|
 2008.03.28.
Demszky,
tojással
Érző
szívű ember megsajnálta Demszky Gábor főpolgármestert,
ahogyan szerencsétlen ott gubbasztott szánalmasan a mikrofon előtt
március tizenötödikén a budapesti Petőfi-szobornál. Előtte
– a kettős kordonon kívül – több száz feldühödött
ember szidta a szüleit, javasolta neki, hová menjen, majd jött
a tojás-, később a kőzápor… Úgy állt az emelvényen ez a
félresikerült szamizdatkirály, hogy egyszerűen rossz volt ránézni.
Hebegett, makogott, kényszeredetten vigyorgott, s közben kiselőadást
tartott arról, mi valójában az Árpád-sávos zászló, amit
egyébként a kigyúrt biztonságiak nem engedtek bevinni a térre.
Egyébként esernyőket sem engedtek a rendezvényre, csupán
Demszky gorilláinak, akik ezekkel próbálták meg kivédeni a főnökükre
záporozó tojásözönt. (Felemás sikerrel, merthogy a főpolgármester
is kapott belőle egyet, meg az egyik marcona rendőr is
beleszaladt egy híg rántottába…) Tizennyolcadik esztendeje irányítja
Budapestet ez a szolgálati esernyők mögé lapuló kétségbeejtő
ember, illetve pártja, az úgynevezett Szabad Demokraták Szövetsége.
Hát persze, hiszen Budapest az ország bűnös városa – az
embernek óhatatlanul Horthy Miklós szavai jutnak az eszébe, aki
ugyanezt mondta (meg hogy „vörös város”), amikor elzavarta
Kun Béla hóhérait, s belovagolt a fővárosba… A választások
zöme mindig itt dől el, itt billen el balra a mérleg nyelve.
Amennyire biztosak lehetünk abban, hogy a bájgúnár Gyurcsány
„úr” (nem írom azt, hogy miniszterelnök, rontanék a szó
hitelén) hamarosan veszi a kalapját, és magával viszi a vigyorát
- nem venném be a ciánkálit arra, nem marad-e itt újra túlélőnek
ez a hervadt vigyorú, tenyérbe mászó ember. Mármint a főpolgármester.
Budapesten ugyanis minden megtörténhet. Demszky Gábor egy
szomorú várostörténelmi adat.
P. Gy.
|
