|
 2008.03.14.
Jókai
Mór tudósítása az 1848. március 15-i eseményekről
Az
Életképek című lapban "Forradalom vér nélkül" címen,
1848. március 19-én jelent meg Jókai Mór cikke, melyben így
írja le a március 15-i eseményeket:
"A mennydörgés azt mondja: Le térdeidre, ember, az
Isten beszél. A nép szava is megdördűlt és mondá: Föl térdeidről,
rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, melyen
a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok föl
szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e
naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochalis
nap. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a
nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott
jogait, minek láncait legközelebb találta.
Március 15-én reggel a fővárosi fiatalság, mely a józanabb
pártnak nevezett töredék által ajánlott türelmet és várakozást
sérelmei gyógyszeréül nem tartotta elegendőnek, adandó
reformlakomája fölött tanácskozni egybegyülekezvén, ez
alkalommal Jókai Mór következő proklamációt kiáltott ki ügyvédbarátaihoz:
" Testvéreim!
A pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket.
Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk
kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük
jogainkat, melyet eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy
legyenek azok közösek mindenkivel. Kívánjuk a sajtó szabadságát,
cenzúra eltörlését; felelős minisztériumot Budapesten; évenkénti
országgyűlést Pesten, és azt rögtön! Törvény előtti
egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk, hogy
a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját
minden férfi, egyenruha ne legyen; közös teherviselést; úrbéri
viszonyok megbüntetését; esküdtszéket képviselet alapján,
magunk választjuk bíráinkat magunk közül; nemzeti bankot,
idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni. A katonaság esküdjék
meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a
külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai státusfoglyok
bocsáttassanak szabadon. Unio Erdély és Magyarhon között!
Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet s bízni önerejébe, s
az igaz ügy istenébe! Egyenlőség, szabadság, testvériség!"
E proklamáció minden egyes pontjait mennydörgő helyesléssel
fogadta a nép, s kinyilatkoztatá, hogy azt saját manifesztumául
fogadja el. Ekkor Petőfi Sándor lépe fel, s ezen honfidalt
szavalá el a nép között:
Nemzeti
dal
Talpra
magyar, hí a haza!
Itt
az idő, most vagy soha!
Rabok
legyünk, vagy szabadok?
Ez
a kérdés, válasszatok! -
A
magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább
Nem
leszünk!
Rabok
voltunk mostanáig,
Kárhozottak
ősapáink,
Kik
szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben
nem nyughatnak.
A
magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább
Nem
leszünk!
Sehonnai
bitang ember,
Ki
most ha kell, halni nem mer,
Kinek
drágább rongy élete,
Mint
a haza becsülete.
A
magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább,
Nem
leszünk!
Fényesebb
a láncnál a kard,
Jobban
ékesíti a kart,
És
mi mégis láncot hordunk!
Ide
veled, régi kardunk!
A
magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább
Nem
leszünk!
A
magyar név megint szép lesz,
Méltó
régi nagy hiréhez;
Mit
rákentek a századok,
Lemossuk
a gyalázatot!
A
magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább
Nem
leszünk!
Hol
sírjaink domborulnak,
Unokáink
leborulnak,
És
áldó imádság mellett
Mondják
el szent neveinket.
A
magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
hogy rabok tovább
Nem
leszünk!
A
vers utósorait dörögve esküdte utána a nép, s innét ment
egyenesen az egyetemi fiatalsággal egyesülni; először az
orvosi kar csatlakozott hozzá, azután a mérnöki, legvégül a
jogászi; egyedül ezen kar tanára szegült ellene a nemzet
akaratának, senki sem hallgatott rá. Vasvári Pál hítta fel közgyűlésre
a tanuló ifjúságot, s az egy akarattal követte a vezéreket; künn,
az egyetemi piac közepén már ekkor túláradt néptömeg közepett
adá elő Vidács P(ál), miképp gátoltatott az egyetemi fiatalság
e mozgalmakbani részvételtől, tanáraik mily kicsinységes
fenyegetődzésekkel akarták a meggyulladt lángokat eloltogatni.
Mondá, hogy megötödöltetéssel fenyegettetének. Általános
kacaj és zúgás.
Ekkor a nép szónokai közül Jókai harmadszor is nyílt
piacon felolvasá a proklamációt, s Petőfi elszavalá fentebbi
dalát, melynek végeztével rögtön elhatároztatott, hogy a nép
a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, saját önhatalmánál
fogva teljesülésbe veendi, mit meg is tett, innét tömegestül
Landerer és Heckenast nyomdájába menvén,
hová a rend és béke fönntartása tekintetéből választmányi
tagokul Petőfi, Vasvári, Vidács és Jókai küldetének be, a
nyomdatulajdonost felszólítandók, hogy kívánja-e az el nem
kerülhető kényszerítés be nem váltával a kikiáltott 12
pontú programot s Petőfi felolvasott költeményét cenzúra nélkül
kinyomtatni.
A
nyomdatulajdonos engedett, s a kívánt iratok rögtön németre
is lefordítva néhány pillanat múlva a gyors sajtó alól ezrével
kerültek elő, melynek példányai egész délig osztattak ki a
szakadó eső dacára szüntelenül gyülekező közönségnek.
Eközben többen kezdtek szónokolni a néphez. Szólt Irínyi
József, Vasvári, Bulyovszki, Egressi Gábor, Irányi, Vidács, Jókai
s néhányan németül is, mi annak a manifesztuma, hogy ez ügyet
idegenajkú polgártársaink is fölkarolták. A déli harangszó
egy óráig félben szakasztotta a mozgalmakat, s ekkor gyülekezethelyül
a nemzeti múzeum tere tűzetett ki.
Az eső szüntelen esett. Jó jel! - mondá a nép - Párizsban,
Palermóban és Bécsben is esett, mikor a nép jogait követelte.
Délután a múzeum terén összegyűlt nép elhatározá a városházára
menni, s ott a polgári kart és városi tanácsot az egyesülésre
és kívánatai aláírására felszólítani.
A
tanácsterem megnyittatott, s tartatott nyilvános ülés a piacra
összegyűlt nép szabadságmennydörgései között. A tanácsnak
benyújtattak a program pontjai, s a tanácsjegyző mondá, hogy
azok el vannak fogadva; utána Holovics tanácsnok kívánt
gondolkozási időt, melyben e pontok tanácskozás alá
vetethessenek. Megcáfolta őt Rottenbiller alpolgármester,
kimondva, hogy már egész délelőtt tanácskoztak efölött;
ezután szónokolt Nyári Pál Pest megyei alispán, s a pontokat
pártolta; utána Klauzál Gábor, ki az első és 11. pontok rögtöni
életbeléptetését is kívánta; a pontok a tanács által aláírattak,
s az ablakon át a népnek felmutattatának. E pontok azóta
minden utcaszegleten olvashatók.
A nép,
ideiglenes választmányát a tanács és polgárság választmányával
egyesítendőt kinevezve, kívánta, hogy Stancsics Mihály, ki
sajtói állítólagos vétség miatt fogva van Budán - miután
kimondatott, hogy cenzúrai törvények nálunk nincsenek, nem is
voltak soha -, szabadon bocsáttassék, s a censurale collegium rögtön
mentessék fel hivatalától; e kívánata teljesítésére átment
Budára s a helytartósági épület udvarán zászlója körül
gyűlve állahatatosan állt jogai kívánata mellett, míg választmánya
által kijelenteték, hogy a helytartótanács e három pontba
egyezett bele: Stancsics kiadatása, cenzúra eltörlése, sajtóbíróságnak
a nép közüli választása; egyúttal kimondá, hogy a katonaságot
csak azon esetben fogja kirendelni, ha azzal a nép saját céljai
rendes kivitelére kívánna rendelkezni.
Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató
Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes
kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá,
hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe
volt jelen ünnepi arcokkal, ünnepi ruháiban; a nemzeti kokárda
volt minden férfi, minden nő keblére föltűzve, középen a háromszínű
zászló.
Ezalatt a nép a
megszabadított Stancsics kocsiját önkezeivel vonva át Budáról
a színház teréig, bevonult a színházba, mely mindenki számára
ingyen megnyittatott. A páholybirtokosok is megnyiták páholyaikat
a nép számára, ki még e közforradalom percében is oly
tiszteletben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt
sem foglalt el, melyben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót,
Marseillaise-t és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később
Egressi Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét,
a nép ezreinek harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön
Szerdahelyi által zenére téve a színházi polgártársak kara
éneklé el; a közönség ismételteté a szavalmányt és dalt.
A közönség nagy része ohajtá Stancsicsot a színpadon
megjelenve látni, azonban értesülvén a tisztelt polgártárs
gyengélkedő állapotáról, kívánatával felhagyott, s a
legnagyobb csend és béke között eltávozék......"
(Forrás: sulinet.hu)
|
