vissza a főoldalra

 2008.03.28. 

Bernard Shaw: Warrenné mestersége

(Nemzeti Színház Nagyszínpad)

A hosszú életű, Nobel-díjas – 1856-ban Dublinban született és 1950-ben Ayot St. Laurence-ben elhunyt – szenvedélyes igazságkereső Georges Bernard Shaw számára a színpad nem volt más, mint szószék, a dráma műfaja pedig csupán egy-egy eszme kifejtésére szolgált. Felrúgta a klasszikus dramaturgia hely – idő – cselekmény hármas egységén nyugvó szabályait, darabjait pergő dialógusokra építette. Hősei sokszor nem hús-vér emberek, hanem bizonyos erkölcsi, társadalmi tételek megszólaltatói. Egyik vígjátékának sincs bonyolult cselekménye, mert nem a történet bonyolítására tette a hangsúly, hanem a mondanivalóra. A Warrenné mestersége című művét 1893-ban írta, de a prűd, viktoriánus Angliában nem akadt olyan színház, amelyik műsorára merte volna tűzni. Amikor 1902-ben, Londonban, a New Lyric Clubban színre vitték, akkor is csak zártkörű előadás keretén belül tehették. Az Újvilágban sem jártak jobban a szervezők, ugyan New Yorkban, 1905-ben sikerült bemutatni, de a publikum tagjait a rendőrök mind egy szálig letartóztatták. Újabb 20 évnek kellett eltelnie, hogy „színpadképes” legyen, 1925-től kezdve - Európa bármelyik teátrumában is mutatták be -, az ellenérzések sorozatát váltotta ki. Hazánkban nem volt ilyen vesszőfutása a drámának, egyetlen előadása sem okozott közfelháborodást. A Nemzeti Színházat különleges kapcsolat fűzi a Warrennéhez, 1948-ban a Nemzeti Kamaraszínházában már láthatták a nézők, és bizony sok víznek le kellett folynia a Dunán, hogy Valló Péter rendezésében ez év január 9-én a Nemzeti Nagyszínpadán újra látható legyen.

Úgy száz évvel ezelőtt mi zavarta annyira az embereket Shaw-nak ebben a művében? Az, hogy kimondja a tabutémaként kezelt, mindenki által tudott, de arról beszélni nem ildomos prostitúcióból gazdagodott meg a már tisztességes úrinővé vált Warrenné. G. B. Shaw a nézők képbe vágja, álszentek vagytok, szemet hunytok, hogy ne kelljen tudomást vennetek az erkölcstelenségről, mert így kényelmesebb az életetek. Ma már nem ennyire kényes és kedélyeket borzoló megélhetési forrás, valamint irodalmi téma bordélyházakat működtetni, vagy utcákon lányokat futtatni. Akkor a színházak miért tűzik műsorukra a Warrenné mesterségét? Azért, mert a benne ábrázolt konfliktus örök és nincs időhöz kötve.

Valló Péter két álmot is dédelgetett magában: az első, hogy színpadra állítsa Shaw-nak ezt a régen botrányosnak számító, de mára már megszelídült, nem annyira provokatív művét, a másik, hogy Udvaros Dorottyával egy igazán neki való, nagyformátumú szerepben szeretett volna együtt dolgozni. Ráébredt, most vagy soha, azaz még Jordán Tamás igazgatósága allatt kell neki Warrennét rendezni, mert Alföldi Róbert nyártól kezdődő regnálása idején nem biztos, hogy módjában áll majd. Valló Péter Nádasdy Ádámot kérte fel, hogy új, a mai nyelvhasználathoz közelebb álló fordítást készítsen, ugyanis a harmadik évezredbe tette át a cselekményt, ennélfogva napjaink divatos társadalmi dilemmái és időnként amolyan női magazinos kérdések kapnak helyet benne. Ilyesmiket hallhatunk ki, hogy a fekete, vagy a szürke gazdaságban szerzett, nem éppen törvényes milliókat hogyan lehet fehérre mosni? A nem tisztességes úton szerzett hatalmas vagyon utódainknak okozhat-e morális válságot? Az állandó súrlódásban csiszolódó anya-lánya viszony mennyire viseli meg mindkét felet? Kinek kell engedni? Az anyának, vagy a lánynak? Ehhez a kissé szlenges nyelvi közeghez a Benedek Mari által tervezett trendi ruhák illenek, és olyan színpadi tér, ami napjaink lakáskultúráját idézi. Maga Valló Péter tervezte az átlátszó üveglapokból álló játékteret is, ami kis módosításokkal a külső és a belső helyszínek megmutatására alkalmas. Az egész produkció Udvaros Dorottya vállán nyugszik. Az ő Warrennéje jó kapcsolati tőkével rendelkező kemény üzletasszony, akinek megvan a magához való esze. Ugyan mindenki lenézi egy kicsit, mert tudják, kiféle-miféle nő is valójában, de csak a háta mögött mernek összesúgni. Édesanyaként is megállja a helyét, gondos nevelést ad lányának, Cambridge-ben taníttatja. Udvaros Dorottya kiválóan, színészi eszköztárának összes pazar gesztusával, mimikájával, testtartásával állítja a nézők elé ezt a kicsit közönséges, műveletlen, de mindig józan döntéseket hozó nőt. Lányát, Vivie-t Sipos Vera alakítja. Sajnos a fiatal színésznő Udvaros Dorottyának nem méltó partnere, ugyanis nem tud felnőni feladatához, mert nincs meg hozzá a kellő színészi súlya. Benedek Miklós Preadje bölcs, okos öregember, aki már megengedheti magának, hogy ne érjenek fel hozzá a világi hívságok. Sir George Crofst sima modorú, bicskanyitogató, ellenszenves karakterét Rátóti Zoltán mesterien alakítja. Blaskó Péter a nyámnyila tiszteletes figuráját a tőle megszokott profizmussal viszi fel a színre. A széltoló Fernket, a lelkész fiát Marton Róbert játssza. Ebben a Warrenné-ben nincs semmiféle forradalmian új rendezői megoldás, de azért érdemes megnézni, mert nem okoz csalódást. (Képeinken: Sipos Vera, Udvaros Dorottya, Marton Róbert és Blaskó Péter.)

 Dr. Petővári Ágnes