsorban produkálja magát. Alföldi Róbert filmjének alapanyaga könyv alakban, Bartis Attila regényeként A nyugalom címmel jelent meg 2001-ben. Maga Bartis Attila dolgozta át színpadi művé, amit a Nemzeti Színházban, 2003 februárjában, Garas Dezső rendezésében Anyám, Kleopátra! címmel játszottak. Összesen 69 előadást ért meg, nem olyan régen vették le a műsorról. Udvaros Dorottya alakította az anyát, ugyanis Bartis Attila kimondottan a művésznő számára írta ezt a szerepet. Ezzel magyarázható, hogy Alföldi filmjében is Udvaros Dorottya formálja meg az egykor szebb napokat látott színésznőt. A nyugalomból 2006-ban Szirtes Ági és Trill Zsolt főszereplésével, Vizi Márta rendezésében már készült tévéfilm, aminek a forgatókönyvét a rendező Bartis Attilával együtt készítette el. Alföldi filmjét tavaly júliusban kezdték el forgatni, az idei Filmszemlén már bemutatták, sokan ültek be rá, ennek ellenére semmiféle díjban nem részesült. Erre a 200 millió forintba kerülő filmre az érdeklődő nagyközönség február 21-étől az Art mozihálózatban vehet jegyet.

Alföldi Róbert soha nem az eredeti regényt, vagy drámát akarja színpadra állítani, hanem azt, amit ő gondol róla. Saját bevallása szerint: „Egy regényből nem illusztrációt kell készíteni, hanem hozzá kell tenni, amit belőlem kiváltott az írás.” Tulajdonképpen ez a bajok oka. Nem mindenki kíváncsi arra, hogy Alföldinek mi a véleménye a világról, sokkal többen vannak olyanok, akik magát, a művet és nem Alföldi önmegvalósítását szeretnék a színpadon látni. Bartis Attila regényével is a fenti hitvallás jegyében bánik el. A regény politikai élét teljesen lefaragja, kihagyja belőle azt a bűzölgő poklot, amitől az emberek az egész Kádár János-i kötélkorban, majd a kemény és az ezt követő puha diktatúrában szenvedtek. Csupán jelzésértékű, hogy a színésznő anya érvényesülésének érdekében kénytelen volt a párttitkár elvtársat az ágyába engedni, mert csak ezen az áron játszhatott estéről-estére, később már ez a szexuális szolgáltatás sem segített rajta, elvették szerepeit, mert lánya, a sok-sok talentummal megáldott hegedűs itthon nem tanulhatott, ami miatt elhagyta az országot – pártzsargonnal élve – disszidált. A nyugalomban Alföldi viszont azt a természetellenes anya-fiú kapcsolatot erősíti föl, amikor a mama nem képes a lelki köldökzsinórt elvágni, és érzelmi zsarolással, lelki terrorral tartja fogva embernyi, harmincas évein túljáró fiát. Minden finom és kevésbé elegáns eszközt megragad, hogy magához láncolja őt. Még az a másik motívum is felfedezhető, amikor a túlterhelt anya saját karrierjét építgeti, aközben zsenge korú lányára és fiára nem marad ideje, s ez a mellőzés a már felnőtt gyermekének mindig a legrosszabb pillanatban jut eszébe, ezért tör annyi borsot anyja orra alá és vág vissza akarva-akaratlanul is neki. Amíg ez az „adok-kapok”, betartok neki – kitolnak velem idegtépő játék folyik, azalatt kétszer is – rövidebb-hosszabb ideig – látható az a gusztustalan jelent, amikor a kisfiú anyja combja közé nyúl, aki mindehhez kéjesen nyögdécsel. Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke is felemelte a szavát, amikor kijelentette: „vannak olyan határok, amelyeket a filmen is illene betartani, nemcsak pedagógiai, hanem esztétikai szempontból is.” De még a multikultúra zöldségeit kitörő lelkesedéssel fogadó Magyar Hírlap cikkírója is nehezményezi, hogy ezek a gyomorforgató képsorok a „kisfiú emberi méltóságát sértik, nemi erkölcsét súlyosan veszélyeztetik és a bűncselekmény határmezsgyéjét súrolják.”. A nyugalom pornográf jelenetekben is bővölködik. A fiú nem csak a már semennyire sem izgalmas „misszionárius” pózban teszi magáévá barátnőjét, hanem anális szex keretén belül is meghágja, de novelláskötetének kiadójával, anyja javakorabeli barátnőjével is vadul közösül. A filmet az unalomtól a színészek mentik meg. Udvaros Dorottya anyaalakításáról csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. Fiát Makranczi Zalán kifogástalanul kelti életre. A fiú szerelmét Gyllus Dorka, a koros könyvkiadónőt Hernádi Judit játssza. A Nyugalom Alföldi Róbert első filmje. Csak reménykedhetünk, sok víznek kell lefolynia a Dunán, amíg a következőt elkészíti.

 Dr. Petővári Ágnes