|
 2008.03.28.
Pirruszi
győzelem?
A
győztesek boldogok, ünnepelnek, de továbbra is ellenzékben
maradnak – míg a vesztesek keseregnek, magyarázkodnak, de a jövőben
is kormányozni fognak. Hol történt meg ez a furcsaság? Nos,
Malaysiában, ahol is a március 8- án megrendezett választásokon
a 14 szervezetből álló pártszövetség, a Nemzeti Front
elvesztette kétharmados többségét. 39 év után először! A
korábbi nemzetgyűlésben a 219 képviselői hely közül a koalíció
200-at birtokolt, a mostani szavazás következményeképp meg
kell elégednie 112 mandátummal. (A voksok 51%-át szerezte meg.)
A többség, ha kínkeservesen is, de megvan, a kormány marad a
helyén, ám ez mégis amolyan pirruszi győzelem volt. Főleg, ha
az eredményeket az előző, 2004-es voksolás kimenetelével vetjük
össze. Akkor ugyanis a koalíció tarolt. „Megszereztük az
abszolút többséget – jelentette ki Abdullah Ahmad Badawi kormányfő
nem sokkal az urnazárást követően –, bár nagy veszteségeket
szenvedtünk el. De nem mondunk le…a harcot folytatjuk.” Kérdés
persze, hogy meddig? Mert a „harcot” az ellenzék is
folytatja, amelynek három pártja 19-ről 82-re növelte mandátumai
számát. (A voksok 37%-át gyűjtötték be.) Közülük a legtöbb
szavazatot a 2003-ban alakult Nemzeti Igazság Pártja kapta,
amely egy centrista politikai tömörülés (a korábbi 1 mandátum
helyett most 31-et birtokol). A Demokratikus Akció Pártja (12-ről
28-ra növelte képviselői számát) többnyire a világi beállítottságú,
nem muszlim szavazókat igyekszik képviselni. Hívei között
igen sok a kínai nemzetiségű állampolgár. Malaysia Iszlám Pártja
(korábban 7, most 23 mandátummal rendelkezik) elsősorban az
ország északi részén élő, főként falusi mohamedán szavazók
támogatását élvezi. Malaysia 1957-ben nyerte el függetlenségét,
és azóta lényegében a Nemzeti Front kormányoz. Igaz, a pártszövetség
neve és összetétele az évek során jelentős változásokon
ment keresztül. A hatalmát azonban mind a 12 választás alkalmával
meg tudta őrizni. Sőt, az utóbbi négy évtizedben roppant kényelmesen,
kétharmados többség birtokában irányíthatta a koalíció az
országot. Szép kis demokrácia! – mondhatnánk. És valóban,
az ellenzék folytonfolyvást a kormányzat fejére olvasta a médiumok
felett gyakorolt befolyását és a választási csalásokat.
2006-ban például 180 ezer, már elhunyt szavazót kellett törölni
a névjegyzékekből. (Akiknek a nevében a korábbi választáson
valakik szavaztak.) Az ellenzék szerint a mostani voksolás sem nélkülözte
a visszaéléseket. A legfőbb panasz a teljesen egyoldalú, a
kormánykoalíció szempontjait és érveit hangoztató tömegtájékoztatást
érte. De a héttagú legfelsőbb választási bizottság
elfogultságát és hamisságait is sok kritikával illették
ellenzéki oldalon. „Valóságos népi forradalom zajlott le”
– mondotta viszont a szavazás eredményére utalva Husam Musa,
az iszlám párt elnökhelyettese. „Az emberek felébredtek végre,
és világos üzenetet küldtek a kormánynak… kimondták, hogy
ami sok, az sok” – hangzott a muszlim vezető rögtönzött értékelése.
A nemzetgyűlési választásokkal egyidejűleg ráadásul az
egyes tartományi parlamentek összetételéről is döntést
hoztak a polgárok. A kormánykoalíció négy kulcsfontosságú
állam törvényhozó testületében kisebbségbe szorult.
Kelantan tartományban pedig, amely eddig is az iszlamizmus egyik
bástyájának számított, az ellenzéki muszlim párt kiütéses
győzelmet aratott. Vagyis a 13 állam közül öt az ellenzék irányítása
alá került! A kormánypárt vezető politikusai közül pedig számosan
csúfosan megbuktak választókerületükben. Mivel magyarázható
az ellenzék látványos előretörése? Hiszen Malaysia gazdasága
az elmúlt évtizedekben erőteljesen fejlődött. Nőtt az életszínvonal,
hatalmas beruházások kezdődtek, az ország a modernizáció útjára
lépett. Igaz, az utóbbi években lelassult a növekedés, és
meglódult az infláció. Elharapózott a korrupció is. Az
etnikai feszültség is felparázslik időnként. Zainal Aznam, a
kormány egyik gazdasági tanácsadója szerint ugyanakkor a legfőbb
gond, hogy aggasztó méreteket öltöttek a jövedelmi különbségek.
És valóban, szegények és gazdagok között sehol másutt nincs
akkora szakadék Ázsiában, mint éppen Malaysiában. Ahol az őslakos
malájok mellett szép számmal élnek indiaiak, kínaiak, és más
kisebb népcsoportok tagjai is. Ám a polgárok tekintélyes része,
függetlenül nemzetiségi hovatartozásától, a kormány ellen
szavazott, tiltakozásul a növekvő szegénység ellen. Amely annál
elviselhetetlenebb, mivel a fejlődés, a gazdagodás és a jólét
árnyékában üt tanyát a nyomor. Az indiaiak és a kínaiak
rossz néven vették azt is, hogy a kormány olyan gazdasági
programokat indított el, amelyek a maláj lakosság helyzetén
igyekeztek javítani. Akiknek többsége viszont mohamedán vallású.
Ezért aztán a koalíció legnagyobb pártja, az Egyesült Maláj
Nemzeti Szövetség abban bízott, a muszlim szavazók
felsorakoznak majd mögötte. Tévedett, mert nagy részük az
ellenzéki iszlám pártot támogatta. Nem annyira vallási okokból,
inkább azért, mert nekik is elegük van a növekvő inflációból,
a korrupció és a bűnözés növekedéséből. Mit tesz majd a
vesztes pártszövetség és a kormány? Egyesekben az ellenzéki
oldalon kellemetlen emlékek ébredeznek. 1999-ben például
Malaysia Iszlám Pártja elnyerte a többséget Terengganu állam
törvényhozásában. Az akkor még Mahathir Mohamed vezette kormány
azonnal leállította a fejlesztési segélyek folyósítását a
tartomány számára. Sőt, betiltották az iszlamista párt számos
kiadványát. Hasonló megtorló lépésekre most is sor kerülhet?
Mások szerint Abdullah Ahmad Badawi kormányfő pozíciója
meginog, és a miniszterelnök rövidesen lemond. Pillanatnyilag a
kormánypárt vezetői felsorakoztak vezérük mögött. A hatalom
irányítása alatt álló médiák pedig továbbra is a régi nótát
fújják: Malaysiában „gazdasági csoda” megy végbe („dübörög
a gazdaság”), és az egész világ „a maláj népet csodálja
és tiszteli”. (”Minket irigyel Európa”, illetve ugye Ázsia.)
Egyes mindenféle pénzügyi háttér nélkül tengődő ellenzéki
újságok, valamint az egyre szaporodó internetes hírportálok
és bloggerek (ez utóbbiak jelentősége világszerte növekszik
a tájékoztatásban) azonban egy másfajta ország képét mutatják
be. Egy olyan országét, ahol nő a szegénység, terjed a
korrupció, ahol a vezető állásokat rokonok és haverok közt
osztogatják, ahol mindenütt a középszerűség uralkodik, és
az uralkodó réteg tagjai bármit megtehetnek, mert bűncselekményeiknek
soha sincsen semmilyen következménye. Félreértések elkerülése
végett leszögezem: ez az ország Malaysia. Az ellenzék
mindenesetre ünnepelte győzelmét, habár a rendőrség
betiltott mindenfajta megmozdulást az eredmények kihirdetését
követően. Szórványos összetűzésekre így is sor került. Az
észak-keleti Terengganu tartományban például az iszlamista párt
300 híve vonult az utcára a választási csalások ellen
tiltakozva. A rendőrség könnygázzal oszlatta fel a tüntetőket,
két tucat embert pedig letartóztattak.
Zábori László
|
